–

Ausztria gyászba borult, miután június 10-én kedden egy 21 éves volt diák tíz embert megölt, sokakat pedig megsebesített egy grazi középiskolában. Az ámokfutás körülbelül hét percig tartott, mielőtt a támadó önmagával is végzett. A férfinál a rendőrök két engedéllyel birtokolt lőfegyvert, később, a házkutatás során egy működésképtelen csőbombát is találtak.

„Rendkívül zárkózott életet élt, nem akart részt venni a valódi életben, inkább a virtuális térbe húzódott vissza” – nyilatkozta róla Franz Ruf, az osztrák belügyminisztérium közbiztonsági igazgatója. A tragédia után ismét milliók próbáltak válaszokat találni arra, miért történhetett ez meg, ki az, aki ilyet tesz. Ezek a kérdések viszont nem igazán segítik a megelőzést.

„Ha nem azt a kérdést tesszük fel, hogy ki a hibás, hanem azt, hogy »mi történt?«, akkor sokkal tisztább képet kapunk arról, mi minden játszhatott közre abban, hogy ide jutottunk” – írta Dr. Gyurkó Szilvia még a 2023-as szerbiai iskolai ámokfutást követően. Ahogy ugyanis mostani beszélgetésünk során Dr. Kulcsár Gabriella is hangsúlyozta, nagyon fontos megértenünk, hogy 

az elkövetővé válás ebben az esetben egy folyamat, amelybe nagyon sok ponton beléphet a környezet – a társak, szülők, tanárok, intézmények és a hatóságok is –, hogy megelőzze a tragédiát.

Nem létezik iskolai ámokfutó elkövetői profil

„A hetvenes évektől a 2010-es évekig az egész világon, az USA-t is beleszámítva, 200 alatt volt az esetek száma. Amikor két éve megnéztem az adatokat, csak az év első három hónapjában történt annyi iskolai ámokfutás az Egyesült Államokban, mint előtte az egész világon a 2010-es évek közepéig. Egyértelműen növekszik a számuk, de összehasonlítva más bűncselekményekkel, nem gyakoriak. A súlyuk az, ami óriási, mert sok esetben jelenlegi vagy volt diákok követik el gyerekek és tanárok ellen, és hosszú időre tönkretehetik egy-egy közösség szubjektív biztonságérzetét” – mondja Dr. Kulcsár Gabriella.

Ugyan a sokk, a felháborodás, a válaszok és felelősök felfokozott keresése ilyen esetekben érthető reakció, azért sem mindegy, hogyan tudósít róluk a média és hogyan kezeli ezeket a társadalom, mert minél inkább beépül ez a magatartás lehetséges forgatókönyvként egy kultúrába vagy egy közösség életébe, annál valószínűbb, hogy újra megtörténik. Tehát, hogy bizonyos feltételek esetén, jellemzően beszűkült lelkiállapotokban (például mély kilátástalanság, bosszúvágy, elkeseredés esetén)

mi jut eszébe az egyénnek, mit tehet, hogy „megoldja”, illetve megszüntesse azt a szituációt.

Ehhez a problémakörhöz kapcsolódik a copycat, azaz a másolás jelensége is, amikor egy-egy nagy sajtóvisszhangot kapott eset után röviddel újabb elkövetések történnek, amelyeket kifejezetten az eredeti „inspirál”. Ezt a jelenséget az öngyilkosságok területén Werther-effektusként ismerjük, és arról kapta a nevét, amikor Az ifjú Werther szenvedései című regény megjelenése után megszaporodott az öngyilkosságok száma.

„Sokszor felmerül kérdésként az iskolai ámokfutásokról, hogy vannak-e olyan jegyek, amelyek alapján kialakítható egy elkövetői profil, és amelyek alapján a potenciális elkövetőket időben kiszűrhetjük.

Ilyen profil viszont nincsen, ahogyan öngyilkos profil sincs.”

Elzárkózik a világ elől, vagy kizárják?

Nem véletlen a párhuzam, ugyanis számos hasonlóságot találtak az ámokfutásokat és az öngyilkosságokat megelőző lelkiállapot között – azon túl, hogy sok ámokfutó lesz öngyilkos, vagy teremt olyan helyzetet, hogy a rendőrök lelőjék.

„Az elkövetés feltehetően nagyon beszűkült tudatállapotban zajlik (amely önmagában nem jelent beszámíthatatlanságot), és hosszú ideig tartó folyamat előzi meg, amelynek része a tettről való intenzív fantáziálás, a konkrét előkészítő lépések megtétele, és mindenközben a pozitív emberi kapcsolódások erőteljes lecsökkenése. A grazi elkövetőről is tudjuk, hogy erősen elmagányosodott, lezárt a külvilág felé és a saját fantáziáiba, a virtuális világba fordult.

Mindez azt jelenti, hogy rettenetesen beszűkültek az emberi kapcsolatai.”

Az elkövetők életkora Kulcsár szerint annyiban számít, hogy egy fiatalabb, még iskolás gyereknél könnyebb észrevenni, ha bezárkózik és a segítő beavatkozás is egyszerűbb, mint egy felnőtt esetén.

Viszont a külvilág a gyerekeket is magára hagyhatja: érdemes felidézni a finn Vantaa-i iskolai ámokfutás 12 éves elkövetőjének esetét 2024 áprilisából, aki beszélt arról a szüleinek, hogy bár nagyon vágyna barátokra, nincsenek neki. „Ez az elmagányosodás nem az ő döntése volt, hanem valahogyan korlátozottan működtek a társas képességei és nem sikerült beilleszkednie.”

Amikor a sokkolt tömegek egy iskolai ámokfutás után próbálják megtalálni a nemlétező elkövetői profilt, az azért is tévút, mert felbukkanhat benne a felelősség hárítása, miközben

arra kellene törekedni, hogy a gyerekek és a felnőttek is mentálisan jobb állapotba kerülhessenek.

„Természetesen senki sem akarja, hogy ilyen történjen az ő közösségében, ezért arra vágyik, hogy lehessen tudni, ki képes erre. Valójában viszont sokkal tágabban kellene meghatározni a feladatunkat, nemcsak az iskolai ámokfutások, hanem más szomorú események megelőzése érdekében is, mint például a krónikus bullying, az önsértés, az öngyilkossági gondolatok.”

Ha példának vesszük a bullyingot, az önmagában más faktorok jelenléte nélkül nem vezet közvetlenül sem öngyilkossághoz, sem ámokfutáshoz, de súlyos rizikófaktor lehet abban, hogy valaki teljesen elveszítse a talajt a lába alól, magyarázza Kulcsár. 

Intő jelek – és amivel segíthetsz

A szakember szerint intő jel a gyerek vagy felnőtt lelkiállapotára nézve, ha nehezen tud kapcsolódni másokhoz, és ha a rossz mentális egészségi állapot során agresszív tartalmakat fogyaszt. Utóbbi esetben, ha neki is vannak agresszív fantáziái, ezek a tartalmak ráerősíthetnek ezekre a gondolatokra. 

„Ha bepillantást nyerünk egy olyan felnőtt vagy egy gyerek gondolataiba, aki ámokfutást fontolgat, azáltal, hogy például látjuk a rajzait, írásait, posztjait, beszél ilyesmiről valakinek, akkor attól függően, hogy ezek mennyire részletesen kidolgozott gondolatok, konkrét lépéseket tehetünk. Ha a beszűkülést tapasztaljuk, mozgósíthatjuk a körülötte lévő embereket, hogy ne maradjon teljesen egyedül a helyzetben, hátha tudnak neki valamiféle perspektívát nyitni. Ha arra következtetünk, hogy régebb óta dédelgetett tervről van szó vagy konkrétan fenyegetésnek tűnő dolgokat veszünk észre, akkor a hatóságok figyelmét is fel lehet rá hívni.

Jó, ha tudunk a leaking jelenségéről is, amikor valaki már szervezi a tettét, de szivárogtat a terveiről, mert igazából ambivalens, és vágyik arra is, hogy megállítsák.”

Mivel a grazi elkövetőről kiderült, hogy rajongott a first-person shooter típusú videójátékokért, azt szintén le kell szögezni, hogy az egyoldalú általánosítás itt sem segít: nem lesz mindenkiből iskolai ámokfutó, aki lövöldözős játékkal játszik. Amit viszont a digitalizáció hatásaival foglalkozó szakemberek mellett Kulcsár is hangsúlyoz, hogy valamilyen mértékben a szülők próbáljanak meg kapcsolódni a gyerek digitális tevékenységéhez: azaz ismerjék meg, milyen platformokat használ, milyen játékokkal játszik.

„Simán kiderülhet, hogy amit kívülről agresszívnek gondoltunk, az a valóságban megfeleltethető annak, amikor a gyerekek botokkal kardoznak. Más platform viszont tűnhet ártalmatlannak, és amikor kipróbáljuk, akkor látjuk csak, hogy mik mennek például a csetben, hogy milyen toxikus viselkedésű a közönség, amely használja.” A másik, ami a szakember szerint kikerülhetetlen, hogy beszélgessünk a gyerekkel arról, mit szeret például abban a játékban, mit talál izgalmasnak, érdekesnek, így jobban láthatjuk, hogy milyen gondolati tartalmak foglalkoztatják. 

„Természetes, hogy felnőttek és gyerekek egyaránt tudnak dühösek, szorongóak, csalódottak lenni. Bosszúfantáziák is előfordulhatnak. De hogy azt aztán valaki meg is valósítja, nagyon ritka, és hosszú út vezet addig.”

Hol érdemes kiképezni az iskolákat?

A hosszú út része és az ámokfutás előfeltétele, hogy hozzájut-e az elkövető lőfegyverhez, ami a szakember szerint sok szervezést igényel. Feltehető, hogy többek között azért olyan magas az iskolai ámokfutások száma az Egyesült Államokban, mert az alkotmányos jogokra hivatkozva a fegyverlobbi erőteljes nyomása miatt máig nem sikerült érdemben szigorítani a fegyvertartási szabályokon – például a félautomata fegyverek birtoklása esetében.

A szabályok Európában szerencsére sokkal szigorúbbak, viszont a grazi merénylőnél is volt olyan fegyver, amely birtoklásához engedélyt kapott – ez a tény a szabályozások felülvizsgálata mellett felveti a pszichológiai alkalmassági procedúra átgondolását is.

„Egy jó teszttel és a megfelelő szakemberrel együtt ki lehet szűrni azokat, akik alkalmatlanok a fegyvertartásra, mert például instabil személyiségek.

Itt most azt is ki kell deríteni, hogy a teszt nem elég jó, vagy a szakember mulasztott.”

Kulcsár szerint a grazi esetben a rendőrség elismerést érdemel, mert gyorsan és hatékonyan járt el. Ennek apropóján viszont felmerül, mit lehet tenni egy iskolában, ha valaki lövöldözni kezd. „A prevenciós tudás már létezik, amerikai iskolákat fel is készítenek rá, mi ilyenkor a teendő. Hogy más országban bevezetünk-e ilyen krízistervet, azt a kockázatok függvényében kell átgondolni, mert a gyerekekben óriási szorongást okoz ez a típusú gyakorlatozás. Magyarországon elég lehet kiképezni a felnőtteket, esetleg a terrorelhárítás segítségét kérni, hogy ők mit javasolnak.”

Sándor Anna