A wine mom kifejezés trendi, de a szerhasználó nőknek valós segítségre lenne szükségük

–

Fiala Borcsa/WMN: Miben mások a szerhasználó nők, mint a férfiak?

Kaló Zsuzsa: Köztudomású, hogy biológiai szempontból is mások a nők, mégis ez mintha egészségügyi vagy szociális területen dolgozók számára nem volna elég világos. Ha addiktológiáról beszélünk, főleg ha függőség alakul ki, ami egy erősen biológiai jelenség, fontos tudni, hogy teljesen másként reagál egy női test a különböző típusú szerekre, mennyiségekre. De van a kérdésnek egy társadalmi oldala is: hogyan reagál a környezet arra, ha valaki szerhasználó – és nő. És ott van az egyén is: vajon ő maga mit gondol a saját szerhasználatáról.

Nagyon sok szinten érdemes megvizsgálni a kérdést és azt, miben különböznek ezen a téren a nők és a férfiak. Egy biztos: egyelőre nagyon keveset tudunk, nincsenek a témában nagy kutatások. A régi statisztikák alapján még azt tanultuk, hogy sokkal több férfi lesz problémás szerhasználó, és sokkal több férfinél alakul ki függőség.

Mivel arányaiban több fiút, férfit érintett a kérdés, a kilencvenes években az addiktológiai ellátórendszer tulajdonképpen a fehér, felnőtt, heroinhasználó férfira lett kitalálva.

De ma már teljesen más a világ, a változásokra pedig az addiktológiai rendszernek is reagálnia kell. A hiányosságok miatt ugyanis nagyon sok nő marad ellátatlanul. Azt is tudatosítani kell, hogy a nők igényei mások. Abba beletartozik az is, hogy figyelembe vesszük az életét meghatározó ciklikusságot, ami nemcsak havonta, de a női lét történetében is megjelenik. Megfelelő diagnosztikus eszközökkel felmérjük, hogy megtudjuk, hogy van, mit használ, aztán lehet kitalálni azt a fajta beavatkozást, ami megfelel az igényeinek. Ma már, az újabb vizsgálatoknak köszönhetően például tudjuk:

nem mindegy, a havi ciklus mely pontján és milyen beavatkozással kezdjük el a dohányzásról való leszokást. Egyáltalán nem mindegy, hogy például egy nikotinpótló rágót mikor kezd el használni.

Ami egyrészről nagyon szomorú, másrészt rendkívül fontos visszajelzés: egy felmérésből, amit tizenhat évesek körében végeznek egész Európában minden negyedik évben, és ami az alkohol-, illetve egyéb szerhasználat elterjedtségét vizsgálja, évek óta lehetett látni, hogy egyre közelednek egymáshoz a lányok és a fiúk a szerhasználat mennyiségét illetően. Viszont a 2024-es év a magyarországi adatokban olyan fordulópontot jelentett, amikor a lányok megelőzték a fiúkat. Ez fontos jelzés: komolyan foglalkozni kell a témával, meg kell érteni, mi történik.

Ahhoz, hogy tudjuk, mi a helyzet a lányokkal és a nőkkel, pontosabb eszközök kellenek, illetve a megfelelő kérdéseket kell feltennünk. Ezt tíz éve mondják a különböző szakmai szervezetek. A nők például sokkal gyakrabban használnak gyógyszert és alkoholt együtt. Akár receptköteles gyógyszert is, amihez nőként egyébként sokkal könnyebben hozzáférnek.

F. B./WMN: Ahogy te is említetted, a nők szerhasználatának társadalmi megítélése is más. Míg egy férfinél az ivás gyakran macsó dolognak számít, illetve „teljesen oké”, ha ő hazamegy este, és legurít pár sört, egy nő alkoholfogyasztására máshogy tekintenek. Egyrészt jobban elítélik, ha egy nő részeg, másrészt ott van a brunchozáshoz pezsgőt kortyolgató, csajos estéken viháncoló nők divatos képe, ahol az alkohol a felszabadult női lét hozzávalója.

K. Zs.: Ez is eléggé függ attól, hogy mennyi idős az illető nő, vagy milyen a társadalmi státusza. Egy huszonéves lánytól nem gondolják, hogy ciki, ha be van csiccsentve. A jómódú is nyugodtan pezsgőzhet a reggelije mellé. De ha idősebb, ha gyerekei vannak, ha középkorú, akkor az ivás sokak szerint nem áll jól neki.

Ami viszont nagyon veszélyes, és ilyen például a wine mom jelensége is: amikor nem arra reagálunk, ami a valós dolog. A fáradtságra, az ürességérzésre, arra, hogy az illetőnek nincs segítsége.

Sokkal fontosabb lenne a valós igényekre reagálni, valós támogatást nyújtani, és nem kitalálni, hogy miért legyen trendi és elfogadott anyaként napközben inni. Itt azonban ellentmondás feszül az egészséges társadalom és a kapitalista társadalom érdekei között.

A kapitalizmust ugyanis a szélsőségek szolgálják, számára a legelőnyösebb az addikció mintázata: legyél vagy nagyon jól, vagy nagyon rosszul, mert akkor vásárolni fogsz. Az az egyetlen „nem kifizetődő” állapot, ha közepesen vagy jól. Ha beletörődsz az állapotodba, hogy az anyaság milyen terhekkel jár, netán keresel egy közösséget ahelyett, hogy délben a borosüveg után nyúlnál, akkor nem szerekkel igyekszel az ürességet betölteni, hanem kapcsolatokkal.

F. B./WMN: Bár a statisztikákból kiderül, hogy a lányok szerhasználatban utolérték a fiúkat, de azért azt se felejtsük el, hogy fizikailag másképp hat rájuk az alkohol.

K. Zs.: Sokkal hamarabb kiütköznek a nőkön a negatív hatások. Mentális betegségek területén a lányok mindig sokkal rosszabb állapotba kerülnek, de a kezelésben is.

Sokkal tovább megpróbálja a család eltussolni a dolgot, vagy a lányok tovább titkolják, nem veszi észre a környezet, vagy nem veszi komolyan, vagy abban bíznak, a lányok saját erőből megoldják, hiszen olyan erősek.

Gyakran itt, a problémáik elbagatellizálásánál kezdődik a szerhasználat kialakulása a nőknél. Ahogy egy endometriózis-diagnózist is hét évig tart megkapni, mert sokáig nem veszik komolyan a tüneteket, a fájdalmakat, amiket a nők átélnek. Sokszor előfordul, hogy nők a fájdalmaikkal elmennek a háziorvoshoz, ahol nyugatót vagy antidepresszánst írnak fel nekik, feltételezve, hogy szimulálnak. Ezzel viszont elkezdődhet a spirál: elhiszi, hogy ő a hibás, de mivel a fájdalmai nem múlnak, ráiszik egy kicsit. Ebből pedig függőség, majd szégyenérzet alakul ki. 

F. B./WMN: Egy interjúban elmondtad, hogy nagyon sok nő azért nem jut valódi segítséghez, mert nincs ideje elmenni a szakemberhez, illetve azért írnak fel nyugtatót, antidepresszánst a nőknek könnyen, mert ő az, akinek össze kell tartania a családot, nem eshet ki a rendszerből csak azért, hogy a saját egészségével foglalkozzon. Miközben azt mondjuk, hogy a nő a „gyengébbik nem”, erőn felüli teljesítményeket várunk el tőle.

K. Zs.: Sajnos ezt bizonyítják a kutatások is. De még több adatra lenne szükségünk, mert közben meg az látszik a vizsgálatokból, hogy hiába mennek a nők gyakrabban orvoshoz, ott mégsem kapják meg a megfelelő segítséget. Kialakul a szerhasználat, azzal együtt a szégyen, amiből pedig egyenesen következik az izoláció. Ennek a legjobb ellenszere a közösség, a megosztás, a tudat, hogy vannak hasonló küzdelmekkel bíró emberek, de lehet, hogy ők más szinten vannak, és ezért tudnak nekem segíteni. Vagy én tudok mást támogatni, ami jó érzést ad.

A csoportoknak óriási terápiás hatása van. Amikor elkezdtünk szerhasználó nőknek csoportokat szervezni, meghirdettük a lehetőséget az addiktológiai ellátóhelyeken. És nem jött senki. Amin persze nagyon csodálkoztunk. Majd amikor megjelent rólunk egy cikk, mégiscsak elkezdtek jönni. Amikor megkérdeztük, eddig miért nem jöttek, kiderült, hogy bár ott voltak az ellátórendszerben, de mivel nem kaptak megfelelő segítséget, elmaradtak. Ott tehát ezért már nem tudtuk őket megtalálni.

Nem mentek el, mert nincs idejük, vagy mert azt érezték, hogy nincsenek tekintettel az igényeire. Vagy mert betették őket egy koedukált csoportba, ahol nem tudtak volna a női dolgaikról beszélni.

Egy női csoport abban is tud segíteni, hogy meglegyen a bizalmuk és az önbizalmuk az egyéneknek ahhoz, hogy segítséget tudjanak kérni. Sokszor tapasztalják ugyanis, hogy ki kell állniuk magukért, különben az egészségügyi és szociális ellátórendszer nem veszi őket komolyan. 

F. B./WMN: Honnantól számít aggasztónak az alkoholfogyasztás? Vannak cikkek, ahol azt írják, esténként egy pohár bor kifejezetten egészséges, miközben a WHO adatai szerint a kis mennyiség sincs rendben.

K. Zs.: A tudományban egy dolog állandó: a változás.

A jelenlegi tudásunk szerint a zéró alkohol az egyetlen egészséges út. Minden másra olyan adatok vannak, ami azt bizonyítja: káros. Semmi bizonyítható előnye nincsen az alkoholnak.   

F. B./WMN: Honnan ismerheti fel az ember, hogy az ő alkoholfogyasztása már problémás?

K. Zs.: Miután sok olyan nővel találkoztam és beszélgettem, akiknek ez problémát jelentett, az a tapasztalatom, hogy mindenki pontosan tudja, ha neki ezzel gondja van. Nem az a kérdés, hogy tudod, bajban vagy, hanem az, hogy tudsz-e segítséget kérni. Az viszont nemcsak az ő felelősségük, hanem a szakembereké és a társadalomé is, hogy tudunk-e egy olyan közeget teremteni, amiben bárki azt érezheti, segítséget kérhet. Ott a legmagasabb a felépülési ráta, ahol megfelelő segítséget kap az ember, ítélkezésmentesen, integráltan, tehát van jogi, pszichológusi és szociális segítség is, és ahol van hova továbbmenni. 

F. B./WMN: Biztosan az is nehezíti a helyzetet, hogy Magyarországon nagyon mélyen gyökerezik a kultúránkban az alkoholfogyasztás. Pálinkával gyógyítjuk az influenzát, a családi ünnepek is elképzelhetetlenek alkohol nélkül. Közben az a megélésem, hogy azzal párhuzamosan, ahogy csúszik le mentálisan, anyagilag, mindenhogyan az ország, úgy süllyedünk bele az egyre szélesebb körű alkoholfüggőségbe.

K. Zs.: Az adatokból is kitűnik, hogy nem jó irányba haladunk. A tinédzser gyerekek mentális állapota egyre rosszabb, és ennél talán nincs is rémisztőbb. A gyerek egy index, amely azt jelzi, hogy a társadalom bajban van. Ha az ő válaszuk erre a szerhasználat, az nagyon nagy baj. Egyébként a dolog fordítva is igaz, ha valaki elkezd jobban lenni, az hatással lesz az egész családjára, környezetére. Ha elkezd terápiába járni, azzal másoknak is jót tesz.

Fiala Borcsa