Mi lesz a jegygyűrűvel válás után? Variációk egy sokakat érintő kérdésre

–

Nemrégiben egy nem reprezentatív kutatásban arról kérdeztem az embereket, mihez kezdtek a jegygyűrűjükkel a válás kimondása után. Több platformon összesen közel háromszázan mesélték el a történetüket. Mint kiderült, az esetek kábé 90 százalékában a gyűrű az egykori feleségnél marad, s csak minden tizedik esetben kérik, illetve adják vissza. És hogy mit csinálnak a nők a válás útján szerzett – többnyire – arany ékszerrel? Nagy részük törtaranyként értékesíti vagy zálogházba adja, majd a gyerektartás pótlására, esetleg kiegészítésére fordítja az abból befolyt összeget, ahogy azt Viki is tette.

„A lányomnak fogszabályzó kellett, így a gyűrűt törtaranyként beadtam az ékszerészhez. Az eljegyzési egy helyes, kék, virágmintás gyűrű volt. Mikor fogóval összetörték a köveket, hogy lemérjék az arany súlyát, majdnem elsírtam magam.

De így lett pénzem a lányom több százezer forintos fogszabályzójára, amibe az apja csak egyszer, harmincezer forinttal szállt be.”

Sokan vannak, akik a gyűrű értékesítéséből befolyt összeggel egy-egy álmukat váltják valóra. Repülőjegy, Camino, körutazás, külföldre költözés vagy egy görbe este a barátnőkkel, ki-ki kedve és lehetőségei szerint mulatta el a gyűrű árát.

„Beadtam a zaciba, és az árából meghívtam fröccsözni azokat a barátnőimet, akik a legsötétebb egy év alatt tartották bennem a lelket. Szuperklassz este volt!” – mondja Borcsa.

Olyanok is szép számmal akadnak, akik stílusosan, épp a házasságot szentesítő ékszer eladásából finanszírozzák később a válóperes ügyvédet. Tuti tipp: Ha hinni lehet a válaszoknak, a vízparti településeken és a Duna-hidak környékén igencsak kifizetődő biznisz a mágneshorgászat, ugyanis az ilyen helyeken tucatjával „vetik magukat vízbe” az arany ékszerek.

„Amikor a szüleim elváltak, anyám bedobta a folyóba a jegygyűrűjét. Mikor kérdeztem, hogy miért nem adta el, hiszen nagyon-nagyon pénzszűkében volt akkoriban, és jól jöhetett volna az az összeg, azt válaszolta, hogy neki ez kellett a lezáráshoz, és hisz abban, hogy az a gyűrű másnak is csak rossz szerencsét hozott volna. Így nyugodtabb a lelke”

– meséli Vicus.

A válás is gyász

Nagy Zsolt gyászkísérő, viselkedéselemző, képzésben lévő családterapeuta úgy véli, sokan elfelejtik, hogy a válás ugyanolyan gyászfolyamatot indít el, mint bármilyen más haláleset. Csakhogy míg egy szerettünk elvesztésekor természetes és elfogadott teret adni a gyásznak, addig egy kapcsolat halálakor illik mielőbb újra formába lendülni és „visszaülni a lóra”. 

„Sokszor rögtön beleugrunk egy új kapcsolatba azt remélve, hogy ez a bizonyos másik, ez az új majd segít felejteni és továbblépni” – mutat rá Nagy Zsolt. „Csakhogy ez egy illúzió, hiszen az el nem gyászolt veszteséggel kapcsolatos érzéseket és gondolatokat nem lehet a végtelenségig elfojtani. Idővel elkerülhetetlenül felszínre törnek.”

A szakember épp ezért azt javasolja, hogy a házasság felbomlása után az érintettek gondolják át a történteket, és vizsgálják meg egyéni szinten, pontosan hol és hogyan voltak felelősek a kapcsolat alakulásában.

„Fontos hangsúlyozni, hogy minden krízisben és veszteségben ott van valami új létrejöttének a lehetősége is, hiszen egy időszak lezárása magában hordozza az értéktisztázás szükségszerűségét is”

– mondja. 

„Egy ilyen helyzetben lehetőségünk van arra is, hogy valami újat tanuljunk meg önmagunkról és saját működésünkről. Elengedhetetlen azonban, hogy a gyászfolyamatban legyen olyan tér és hely, ahol a veszteséggel kapcsolatos érzések és gondolatok öncenzúra és elfojtás nélkül kimondhatóvá válhatnak. Mindegy, hogy ez egy bizalmas beszélgetésben, barátokkal körülvéve, vagy egy önsegítő gyászfeldolgozó csoportban történik, a lényeg, hogy az egyén megélhesse a megértettséget és az elfogadást.”

A gyászkísérő felhívja a figyelmet arra is, hogy az effajta feldolgozás és elengedés nemcsak az egyén pszichés és fizikai egészsége, hanem a felek majdani párkapcsolatai szempontjából is létfontosságú.

„Az újrakezdéshez elengedhetetlenül fontos az önreflexió, az önismeret fejlesztése és a transzgenerációs családi mintáink jobb megértése” – mondja. 

„A párterápiás folyamatokban gyakran tapasztaljuk például, hogy a felek a megéléseik ellenére valójában nem egymással veszekszenek.

Sokkal inkább arról van szó, hogy a pár valamelyik – vagy akár mindkét – tagjának működésében teret kap a szülőkkel, felmenőkkel kapcsolatos meg nem oldott konfliktusok feszültsége, ez pedig hatással van a kapcsolat dinamikájára és a felek egymáshoz való kapcsolódására is. Ezen azonban akkor is lehet és kell dolgozni, ha a kapcsolat már nem menthető, és csak a tanulságokat lehet levonni belőle.”

Mi legyen a jegygyűrűvel? 

A jegygyűrű mint szimbólum jelentése a kapcsolat élettartamához igazodva újabb és újabb rétegekkel bővül. Különösen akkor, ha a felek az eljegyzés felbontása vagy a válás mellett döntenek. Nagy Zsolt szerint a gyűrű sorsával kapcsolatos döntéseket jelentősen befolyásolja a felek személyiségstuktúrája és a válási procedúra indulatosságának mértéke is.

„Van, akinek segít, ha megtartja a gyűrűket, mert ez lehetővé teszi számára, hogy a saját tempójában dolgozza fel a veszteségét. Más esetekben a gyűrű megtartása épp ellentétes hatással van az érintettekre, hiszen folyamatos emlékezésre sarkallja őket, ami felkeltheti és táplálhatja bennük a reményt”

– mondja a szakember. 

„A legfontosabb, hogy az átélt veszteségünkben is tudjunk kapcsolódni belső önmagunkhoz, és képesek legyünk úgy megélni a gyászunkat, ahogy arra legbelül igazán vágyunk.”

A szakember szerint emellett számos anyagi, érzelmi, személyes és családi tényező állhat annak hátterében, hogy ki mihez kezd az eljegyzés felbomlása vagy a válás után az ékszerrel. 

„Azok, akik pénzügyi nehézséggel küzdenek és/vagy gyerekeik vannak, gyakrabban döntenek az ékszer eladása mellett. Ilyenkor a gyűrűért kapott összeget jellemzően a gyerekekre költik. Azok viszont, akik érzelmileg még ragaszkodnak a kapcsolathoz, gyakran a gyűrűn keresztül kapaszkodnak, ezért nem akarják eladni” – mondja a gyászkísérő. – „Mások azt remélik, hogy ha hamar túladnak az ékszeren, akkor gyorsabban lezárul a gyászfolyamat, és helye lesz valami újnak.”

Nagy Zsolt szerint az is gyakori, hogy a gyűrűk a nagyszülők vagy más felmenők ékszerei voltak, ezáltal egyfajta családi ereklyének számítanak. Ilyen esetekben az ékszerek a családi legendárium részévé váltak, fontos történetek és üzenetek hordozói, ezért egy esetleges válás esetén is nagy becsben tartják őket. Mint a szakember rámutat, ennek pozitív és negatív üzenete, illetve akár pszichológiai haszna is van.

„Pozitív üzenete lehet például annak, ha a gyűrű családi örökség része, és a családi történetek, rítusok generációról generációra való átadását is segíti”

– meséli Nagy Zsolt. „Ugyanakkor ha az ékszerhez nehéz érzések, szülői konfliktusok, harag, düh vagy szomorúság kötődnek, könnyen lehet, hogy a gyerek nem tudja, hogyan viszonyuljon az ajándékhoz, aminek valójában örülnie kellene.”

Arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyűrű megőrzésével mind a volt, mind az új partner felé üzenetet közvetítünk. A kérdés csak az, hogy ennek vajon mennyire vagyunk tudatában.

„A volt partnerünk felé a gyűrű megőrzésének lehet olyan üzenetértéke, hogy még reménykedünk az újrakezdésben, és valamennyire még kötődünk a közös múlthoz. Ráadásul a gyűrű megőrzésének megvan az a veszélye is, hogy megakasztja a gyászfolyamatot, és észrevétlenül gátolja a továbblépést” – mondja a szakember. 

„A gyűrű megőrzése többféle üzenetet közvetíthet az új társ felé is – például azt, hogy nem vagyok még túl az előző kapcsolatomon –, ami több ízben is megnehezítheti az új kapcsolat elmélyülését, mindemellett pedig akár még féltékenységet, bizalmatlanságot is szülhet.

Nagyon fontos kérdés ilyenkor az, hogy mennyire tudunk nyíltan, direkten és őszintén beszélni az új párunkkal a kialakult helyzetről és arról, hogy kiben mi játszódik le, és kinek mire lenne szüksége az adott helyzetben.”

Egy gyűrű mind felett

Zsebemben a jegygyűrűmmel az utóbbi hónapokban többször is jártam az ékszerésznél. Már pontosan tudom, mennyit ér, és azt is, hány nyári táborra futja belőle – kínosan kevésre. De egyszerűen képtelen voltam megválni tőle. Még mindig nem megy, pedig a terapeutám segítségével már megdolgoztam, elengedtem, és jól van ez így. Ráadásul még az ékszerészt se random választottam ki. 

Talán épp ezért – az egyértelmű kontraszt miatt – is tetszett nekem olyan nagyon egy Venezuelában élő magyar kommentelőm története. Elmesélte, hogy három gyereke három különböző anyától született, és mindhárom alkalommal valóban szerelmes volt, de soha esze ágában sem volt megnősülni. Egészen addig, míg a Tinderen meg nem ismert egy háromgyerekes venezuelai nőt, akit egy tiramisuba rejtett gyűrűvel már a második randevún feleségül kért. Az asszony – pechjére – igent mondott, és kezdetét vette egy néhány hónapos szenvedélyes viszony, ami – meg fogtok lepődni – könnyes és dühös búcsúval ért véget. Legalábbis számára, a nő ugyanis nemcsak a gyűrűt, de a szívét is vitte magával.

Z. Kocsis Blanka