A magyar cukrász, aki Churchill születésnapjára készített szenzációszámba menő tortákat
„Szeretném, ha tudná, milyen nagy öröm, amit minden évben ad nekem” – írta Winston Churchill Floris György feleségének, Madame Florisnak. A Floris házaspár tortakölteményeivel azonban nemcsak a brit miniszterelnököt, hanem többek között az akkor még kisfiúcska III. Károly királyt is több ízben megörvendeztette. Ki volt az a magyar férfi, aki rendszeresen születésnapi tortával kedveskedett Churchillnek, a különleges édesség pedig minden alkalommal szenzációszámba ment, és ugyanúgy beszámoltak róla a lapok, mint most Heidi Klum halloweeni maskarájáról? A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítását ajánlja Fiala Borcsa.
–
Egy üzleti zseni nagy magasságai és mélységei
Floris Frigyes a Felvidéken született 1888. június 1-jén, zsidó családba. Miután édesapja meghalt, Frigyes fogta közgazdász diplomáját, Budapestre költözött... és elszegődött a Gerbeaud-hoz cukrászinasnak. 1922-ben feleségül vett egy gyerekes, elvált nőt, Korondi Máriát (akiből később – ha szabad ennyit előreszaladnom – alanyi jogon is híres cukrászasszony lett Madame Floris néven, az ’50-es évekre ő lett a cég reklámarca, akinek számos szakácskönyve is megjelent).
Floris úr 1920-ban megalapította első édesipari vállalkozását, majd az első saját üzlet létrehozásával sem késlekedett sokáig: a mai Ferenciek terén nyílt meg 1923-ban elegáns cukrászdája. Az öt évvel később, a margitszigeti Nádor Szállodában megnyíló újabb Floris cukrászdáról (ahol hol jazz szólt, hol cigánymuzsika) már azt írták a lapok: ott gyülekezik nap mint nap Budapest eleganciája.
A világhír is öles léptekkel közelített: nemsokára Prága, Bécs és Berlin lakosai is kielégíthették a tetszetős édességek iránti vágyaikat a Floris üzletekben.
Hogy a Floris édességek ekkora népszerűségnek örvendtek, abban közrejátszott a tulajdonos rendkívül jó marketingérzéke is. Üzleti hírnevét részben Szenes Béla író, újságíró (Szenes Hanna apja) segítségével alapozta meg, aki gyakran írt reklámszövegeket és cikkeket a Florisról. A csomagolásra is gondos figyelmet fordított, akár a csokoládésdobozokról volt szó, akár a cukrászdái külső megjelenéséről. A kor neves építészei, grafikusai (többek között Dankó Ödön, Kozma Lajos, Galambos Margit, Gróf József) dolgoztak neki, hogy minél gusztusosabban tudja kínálni a portékáját.
Üzleti sikereinek azonban bőven voltak irigyei is, akik igyekeztek őt gáncsolni, emellett a harmincas évekre a gazdasági körülmények is igen zordak lettek.
Floris több üzlete is csődbe ment, ami miatt a felesége elkeseredésében még öngyilkosságot is megpróbált elkövetni – szerencsére sikertelenül. Floris Frigyes 1934-ben végül felszámolta hazai boltjainak java részét, és Londonba költözött, ahol aztán újra rámosolygott a szerencse, és olyan magas körökbe jutott be a süteményeivel, amiről korábban talán nem is álmodott.
Megeszem a kalapom!
Floris Frigyes és felesége angliai szakmai életének egyik ékköve volt, hogy két évtizeden keresztül készíthették Winston Churchill és felesége születésnapi tortáit, melyek minden esztendőben az épp aktuális eseményekre, illetve az egykori brit miniszterelnök ikonikus kiegészítőire reflektáltak. Volt, hogy ez a kalapja volt, de olyan is, hogy a szivarja, a kitüntetései, a könyvei vagy az egyenesen tőle származó idézetek – és ne felejtsük el e tárgyak hallatán, hogy még mindig ennivalóról beszélünk!
Csak hogy lásd, mennyire nem sajnálták az időt és az energiát, ha Churchill tortájáról volt szó:
az úgynevezett Kalapok tortájához Floris vezető cukrásza, Sydney Dentch három hónapig tanulmányozta a politikus fejfedőit, hogy el tudja készíteni azt a harminckét kalapot, ami Churchill hivatalos életútját mutatta be.
A torta médiaszenzáció lett, meghozva Floriséknak a vágyott angliai hírnevet.
Az elfuserált sütemény
Persze, aki süt, főz, az tudhatja: néha bizony nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy azt ő előre gondosan megtervezte. Így történt ez a Churchill 89. születésnapjára készített tortával is, ami a következő néven vonult be a cukrásztörténelembe: „az elbaltázott torta”.
1963-ban az amerikai elnök tiszteletbeli amerikai állampolgárságot adományozott Winstonnak – aki sajnos betegsége miatt nem tudott részt venni a Fehér Ház rózsakertjében tartott ünnepségen. Ezt a hiányt igyekezett Floris pótolni a születésnapi tortával, melyen megjelent számos jelentős szimbólum: útlevél, a két ország zászlaja, és a két népet összekötő képzeletbeli híd is. Illetve egy idézet, melyben Kennedy elnök méltatja Churchillt. Igen ám, de a sajtófotózáson kiderült: az egyik szót elírták. Roppant kellemetlen ügy! Kész szerencse, hogy mindez csupán cukorba lett vésve, és nem márványba, így mire a miniszterelnökhöz került a tetszetős finomság, orvosolva lett a hiba.
Tortamonstrumok és csatornavíz, mint hozzávaló
Ahogy talán a képeken is látható, ezek a torták bizony tekintélyes méretűek voltak – de hát nem is illik a híres brit politikus szemét kiszúrni egy mignonnal! A 77. szülinapi tortája harmincnégy kilót nyomott, a 88. szülinapi tortát 106 vörös rózsa díszítette, plusz két idézet tőle.
De olyan is volt, hogy nem is a torta mérete, vagy a díszei voltak különlegesek, hanem a hozzávalói, mint az a darab, amihez százhúsz országból érkeztek az alapanyagok (hát hiába, klassz az, ha az ember egy világhódító szigetországban lakik). A legextrémebb ezek közül szerintem a Panama-csatornából származó desztillált víz volt.
Mai szemmel nézve azonban van pár olyan alkotás is, ami simán felkerülhetne a Jóétvágyat című, balul sikerült ételeket kifigurázó oldalra. Mint például az alábbi dolog, melynél egyszerűen képtelen vagyok levenni a szememet a torta közepét díszítő tekintélyes fallikus szimbólumól. (Ami persze valójában egy gyertya, amit Churchill szivarja inspirált. Tudom, tudom... rossz az, aki rosszra gondol.)
A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum időszaki kiállítását (melynek kurátora dr. Sári Zsolt) április 27-ig lehet megtekinteni.
A fotók a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállításán készültek.
