A rendező bosszúja az őt vegzáló fiún: 40 éve bukkant fel a rémálmainkban Freddy Krueger
40 évvel ezelőtt, 1984. november 16-án mutatták be az amerikai nagyközönségnek a Rémálom az Elm utcában című horrort, ami Magyarországra csak jókora késéssel, 1990. január 11-én érkezett meg. Akkor láttam én is, 13 évesen, és utána éveken keresztül nem mertem nem a fal felé fordulva elaludni. Fiala Borcsa írása.
–
A Johnny Depp-szökőkút
A hosszú esztendőkön át tartó utólagos rettegésem, amit az amúgy 18 karikás horror okozott, lehet az oka, hogy egészen a mai napig nem jöttem rá (és a trailer újranézésekor sem), hogy ez a film Johnny Depp debütálása a mozivásznon: ő alakítja Glennt, Krueger harmadik áldozatát. (Lehet, hogy Freddyn akart bosszút állni Depp, amikor elvállalta az Ollókezű Edward szerepét?)
A forgatókönyvíró-rendező, Wes Craven, eredetileg egyáltalán nem olyan karaktert képzelt Glenn helyébe, mint amilyen Depp lett, de olyannyira átütött a tehetsége a meghallgatáson, hogy hozzá igazították a szerepet. (Ebben a döntésben, mondjuk, állítólag erősen közrejátszott Wes lánya is, akinek nagyon megtetszett az akkoriban még igencsak roppanós virsli Johnny.)
„Ő egy nagydarab, sportos, szőke focista fickó szerepét írta meg. Én meg elég gizda voltam, behajlakkozott, tüskés hajjal, fülbevalókkal (…). Aztán öt órával később az ügynök felhívott, és azt mondta: »Színész vagy«” – mesélt egy interjúban a kezdetekről Depp. Színész lett… majd pár képkockával később elképesztő mennyiséget árasztó vérszökőkút – őt ugyanis úgy teszi el láb alól a gyilkos rém, hogy beszippantja az ágyába, majd folyékony halmazállapotban a plafonig fröcsköli. (Depp vére még így is elhanyagolható mennyiség volt a filmben felhasznált közel 2000 liter művérhez képest.)
Glenn szerepét egyébként majdnem Charlie Sheen kapta meg, ám ő túl nagy gázsit szeretett volna, így bukta a melót.
Csak el ne aludj!
Gondolom, nem fog különösebben megnyugtatni a tudat, hogy a Rémálom az Elm utcában sztorija igaz történet alapján készült. Még a New York Times is megírta 1981-ben az esetet: tizennyolc látszólag egészséges laoszi menekült (tizenhét férfi és egy nő) rejtélyes módon halt meg álmában a megelőző négy évben. Mind a tizennyolcan a hmong nevű, hegyi, írástudatlan közösség tagjai voltak, a halálukat pedig hirtelen szívmegállás okozta, miközben aludtak. Az eseteket később az orvosok az úgynevezett keleti rémálomhalál-szindrómával azonosították, amelynek során a halál oka a rémálom által kiváltott iszonyat.
Nem a karácsonyi pulcsi a legijesztőbb a világon
Freddy Krueger szerepét Robert Englund amerikai színész kapta, akit a sorozatgyilkos megformálásáért két Szaturnusz-díjra is jelöltek a harmadik és negyedik részért. (Én emellett a türelem szobrát is neki adom, amiért elviselte, hogy naponta három teljes órán keresztül pakolták rá a sminkesek a tizenegy különböző részből álló maszkot.)
A Freddy nevet a sorozatgyilkos egy Fred Krueger nevezetű gyerek után kapta, aki Wes Cravent terrorizálta ifjúkorában – micsoda nemes bosszú!
Freddy jellegzetes kalapját pedig egy olyan alkoholbeteg férfi viselete ihlette, aki a környékükön lakott, és akitől igencsak be volt rezelve Craven kiskorában.
A pulóverét sem a véletlen fújta össze: a rendező a Scientific American című tudományos lapban olvasott egy cikket, mely szerint az emberi szem nehezen ismeri fel a piros és a zöld egymás melletti árnyalatait, ezért a látványa tudat alatt nyugtalanító. Így lett Freddy pulcsija piros-zöld csíkos.
A késes kesztyű ötlete részben a macskák karmos mancsából táplálkozik, részben pedig egy tévében reklámozott késkészletből. Szegény Englund meg is vágta vele az ujját, amikor legelőször felpróbálta!
Az Elm utca egyénként az Illinois állambeli Wheatonban található, ide járt főiskolára Wes. Ugye, hogy az ember soha nem tudhatja, honnan jön az ihlet?
Molesztálóból gyilkos
Freddy Krueger a filmben féktelen bosszútól hajtva gyilkolássza a gyerekeket. Ő ugyanis úgy veszítette el az életét, hogy a felháborodott szülők önbíráskodva felgyújtották őt (ezért a furcsa arcbőr), miután gyerekgyilkosságért el lett ítélve, ám végül egy eljárási hiba miatt szabadlábra helyezték.
Az eredeti forgatókönyvben azonban Freddy nem gyilkosként, hanem molesztálóként szerepelt, ám ezt átírták, hogy senki ne asszociáljon a hasonló jellegű ügyekre, amiktől abban az időben Kalifornia hangos volt. A 2010-es remake-ben azonban Freddy visszakapja originál bűnét.
Még, még, még! Kaszabolásból sosem elég!
Craven eredetileg azt szerette volna, ha a mozi a gyerekek győzelmével ér véget. Miután Nancy rájön, hogy Freddyt az ő félelme táplálja, már képes felvenni vele a harcot. Az utolsó jelenetben hátat fordít a gyilkosnak, ami végleg elpusztítja Kruegert. Bob Shaye, a New Line főnöke azonban jó érzékkel megszimatolta a dicsőség szagát, úgyhogy mindenképp be akarta biztosítani a folytatás lehetőségét. A dolog viszonylag gyorsan bejött:
a ’84-es premier után 72 óra alatt visszahozta az elkészítése teljes költségét. Ahhoz képest, hogy mindössze 32 nap alatt forgatták le, igazán nem rossz eredmény!
Freddy aztán még hét részen és egy remake-en keresztül karmolássza az áldozatait, a New Line Cinema pedig (ami az első film előtt majdnem becsődölt) megkapta „a ház, amit Freddy épített” becenevet.
Talán ezen felbuzdulva, de 1991-ben az akkori Los Angeles-i polgármester, Tom Bradley javasolta, hogy nevezzék ki szeptember 13-át (ami péntekre esett) Freddy Krueger-napnak. Az ötlet azonban sokakban mély ellenérzéseket keltett, mondván: igazán ízléstelen dolog olyan fiktív figurát ünnepelni, aki azzal lett híres, hogy embereket mészárol.
Forrás: NYTimes; InterviewMagazine; Mentalfloss; IMDb; Screenrant
Kiemelt kép: VICO