Aki betért hozzájuk, többé nem távozott – A vérszomjas Benderek, Amerika első sorozatgyilkosai

–

Nem vénnek való vidék

Abban az időszakban, amikor véres történetünk játszódik, Kansasban rengeteg változás történt. 1861-ig, amikor hivatalosan az Egyesült Államok 34. tagja lett, a területet javarészt indiánok lakták. 1865 után, azaz a polgárháborút követően az amerikai kormány igyekezett aktívan támogatni a nyugati terjeszkedést, ami esetünkben azt jelentette: 1870 és 1878 között, azaz mindössze nyolc év alatt a népesség 9 973 lakosról 17 190-re nőtt! A folyamat nem volt épp zökkenőmentes: gyakoriak voltak a súrlódások, az őslakosok sem nézték jó szemmel a fehérek fokozódó térnyerését, de ezeken kívül is számos veszély leselkedett az utazókra. Ezeket a zűrzavaros állapotokat használhatták ki a Bender család tagjai.

Gazemberék

Azt mondtam: a Bender család… de ami azt illeti, se nem voltak családtagok, se nem volt Bender a vezetéknevük, még ha a hozzájuk betérőknek más képet is mutattak . Először is ott volt Pa, az idősebb John Bender, aki az 1800-as évek elején született John Flickinger néven Németországban vagy Hollandiában (hogy hol, arról megoszlanak a vélemények). 

Felesége, Ma, vagyis Elvira Bender születésekor még az Almira Meik nevet viselte. Mielőtt John-hoz ment volna feleségül, Almira már több férjet is elfogyasztott. Mondhatni, volt egy fix zsánere: érdekes módon mindegyik férjet fejsérülés formájában érte utol a vég.

Hogy pártalálásban ilyen ügyes volt, az már csak azért is nagy szó, mert olyan pokoli természete volt őnagyságának, hogy a helyi közösség néhány tagja állítólag „Ördögasszony” néven illette a háta mögött. 

E démoni nőnek a férjeitől összesen tizenkét gyermeke született, köztük Eliza Griffith, akit azonban a Kansasbe látogatók Kate Bender néven ismertek meg. Kate spiritisztának hirdette magát, hamar hírnevet szerzett, mint médium és gyógyító, aki képes volt beszélni a halottakkal. (Épp csak arról felejtette el a nagyérdeműt tájékoztatni valószínűleg, hogy rendszerint nem sokkal azután vált valaki halottá, hogy ővele beszélt.)  

A család negyedik tagjáról azt állították, ő Kate bátyja, ifjabb John, ám a valóságban John Gebhardt-nak hívták és Kate házastársa volt. John is szokatlan figura lehetett, időnként ok nélkül hangos nevetésben tört ki, így volt, akinek az volt róla a benyomása: talán nincs ki mind a négy kereke.

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel

A 160 holdas területükre a Benderek egy fogadót húztak fel, ami minden bizonnyal nem kapna ma túl jó értékelést Bookingon, és nem csak azért, mert a vendégek életfogytik tartózkodtak ott, sőt, még jóval azután is… A minimalista dizájnnal büszkélkedő egyszobás faházat egy darabka vászonnal osztották két részre: az egyik felében volt a vegyesbolt és az étkező, a másikban pedig a családi lakrész. 

Az átutazók (akik túlnyomórészt férfiak voltak) szívesen töltöttek itt el egy éjszakát, már csak Kate miatt is, aki nem csupán látnoki és gyógyító képességekkel büszkélkedett, de vonzó és kellemes hölgy hírében állt. 

One more drink, Lacikám?

A Benderek démoni módszere a következő volt: ragaszkodtak hozzá, hogy vacsoravendégük megtisztelje az asztalukat azzal, hogy a díszhelyre ül. Szegény párának fogalma sem lehetett róla, hogy a szék, amivel oly buzgón hellyel kínálták, egy csapóajtó tetején van rafináltan elhelyezve. Aztán, míg a bűbájos Kate szóval tartotta, az egyik John előbújt a vászon mögül és alaposan fejbevágta. Majd miután az áldozat a földre zuhant, átvágták a torkát – derül ki a Weekly Kansas Chief 1873. május 22-én számából.

Ezután a csapóajtón keresztül a pincébe dobták a holttestet, ahol diszkréten elvérezhetett anélkül, hogy az ezzel felfordulást okozott volna a vendégfogadó részben.

A kansasi Kisgömböc

A vérszomjas Benderek (ahogy az alliteráció kedvelői hívták: The Bloody Benders) két éven keresztül folytatták bűnös üzelmeiket, ám nem teljesen észrevétlenül. Bár – ahogy fentebb írtam – alapból nem volt kockázatmentes dolog az országban való utazgatás, kereskedés, letelepedgetés, azért az egy idő után többeknek feltűnt: mintha az Osage Mission Trail mentén nagyobb lenne a halandóság az átlagnál. 

Ráadásul voltak más gyanús jelek is. Csak hogy egyet említsek: egy férfi – bizonyos William Pickering – nem volt hajlandó leülni az étkezőasztalnál a „díszhelyre, ugyanis észrevett egy vérfoltot a mögötte lévő a vásznon.

Mire a bűbájos Kate azonnal kiesett háziasszonyi szerepéből, és késsel fenyegette meg a férfit (minden bizonnyal elhangzott a ‘tessék azonnal a díszhelyre ülni, különben átvágom a torkod… meg amúgy is!’ mondat). 

Egy nap aztán egy George Longcor nevű úr tért be a Bender fogadóba másfél éves kislánya társaságában… majd soha többé nem hallott róluk senki. Az ügyet esetükben nem hagyták szó nélkül: rákövetkező tavasszal a barátjuk, Dr. William York indult a keresésükre. Ő is betért a fogadóba… a többit már sejtheted, ha ismered a Kisgömböc meséjét. 

Ezt már William testvére, Alexander York ezredes sem hagyhatta annyiban. Nyomozásba kezdett, mely során eljutott a fogadóba, ahol a világ legpocsékabb vendéglátósai közölték vele: szegény William bizonyára az indiánok áldozatául esett. Az ezredes élt a gyanúval, hogy ez csak afféle szófordulat lehet – már csak azért is, mert a kérdezősködése annyira felzaklatta Anyust, hogy agresszívan dühöngeni kezdett. York ezek után a helyi közösség egyetértésével házkutatási parancsot szerzett a környék összes tanyájára, köztük a Benderek fogadójára is. (A közgyűlés már csak azért is izgalmas lehetett, mert azon a két John Bender is részt vett.)

Itt a Bender, hol a Bender

Ám a megbeszélést követően szélsőséges időjárás csapott le a környékre, így a házkutatást el kellett halasztani pár nappal. Mire York és társai bekopogtathattak volna Amerika első dokumentált sorozatgyilkosainak ajtaján, azok nyom nélkül továbbálltak. Soha többé nem hallott senki felőlük. 

A feltárás során aztán megtalálták a pincét, illetve felásták a birtokot is, ahonnan összesen tizenegy holttest került elő. Feltételezések szerint azonban ennél jóval több gyilkosság szárad a Benderek lelkén. 

A rákövetkező években ugyan időről időre őrizetbe vettek valakit, akit valamelyik családtaggal azonosítottak, de rendre kiderült: tévedés történt.

A vérszomjas Bender család története – amiről több újság is beszámolt – lázas izgalomba hozta a nagyközönséget. Rengetegen utaztak el csak azért, hogy megnézzék a helyszínt, és hazavigyenek onnan valami emléktárgyat, akár csak egy követ, amin otthon aztán újra és újra borzonghatnak egy kellemeset… mígnem aztán apránként teljesen el nem hordták a Bender-házat a bulvárosan vadnyugati lázra vágyó kíváncsiskodók.

Források: Allthatsinteresting, MentalFloss, HumanitiesKansas 

Fiala Borcsa