Egyre több nő fordul el a szervezett vallástól

–

Az 1940-es évektől az 1970-es évek elejéig az amerikaiak több mint 90 százaléka vallotta magát kereszténynek, azonban 2023-ra ez a szám 68 százalékra csökkent. Ma az amerikaiak közel egyharmada vallja, hogy vallásilag nem elkötelezett, ami nagyobb létszámot jelent, mint bármelyik vallási csoporté. Eközben Nyugat-Európában, bár a legtöbb felnőtt még mindig kereszténynek tartja magát, a többség nem gyakorolja a vallását, és a vallásilag nem kötődő személyek aránya is folyamatosan növekszik. Az olyan országokban, mint Csehország, Észtország, Svédország, Hollandia és Magyarország is, a fiatalok nagyjából 65-80 százaléka vallja, hogy nem tartozik semmilyen valláshoz.

Még a globális adatok is azt mutatják, hogy a szervezett vallás egyre inkább veszít a népszerűségéből: 2022-es kutatási eredmények szerint a vizsgált országok túlnyomó többsége – 49-ből 43 – a 2007 óta eltelt évek során kevésbé vallásossá vált.

Ami azonban különösen érdekes, az az, hogy ki vagy mi mozgatja ezt a változást.

Bár a nők a történelem során vallásosabbak voltak, mint a férfiak – ezt a jelenséget egyes társadalomtudósok a nők nagyobb kockázatkerülésének vagy biztonság iránti igényének tulajdonítják –, ez a nemek közötti különbség csökken, sőt, egyes esetekben meg is fordul. 

Felmérés bizonyítja, hogy a brit férfiak életkortól függetlenül kisebb valószínűséggel vallják magukat vallásosnak, mint a nők, de a fiatalok körében a különbség sokkal kisebb, mint az idősebb generációk esetében. Az Egyesült Államokban a Z generációs nők közel 40 százaléka vallja magát vallási felekezettől függetlennek, szemben a férfiak 34 százalékával. Ezzel szemben a baby boomer generáció, vagyis az 1946 és 1964 között született nők mindössze 14 százaléka nem vallásos, míg ugyanezen korosztályban a férfiak 23 százalékáról mondható el ugyanez.

Ebben több dolog is közrejátszik

De az a tény, hogy a Z generációs nők sokkal nagyobb valószínűséggel vallják magukat feministának, mint elődeik, és aggódnak a nők és lányok egyenlőtlen bánásmódja miatt, minden bizonnyal nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a hagyományos, patriarchális vallási struktúrák kevésbé vonzóak számukra. Az amerikai felmérés szerint például a 18 és 29 év közötti nők mintegy kétharmada úgy véli, hogy a legtöbb egyház és vallási gyülekezet nem kezeli egyenlően a férfiakat és a nőket.

Ez pedig aligha meglepő. A legtöbb keresztény felekezet még mindig nem engedi meg, hogy nők töltsenek be vezető pozíciókat, és még azokban az egyházakban is, ahol igen, a női papok és lelkészek viszonylag ritkák. A legtöbb felekezet – beleértve a katolikus egyházat, az ortodox egyházat és a különböző protestáns csoportokat – szintén támogatja a nemek közötti komplementaritás valamilyen formáját, vagyis azt a hitet, hogy a férfiak és a nők különböző, de egymást kiegészítő szerepeket töltenek be, ami lényegében azt jelenti, hogy a nőknek alárendeltnek kell maradniuk a férfiak felé.

És akkor ott van még az is, hogy egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak az egyházi környezetben történő visszaélések, és sok egyház regresszív álláspontot képvisel olyan társadalmi kérdésekben, mint az LMBTQ+ jogok és a reproduktív egészségügy.

Az Egyesült Államokban több keresztény felekezet egyre inkább jobbra tolódik, és konzervatív, sőt szélsőjobboldali politikai csoportokhoz csatlakozik. Ez különösen nyilvánvaló volt a folyamatban lévő elnökválasztási versenyben. Egy néhány hónappal ezelőtti felmérés szerint a legtöbb fehér keresztény Donald Trumpra szavazna, akit tavaly elítéltek egy nő, E. Jean Carroll szexuális zaklatásáért.

Eközben az Atlanti-óceán túlpartján Ferenc pápa, a katolikus egyház feje az év elején kijelentette, hogy a „nemi ideológia” és a nők és férfiak egyenlővé tételére irányuló erőfeszítések korunk „legcsúnyább veszélyét” jelentik.

Innen nézve tehát nem is kérdés, hogy a fiatal nők miért távolodnak el egyre inkább a szervezett vallástól.

De vajon miért tartott ez ilyen sokáig?

Istent nem mindig ábrázolták férfiként. A legkorábbi mítoszok és spirituális szövegek közül sokban – némelyik egészen a paleolitikumig nyúlik vissza – a Földet nőként, a nőket pedig az emberiség teremtőiként ábrázolják. Ott van például a kínai Nüwa teremtő istennő, a kolumbiai Kogi nép Alunája, vagy a mezopotámiai Tiamat istennő.

A földművelés és a nagyobb, letelepedett közösségek megjelenésével azonban a dolgok változni kezdtek. Amint azt a korabeli keresztény és világi írók egyaránt megjegyezték, a nők fontos szerepet játszottak a korai kereszténységben. A korai egyház vonzotta „a butákat, az aljasokat és az ostobákat, nőkkel és gyerekekkel együtt”, és kezdetben a keresztény nők száma meghaladta a keresztény férfiakét. Ezek a korai keresztény nők kórházakat is alapítottak, jótékonysági munkát végeztek, sőt voltak, akiket állítólag a Kr. u. 4. századig pappá is szenteltek.

Mégis, nem sokkal később a keresztény teológusok már azzal érveltek, hogy a nők „kezdettől fogva a férfiak hatalma alá tartoznak”, és ezért nem taníthatnak, nem beszélhetnek nyilvánosan, és nem tölthetnek be tekintélyt parancsoló pozíciókat, különösen a vallási struktúrákban – ez a meggyőződés pedig a kor szélesebb körű patriarchális normáinak tükörképe volt. 

Ennek eredményeképpen a vallási tanok évszázadokon keresztül gyakran igazolták azokat a jogi és társadalmi egyenlőtlenségeket, amelyek kizárták a nőket a közéletből, korlátozták oktatási lehetőségeiket, és eltiltották őket a vezetői szerepektől. A vallási meggyőződéseket még ma is ürügyként használják arra, hogy a vallási, spirituális vagy kulturális intézményekben máshogy viszonyuljanak a nemekhez. Csakhogy ma már nem ugyanabban a világban élünk, és a sok dolog között, ami megváltozott, ott van az is, hogy a nők is hozzáférnek az oktatáshoz.

A nők ma képzettebbek, mint valaha

Az Egyesült Államokban például 2021-ben a nők szerezték a középfokú végzettséget követő diplomák többségét minden szinten, és ők teszik ki a főiskolai végzettségű munkaerő több mint felét (50,7 százalékát). Magyarországon a 15–74 éves nők között is magasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya (27,8 százalék), mint a férfiaknál (21,3 százalék), és mivel egyes tanulmányok azt mutatják, hogy a magasabb iskolázottsági szint összefügg a vallási hovatartozás alacsonyabb szintjével, ez lehet az egyik mozgatórugója annak, hogy a nők egyre távolodnak a szervezett vallástól.

Az Overseas Development Institute (ODI), egy brit székhelyű globális agytröszt friss jelentése feltárta, hogy vallási szervezetek – köztük amerikai székhelyű keresztény csoportok – szélsőséges politikai csoportokkal együtt világszerte iskolákat vesznek célba a nemek közötti egyenlőség elleni összehangolt, jól finanszírozott támadás részeként.

A jelentésben szereplő bizonyítékok szerint csak 2013 és 2017 között világszerte legalább 3,7 milliárd dollárt juttattak a nemek közötti egyenlőséget ellenző szervezeteknek, amelyek aztán a pénzeket arra használták fel, hogy korlátozzák vagy betiltsák a lányok oktatáshoz való hozzáférését, kivegyék a szexuális felvilágosítást a tantervekből, és megerősítsék a tankönyvekben előforduló példákat a patriarchális nemi sztereotípiákkal kapcsolatban.

Chilében például a katolikus iskolák megváltoztatták az oktatási anyagokat, hogy a férfiakat intelligensebbnek és rátermettebbnek ábrázolják, mint a nőket, és hangsúlyozzák a nők alárendelt szerepét otthon és a társadalomban.

De ha a nemi szerepek valóban veleszületettek, természetesek és isten által elrendeltek, akkor mi szükség van arra, hogy ezeket folyamatosan megerősítsük?

Azt gondolnánk, hogy ha a fiatalok egyre nagyobb százaléka hagyja el formálódó vallási identitását, a szervezett vallások ezt tudomásul veszik, és megpróbálnak alkalmazkodni a változó időkhöz. Hogy igazságosak legyünk, néhányan meg is teszik, de sajnos ők jelentik a kisebbséget.

A legtöbbjük esetében az uralkodó stratégia éppen ennek az ellenkezője: ragaszkodnak a „hagyományos” társadalmi berendezkedés fenntartásához, amely a nőket és mindenkit, aki nem felel meg a heteronormatív forgatókönyvnek, „kevesebbnek” tekinti, és aztán remélik, hogy a hagyományok és a túlvilági élet ígérete elég követőt vonz majd.

De minél inkább így tesznek, és minél inkább igazodnak a szélsőjobboldali politikai csoportokhoz, amelyek hasonló módon vágynak vissza a „régi szép időkhöz”, annál több embert taszítanak el. Különösen, ha a nők és lányok szerepvállalásának és oktatásának jelenlegi tendenciája folytatódik. 

Ez valószínűleg csak tovább fogja mélyíteni a nemek közötti növekvő szakadékot

És ez nemcsak a vallási meggyőződésben és az oktatásban, hanem a politikai ideológiákban is létezik, amiről ITT írtam korábban. Ráadásul akár a szervezett vallás alapvető átalakulásához is hozzájárulhat.

Végül is a tanulmányok azt mutatják, hogy a nők azok, akik több időt és energiát áldoznak a közösségépítésre és az önkéntes munkára az istentiszteleti helyeken. A nők általában több pénzt adományoznak egyházi szervezeteknek, mint a férfiak, és jellemzően az anyák azok, akik jelentősebb szerepet játszanak a vallási értékek átadásában. Elkeserítő a jelenség, mégis úgy tűnik, hogy lassan, de talán véget ér az a korszak, amikor a nők fizetetlen munkát végeztek ezekben az intézményekben. 

Az utóbbi évek egyik legkevésbé meglepő statisztikája, hogy a nők elhagyják a vallási intézményeket, amelyek sokáig alárendeltként kezelték őket. A változás talán nem csak az oktatáshoz való jobb hozzáférésnek köszönhető, de ez mindenképpen szerepet játszik benne. És remélhetőleg ez a jövőben sem lesz másként.

Mózes Zsófi