Rózsa György: „A népszerűség az én Kossuth-díjam”

–

Rózsa György harminc éven keresztül dolgozott a Magyar Televízióban, ő vezette többek között a Kapcsoltam című vetélkedőműsort, a Leg…leg…leg…-et, ami az első bulvár-tévésorozat volt itthon, a Bűvös hatos memóriajátékot, és a 31 világsztárt Budapestre hozó Top-Show-sorozatot, melynek keretében egy forgatás után ő kalauzolta végig Kylie Minouge-ot Budapesten (ami miatt persze azonnal pikáns pletykák keltek szárnyra). Hatvan év alatt 59 sorozatot készített, 2001-ben Magyar Televízió Életmű-díjjal tüntették ki, 2006-ban pedig A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét kapta meg. Ám úgy érzi: nincs a helyén kezelve.

Kaposvári „szomszédok”

A közös út során kiderül: D. Tóth Kriszta és Rózsa György nemcsak kvázi szomszédok voltak Kaposváron, még ha pár évtized eltéréssel is), de mindketten a kaposvári Táncsics Mihály gimnáziumba jártak, két egymás mellett lévő terembe. „Te vagy az iskola büszkesége, én csak a második vagyok” – nevet a műsorvezető Krisztára. Rózsa szülei is pedagógusok voltak, mentalitásuk az ő személyiségébe is átszivárgott. Maga is szívesen lett volna tanár, hívták is, hisz látszott rajta, hogy élvezi a tanítást, van hozzá affinitása… épp csak a közönség méretét kicsinyelte.

„Borzasztó szívesen lennék tanár, de negyvenezer ember előtt egyszerre.”

A lánya és a barátnői szerint azonban pályatévesztő óvodapedagógus, nagyon jól bánik ugyanis a gyerekekkel. „Hiszen a bohócokat minden gyerek szereti” – ad magyarázatot.

Amikor annak idején leköltöztek Kaposvárra, attól félt, hogy „pesti vagányként” meg fog bolondulni egy kisvárosban. Az aggodalmai azonban feleslegesnek bizonyultak, a környezete nagyon jó szívvel fordult felé, szerették, ezen felül pedig hamar az iskolai irodalmi színpad sztárjává vált, és az ismerkedésben is óriási sikerei voltak. „Akkor még jóképű voltam, képzeld el!” 

Szerelmesnek lenni a szerelembe

Szerelmes típusnak vallja magát, a barátai szoktak is azzal viccelni, hogy ha egy pillanatra nem figyelnek oda, akkor ő már meg is nősült. (Ami háromszor esett meg vele – eddig!) Nemcsak hódítani szeretett, de a szerelem érzését is nagyon kedveli. A felesége halála után (Kanyó Éva válogatott tornászbajnok 2000-ben, 39 évesen hunyt el) csak egyetlenegyszer volt szerelmes egy balettáncosba.

„Nagyon kényes voltam arra, hogy szép mozgású, esztétikus megjelenésű hölgyek vegyenek körül”

– mondja arra válaszul, miért inkább a tornász-balett-táncosi körből választott magának párt. A felesége halála azonban vízválasztó volt az életében. Sikeres pályája bő három évtizedig tartott, és a felesége halálával tört meg.

Megtört ív

„Eleinte az volt bennem, hogy én nem is akarok semmit csinálni. Még ahhoz sem volt kedvem, hogy magamat elszórakoztassam, nemhogy a fél országot.” És hiába telt el a felesége halála óta majdnem negyed évszázad, a mai napig óriási lelkiismeret-furdalása van amiatt, hogy nem küldte el őt elég határozottan szűrővizsgálatokra. „Voltak néha rosszullétei, de az istennek nem ment el orvoshoz” – idézi vissza a tragikus időszakot, melynek végén Éva sokkolóan gyorsan, mindössze egy hónap leforgása alatt hunyt el. A lányuk akkor még csak tizenhat éves volt, Rózsa pedig megpróbált egy személyben nemcsak apja, de anyja is lenni Csillának, és emiatt úgy érzi, „túlszerette”.

Rózsa Produkció

A gyászfeldolgozásában a munkahelyi környezete sem volt támogató, az öt futó műsorát egymás után szüntették meg a megözvegyülését követő egy évben. Ekkor alakította meg a produceri irodáját.

„Öten ugyanannyi műsort csináltunk, mint korábban a szórakoztató főosztály 39 emberrel.”

Számára is meglepetést okozott, mennyire élvezte a produceri munkát, talán csak azt bánja utólag, hogy emiatt elhanyagolta a családját. „Akkoriban azt mondogattam, hogy az én versenyistállómban vannak a legjobb lovak.” Csupa nagy névvel dolgozott együtt, Vágó Istvánnak, Gálvölgyi Jánosnak, Pécsi Ildikónak, Bodrogi Gyulának csináltak műsort. Antal Imre volt az egyetlen sztár, aki nem náluk volt, de ezzel együtt nagyon jó, „viccelős, bolondozós” volt a viszonyuk.

A tévé varázsa

Gigantikus életművet tudhat maga mögött, ám mégis van benne hiányérzet. „Nem tudtam megoldani, hogy azon a helyen legyek, ahol a televíziós rendszerben szerintem nekem helyem volt” – mondja, arra utalva, hogy a sok sikere, a tehetsége ellenére még sincs kellően megbecsülve. Annak azért örül, hogy még mindig nagyon szeretik, felismerik, ha vidékre utazik, gyakran hívják meg ebédelni, és legutóbb, amikor a Campus fesztiválon járt, akkor is rengetegen kértek tőle közös szelfit. „Néha fáraszt ez a mértékű népszerűség, de közben azt mondom: ez az én Kossuth-díjam.” 

Jelenleg könyvet ír Tévé, tévé – egy álom bűvöletében címmel, mely egy kedves gyerekkori emlékével indul: a nagypapája vásárolt egy tévékészüléket, a műsort pedig még a szomszédok is átjöttek nézni. „Amikor bekapcsolta a nagyapa a tévét, csönd lett, várakozásteli, izgatott, feszült csönd, amilyet azóta sem hallottam.” Rózsa György pedig akkor, abban a pillanatban határozta el: ha törik, ha szakad, ő „bekerül abba a dobozba”.

Fiala Borcsa