Kint ünnepi fények, bent fájó üresség – az érzelmi elhanyagoltság az ünnepekkor is jelentkezhet

–

Mit érzek valójában? Amikor ezen gondolkodunk, a kérdés nehézségi szintje néha többet elárul rólunk, mint maga a válasz. 

Mert előfordulhat, hogy egyre kevésbé kapcsolódunk a saját érzéseinkhez, aminek számos oka lehet. Talán a túlhajszoltság közepette tompítottad el magad, mert jó ideje úgy élsz, hogy a feladataid elvégzését az érzelmi (és nem ritkán a társas vagy akár a fizikai) szükségleteid elé helyezed. Vagy az is lehet, hogy már gyerekként megtanultad blokkolni, saját magad elől is befalazni az érzéseidet, nehogy azok megélésével, kifejezésével „problémát” jelents a környezetednek, a szüleidnek – akik nem törődtek veled eléggé, vagy akikre neked kellett vigyáznod.

Most pedig itt vagy, diffúz érzésekkel. Egyfajta megfoghatatlan ingerlékenységgel, furcsa csalódással vagy homályos szorongással, és nem igazán tudod, mi történik veled. Vagy azt gondolod, érezned kéne valamit, de nincs odabent semmi, és pont ettől az ürességtől szenvedsz. (Persze az is lehet, hogy még javában ünnepelsz, ez esetben nyugodtan mentsd el későbbre ezt a cikket, hátha jól jön majd.) Azt nyilván nem tudhatom, mi játszódik le benned, de azt megtehetjük közösen, hogy sorra veszünk párat azok közül a mintázatok közül, amelyek az eddigi kutatások alapján sokunkra jellemzők az ünnepek végén.

Hogy lásd, egyáltalán nem vagy egyedül, hogy minden, amin keresztülmész, természetes; és magaddal vigyél pár szempontot, ami segítheti az öngondoskodásod.

#1. Kémiai vegyületek ingadozása

Az ünnepnapok, nagy alkalmak közeledtével különböző neurotranszmitterek, hormonok szabadulnak fel a szervezetünkben. Ilyen a jutalmazással összefüggő dopamin, az izgalomhoz, jó közérzethez társuló endorfinok, vagy a kötődés megtapasztalásakor aktiválódó oxitocin. Amikor a mámor alábbhagy, e kémiai vegyületek szintje csökken a szervezetünkben, és ez a hangulatunkon is érezhető lesz. Az ünnepek utáni enyhe letargia teljesen természetes: nem arról szól, hogy rosszul csináltál valamit, vagy rossz emberekkel vetted körül magad – csupán arról, hogy az emelkedett pillanatoknak lassan vége, te pedig újra alkalmazkodsz a testi-lelki működésedet befolyásoló vegyületek ingadozásához. 

Ami segíthet: némi idő, illetve ha szervezel olyan programot, eseményt, ami ismét várakozással tölthet el. 

#2. Túlevés

Mivel a testi és pszichés működésünk elválaszthatatlan egységet alkot, maradjunk még a biológiai tényezőknél. Kutatások szerint az emberek átlagosan 0,7 kg-ot híznak az ünnepek alatt. Ez egyáltalán nem tűnik vészesnek, bár van, aki egyáltalán nem, míg más egy picit többet szed magára. Ettől függetlenül a súlygyarapodástól való félelem, és az elfogyasztott ételmennyiség miatti bűntudat jellemző lehet erre az időszakra. Ráadásul mindez önsorsrontó körré válhat, hiszen ha stresszt jelent a családdal töltött idő, akkor nagyobb eséllyel csúszunk túlevésbe, ami aztán újabb stresszforrás lesz. Problémát okozhat az ételek minősége is, hiszen ünnepekkor hajlamosak lehetünk több cukros ételt, finomított szénhidrátot enni, ami gyulladásos állapotokhoz, anyagcserezavarokhoz, alvási nehézségekhez is vezethet.

Ami segíthet: visszatérés az egészségesebb táplálkozáshoz, a sok zöldség-gyümölcs fogyasztásához; mozgás, séta a szabadban; illetve ha olvasol az érzelmi evés témájáról. 

#3. Alkohol

Biztosan kitaláltad már, hogy a következő nehézséget a túlzott alkoholfogyasztás jelentheti. Egy vizsgálatban azt találták, hogy a megkérdezettek átlagosan kétszer annyi alkoholt isznak ünnepekkor, mint a hétköznapokon. Az alkohol kiürülése egyrészt közvetlenül is negatívan befolyásolja a hangulatunkat a már említett neurotranszmitterekre hatva, másrészt közvetetten is, mivel összezúzhatja az alvásunkat.

Elnyomhatja a gyors szemmozgással járó REM-fázist, illetve ahogy a véralkoholszintünk csökken, az agyunk újra aktiválódni kezd, és hiába vagyunk kimerültek, inkább csak szenderegni tudunk. Ez a típusú fáradtság pedig a szorongások melegágya. 

Ami segíthet: kutatások szerint azok, akik kisebb poharakból isznak, kevésbé rúgnak be. De ez csak egy érdekesség a hangxietyvel, a másnapos szorongással kapcsolatos vizsgálatok közül, amelyek főbb tanulságait tavaly foglaltam össze.

#4. Kimerültség

Ha már fáradtság, könnyen előfordulhat, hogy valóban lestrapált vagy. Mert az év végi hajtásból csöppentél az ünnepbe, és szinte semmi időd nem volt a ráhangolódásra. És/vagy a te láthatatlan munkádon múlt – amit idehaza és a legtöbb országban túlnyomórészt nők végeznek, ahogy az Mózes Zsófi cikkéből is kiderül –, hogy legyen karácsonyi varázslat, azaz tiszta, feldíszített otthon, megannyi ajándék, és finom falatok várják az ünneplőket. 

Ami segíthet: ha teheted, a pihenés; a delegálás, a családtagok bevonása a feladatok elvégzésébe; az elvárások lejjebb csavarása (beleférhet egy kis kupi, vagy ha nem patent minden); vagy hosszabb távon dolgozni azon, hogy a közösségeiddel egyeztetve, a határaid újradefiniálásával új egyensúlyokat alakíts ki. 

#5. Fenyegető munka

Talán amiatt érzed rosszul magad, hogy hamarosan vissza kell térned a munka ridegnek tűnő valóságába. Ez részben természetes, főleg, ha nem igazán van időd az átállásra, és túl nagy a kontraszt az ünnepnap és az első munkanap között, amivel nehéz rugalmasan lépést tartani.

Ugyanakkor az, ha a munka gondolata szinte rettegéssel tölt el, jelzés is lehet, hogy probléma van a munkahelyi életeddel – túl nagy a nyomás rajtad, toxikus a közeg, a kiégés felé sodródsz, vagy nehezen motiválod magad.

#6. Szembesülések

A karácsony különleges alkalom, és a hétköznapi életünkkel való újbóli szembesülés nyugtalanító felismeréseket hozhat. De ugyanez fordítva is igaz lehet: van, hogy az ünnep során van időnk felmérni azt, milyen állapotban vannak az emberi kapcsolataink, hogy a sok teendő közepette mennyire hanyagoltuk el a barátainkat, szeretteinket. Ki az, aki itt van, de nem érezzük közel magunkhoz? Ki az, aki nincs itt, és hiányzik? Ilyenkor persze felerősödhet a gyász is. Siratjuk azokat, akik már nem lehetnek velünk. És egy kicsit talán a régi önmagunkat is, hogy a mostani életszakaszunkban már nem olyan mozgalmas az ünnep, mint egykor volt. Miután pedig vége a családi együttléteknek, talán egy kicsit megkönnyebbülünk, még ha bánjuk is a konfliktusokat; vagy pont hogy ránk zúdul a magány, és a félelem, hogy megint egyedül maradunk.

Ami segíthet: a savoring vagy ízlelgetés különféle technikái, amelyekkel elnyújthatjuk a pozitív élményeink hatását; illetve ha programot tudunk szervezni a hozzánk közel álló emberekkel. A legtöbb lelkisegély-szolgálat is elérhető az ünnepek alatt. Köztük a krízishelyzetben lévőket segítő, ingyen hívható 116-123, vagy a 06-80/820-111-es telefonszám. 24 éves korig a Kék Vonalat is lehet keresni a 116-111-es számon. A Háttér Társaság LMBTQ+-embereket anonim segítő szolgálatához is lehet fordulni a 137-37-es számon. 

#7. Súlyosbodó tünetek

Ahogy az a National Alliance on Mental Illness (NAMI) nevű amerikai szervezet felméréséből is kiderül, a mentális betegségekkel élő emberek 64 százaléka számol be arról, hogy az ünnepek alatt súlyosbodnak a tünetei. Van, aki úgy érzi, a karácsony pont azt helyezi reflektorfénybe, ami például a depresszióban számára különösen nehéz, hiszen sokszorosára fokozódik rajta a nyomás, hogy vidám, társasági, felszabadult legyen. A klinikai depresszió ugyanakkor tüneteiben, súlyosságában, tartósságában nyilvánvalóan különbözik az ünnepek utáni letargikus érzésektől, amelyek enyhébbek, és általában rövidebb ideig tartanak. 

Ami segíthet: természetesen ez is sokrétű kérdéskör, és azok a mentális nehézségekkel élő emberek, akik foglalkoznak önismerettel, gyakran pszichológus segítségével is készülnek az ünnepekre. Az egyik dolog, amit lényeges szem előtt tartanunk, az az elvárások reális szinten tartása (ne dőljünk be a közösségi média keltette illúziónak, hogy karácsonykor mindenki felhőtlenül boldog, csak nekünk és a szeretteinknek vannak problémáink),

és egymás határainak tisztelete – ha bárki jelzi, hogy egy kis egyedüllétre, szünetre, támogatásra, a szokásos rutinjaira stb. van szüksége önmaga stabilizálásához, tegyük lehetővé a számára. 

#8. Céltalanság

Gyakran a céljaink tartanak egyben minket, mint ahogy a mágnes magához vonzza a vasreszeléket. Teljesen természetes, hogy miután kitartó munkával mindent megtettünk az otthonunk díszítésétől kezdve az ajándékok beszerzésén át az ünnepi menü elkészítéséig, kissé a darabjainkra hullunk. 

Ami segíthet: némi pihenés után új terveket szőni 2025-re! 

#9. Üresség

Vannak, akik azt élik meg, hogy érezniük kéne valamit, de nincs odabent semmi. Csak egy kellemetlen feszítő érzés a mellkasban, meg egy homályos vágyakozás valami után, ami hiányzik. Jonice Webb amerikai pszichológus ezt a fajta ürességérzést a gyerekkorban elszenvedett érzelmi elhanyagolás lehetséges következményének tekinti. Ilyenkor az illetőnek esélye sem volt megtanulni eligazodni a saját érzelmeiben, mert parentifikált gyerekként folyton a felnőttek szükségleteit kellett szem előtt tartania. Viszont ebben az esetben az érzelmek ott vannak, csak ő nem fér hozzájuk. 

Más elméletalkotók szintén azt mondják, hogy üresség esetén nem „túl keveset”, hanem inkább „túl sokat” érzünk egyszerre. Mert az üresség lehet az összefüggéstelenség fájdalma is: ha annak idején nem tükröztek minket, kevésbé sajátíthattuk el az érzelmeink felismerésének képességét, így a belső világunk töredezett maradhat, és nem látjuk, érzékeljük, mennyi minden van ott.

Ami segíthet: a krónikus ürességérzés többféle pszichés nehézségnek is a része lehet, ezeknek érdemes pszichológus segítségével, hosszabb önismereti munkával utánajárni. Most csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy

pszichológiai szempontból az érzelmek pozitív–negatív felosztása sok esetben mesterséges, sőt félrevivő. Hiszen minden érzelemnek, legyen bármennyire kínzó, funkciója van. 

Az üresség például azért is kialakulhat, hogy nagyobb fájdalmaktól, összeomlásoktól óvjon meg minket – mint amikor a túl nagy terhelés lecsapja az áramot a lakásban. Azt is jelezheti, hogy nem tudunk kapcsolódni a környezetünkhöz, mert már nem jó ott nekünk, és lélekben készen állunk a továbblépésre. Hiszen az üresség nemcsak hiány, hanem egyúttal tér is: ahova beemelhetünk új ismeretségeket, tapasztalatokat, feladatokat.

Az ürességről részletesen egy korábbi cikkemben olvashatsz, ahogy a kíváncsiságról, a vágyról, a dühről, az irigységről, a szégyenről, a büszkeségről, a háláról és a reményről is.

Milanovich Domi