Gyógysör babáknak, szexi cigaretta és a „nélkülözhetetlen" sósborszesz – A szecessziós plakátok világa

Az élet művészete címen október 5-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galériában a részben szecessziós plakátokra (külföldiekre és hazaiakra egyaránt) fókuszáló kiállítás, amit nem csak azért ajánlok a figyelmedbe, mert általa a reklám műfajának egy különösen esztétikus szakaszába nyerhetsz bepillantást, vagy mert izgalmas megfigyelni, hogyan változott a kínált termékek, szolgáltatások marketingje bő száz év alatt. Hanem azért is, mert igen megrendítő látni, hogyan váltak a 19. század legvégén megjelenő, eleganciát és dekadenciát, sokszor bohémságot, de mindenképpen pozitív üzeneteket hordozó, közízlést formáló képek pár évtizeddel később a háború szolgálatába állított hirdetményekké. Fiala Borcsa írása.
–
Új évszázad, új remények
Az élet művészete című kiállítás a magyar plakátművészet első aranykorát mutatja be, mely a 19. és 20. század fordulóján a szecessziós stílus jegyében bontakozott ki.
Izgalmas játék elképzelni, mit érezhetett az átlagember a századfordulón, amikor berobbant a gazdasági fejlődés, új polgári életforma volt kialakulóban, ezzel párhuzamosan pedig megváltozott a kultúra is.
E változás hívta életre a szecessziót is: az igény, hogy a modern kor életérzése modern formában jelenjen meg. Csukjuk rá a pinceajtót a dohos historizmusra! Merítsünk ihletet a természetből!
A reklám, mint ízlésformáló erő
A gyáripari tömegtermelés következtében megszületett a reklámra való igény, a szecesszióval karöltve pedig új műfaj jelent meg: a plakát! A nagyvárosok térhódításával egyre több lett a köztér, ami pompás felületet kínált arra, hogy megszólítsák a polgárokat. És nem csupán azért, hogy a figyelmükbe ajánljanak egy-egy szolgáltatást, terméket!
A plakátokkal ízlést is akartak formálni.
Ugye, milyen visszás belegondolni ebbe a nemes szándékba, kulturális küldetésbe a reklámok kapcsán ma, amikor női testtel akarnak eladni mindent a parkettától a sertéskarajig, vagy amikor a TikTokon keresztül ránk ömlő legújabb „must have” trendek sürgetnek arra, hogy azonnal szerezzünk be Labubu babát vagy a strawberrygirl kinézethez szükséges hozzávalókat?
Szexin eregetett füst
Persze, nagyon új soha nincs a nap alatt: a női test (főleg ha erotikus kisugárzást kelt) már a kezdetek kezdetén megjelent a reklámokban. A JOB cigarettapapír hirdetésén (a cseh mester, Alfons Mucha munkája) a női alak orgazmusközeli állapotban eregeti a füstöt. Az üzenet ezúttal a férfiakat célozza meg, akik számára a dohányzás rítusa mámort, bódulatot ígért.
A hölgyeknek szóló dohánytermékeket reklámozó plakátok inkább az „új, önálló nő” képével igyekeztek csábítani – az ugyanis, hogy egyáltalán illik-e a nőknek dohányterméket fogyasztani, nem volt teljesen eldöntött dolog. Nem lehetett még szexiskedéssel is megspékelni.
Szabadon tekerő nők
Ám nemcsak a dohánytermékek reklámjait szabták különbözőre férfiak és nők számára, de a kerékpárokét is. Miközben a lapok szenvedélyes cikkekben vitatták, vajon illik-e egy nőnek kerékpárra ülnie (hiszen mi lesz, ha fellibben a szoknya? Egyáltalán: közlekedhet-e a nő önállóan?), addig a plakátokon megjelenő, vasparipán lovagoló hölgyek a női emancipációt, önállóságot és szabadságot hirdették – ahogy teszi ezt a Magyar Ruggyantaárugyár R.T. reklámja, amelyen a bicikliző nő még kitüntetésben is részesül. (A mai szemmel mókás nevű üzem egy régi magyarországi gumiipari vállalat volt, mely kerékpárgumikat, műszaki gumitermékeket és gumijátékokat gyártott.)
Nemes reklámművészet
Talán ma – a gombamód szaporodó reklámügynökségek és a mesterséges intelligencia által generált képek világában – már abba is nehéz belegondolni (és ha sikerül, akkor némi irigység is költözhet a szívünkbe): a századfordulós reklámplakátokat olyan nagy nevű művészek tervezték meg, mint például a már említett Alfons Mucha, aki egy másik neves plakátján Monte Carlo-ba invitálta a nagyérdeműt, ezúttal sem eltávolodva virágmágiájától.
De ott volt az alkotók között Henri de Toulouse-Lautrec is, aki a bohém művészek kedvelt szórakozóhelyét hirdette egyik rajzával. Az ő újítása volt, hogy a groteszk is lehet esztétikus plakát téma, főleg, ha meglepő nézőpontból kerül bemutatásra. A tárlat 120 plakátján megcsodálhatjuk többek között Koloman Moser, Gustav Klimt, Rippl-Rónai József, Vaszary János, és Ferenczy Károly műveit is.
Cirkusz az egész világ
Az első plakátokat egyébként Jules Chéret tervezte, aki többek között cirkuszi grafikákból inspirálódott.
Az első magyar művészeti plakátot pedig Benczúr Gyula rajzolta az 1885-ben megrendezett Országos Általános Kiállítás hirdetésére.
Az itt megjelenő magyar alkotások még elmaradtak a nemzetközi mezőny színvonalától, de a szándék már megszületett a fejlődésre, felzárkózásra, miközben ott volt az igény a jellemzően magyar művészet megteremtésére is. Így jelent meg magyaros szimbólumként a tulipán, az istenfa vagy a körösfői templom tornya, illetve a szűrhímzések színes formavilága is a hazai plakátokon.
Reklámozott termékek, amiken ma már felszalad a szemöldök
A bécsi születésű, de később Budapestre költözött Darilek Henrik plakáttervén a kisgyerek – akit e tevékenysége közben elégedetten nézeget édesanyja – épp sört iszik. A korban divatosak voltak az úgynevezett gyógytápsörök, melyeket magas vitamintartalmuk miatt is kínáltak gyerekeknek, betegeknek, de még szoptatós anyukáknak is.
A századfordulón igen nagy népszerűségnek örvendett a sósborszesz, mely víz, konyhasó, finomszesz, etil-acetát és mentolkristály keveréke – legalábbis ma. Hogy a 19. század végén pontosan mit is tartalmazott Werther Frigyes vegyésztechnikus 1863-tól árusított terméke, azt nem lehet tudni.
A marketingzseni Brázay Kálmán az alapreceptet sós vízzel, aromákkal és olajokkal keverte össze, és „nélkülözhetetlen háziszerként” hirdetette. A termék – amit még a legkisebb falusi szatócsboltban is árultak – ezek után terjedt el nemcsak Magyarországon, de egész Európában, ahol szinte minden otthonban megtalálható volt. (Brázay termékét aztán a mentollal kiegészített Diána sósborszesz szorította ki, amit Erényi Béla gyógyszerész dobott piacra.)
De mire jó a külsőleg és belsőleg is alkalmazott termék, amiről úgy tartották, a népi orvoslás jolly jokere? Nos, állítólag szinte mindenre:
enyhíti a fájdalmat, jó a reumatikus panaszokra, izomlázra, gyomorrontásra, fejfájásra, elmulasztja a rossz közérzetet, a fáradtságot, de még fertőtleníteni is lehet vele, vagy fogat mosni, esetleg megszabadulni a korpától a fejbőrön.
Szecesszióból… hadikölcsön
1896-ban megnyílik az első mozi Pesten. Nem robbant be azonnal a műfaj, még szűk másfél évtizedet kellett várni, míg igazi kultusza lett a mozgóképszínháznak. Innen nézve az is különleges, hogy eleinte nem a vetített filmeket, hanem magukat a mozikat reklámozták, mint újfajta szórakozóhelyeket.
Az első világháború kitörésével aztán a boldog békeidőknek, az örömöknek, a nagy lehetőségeknek egyszer s mindenkorra befellegzett. A plakátok szerepe is megváltozott: például hadikölcsön vásárlására buzdították a lakosságot – ami, az ígérete szerint busás hozamot ad majd… persze csak győzelem esetén.
A kiállítás kurátora: Katona Anikó művészettörténész.
A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása október 5-ig tekinthető meg.