A pedagógusok újabb csuklóztatása: kötelező NAT-vizsga

–

Az Oktatási Hivatal honlapján jelent meg a felhívás

(Csak rövid részletet idézünk belőle, ne ijedjetek meg, nem kell végigolvasni…)

„Tisztelt Pedagógusok!

Ennek a képzésnek az a célja, hogy a pedagógusok megismerjék a hazai köznevelés tartalomszabályozás elveit, céljait, jogszabályi alapjait és gyakorlatát. A 2020-ban kihirdetett Nemzeti alaptantervet (Nat 2020) és a kerettanterveket az elmúlt években felmenő rendszerben vezették be az iskolák, a megújított érettségi vizsgakövetelményeket pedig általánosan először a 2024. tavaszi vizsgaidőszakban alkalmazták. […]

A taneszközök használata révén a pedagógusoknak lehetőségük volt arra, hogy részletesen megismerjék a saját feladatukat befolyásoló változásokat, újdonságokat, a tantárgyukra vagy tantárgyaikra vonatkozó jellemző fejlesztési feladatokat, ugyanakkor a tartalomszabályozás komplex rendszerének megismerésére kevesebb lehetőségük adódott.” […]

„Tartalomszabályozás komplex rendszere”, ízlelgessétek egy kicsit ez a mondatot!

A képzés során egyrészt a 2020 óta érvényes NAT-ot mutatják be, másrészt pedig az adott pedagógus szakának megfelelő információkat osztanak meg. A képzés online vizsgával zárul. A vizsga során 20 kérdésre kell választ adniuk, a sikeres teljesítéséhez 15 helyes válasz szükséges. Ezt a képzést minden aktív pedagógusnak el kell végeznie 2025. január 31-ig az ismereteik megújítása érdekében. Sőt, a hírek szerint tízezer pedagógus már meg is csinálta a kötelező vizsgát.

Belső forrongás

Hetek óta figyelem, hogy a pedagóguscsoportokban szinte folyamatosan ez a téma, sokan ezzel vannak elfoglalva, repkednek a dühös posztok, és az egyetértő kommentek is. Sőt, sok felületen és tanárikban is szinte már csak erről szól minden, ami számomra egészen megdöbbentő.

Rossz látni, hogy ennyi pedagógus kifejezi a nemtetszését, pufog, majd természetesen megcsinálja ezt a teljesen értelmetlen tesztet.

Teszik mindezt ahelyett, hogy végre egyszer kollektíven azt mondanák, hogy „nem, ezt már nem”! De úgy tapasztalom, Magyarországon sajnos akkor is végrehajtanak mindent az emberek, amikor NEM látják értelmét, amikor NEM értenek vele egyet, amikor tudják, hogy NEM kellene megtenniük.

Azért kíváncsi vagyok, hogy a végén mi lesz mérleg, és hány pedagógus mond nemet, hányan fogják kihagyni ezt a lehetőséget. És mi lesz, ha így tesznek? Az igazgatói értékelésben két ponttal alapból kevesebbről indulnak, ami pedig akár a fizetésüket is befolyásolhatja. De ha senki sem csinálná meg, akkor, ugye, mindenkinek kevesebb pontja lenne… Tudom, naiv gondolat, pláne hogy tényleg sok ezren már meg is csinálták a tesztet.

Sokan a megúszásra hajtanak

Ami még megdöbbentőbb: mennek a trükközések. Sokan lefotózták a kérdéseket, feltöltötték a válaszokat, hogy másoknak könnyebb legyen megcsinálniuk a tesztet. Ebből is az látszik, hogy tényleg értelmetlennek találják, sőt, egyáltalán nem is veszik komolyan ezt az egészet.

Kíváncsi lennék, ők mit szólnának, ha a diákjaik ilyet tennének bármilyen vizsga esetén. Lehet, hogy kiakadnának. Hogy jogosan-e, az erős kérdés.

Mivel én már nem veszek részt ebben az őrületben, megkérdeztem pár egykori kollégámat, hogy mi a véleményük erről az egészről.

Többen arról számoltak be, hogy sok olyan kérdést kaptak, ami nem is a saját szakukhoz, de még csak a végzettségükhöz sem kapcsolódott. Ezek leginkább a NAT tantervi szabályozására vonatkoztak.

Volt olyan alsós tanító, akit arról kérdeztek, hogy egy nemzetiségi gimnáziumban hány pluszóra lehet, de olyan középiskolai tanár is, akitől a harmadikosok pontos óraszámát szerették volna megtudni.

Mondjuk, mindegyik nagyon fontos kérdés mindenki számára, nem? (NEM!)

Ha valaki tudja ezeket az infókat, akkor ő már „biztos, hogy nagyon felkészült és szakmailag megfelelő pedagógus”.

Ezekből is világosan kiderül, hogy ismét egy totálisan átgondolatlan és még annál is fölöslegesebb feladattal terhelik az amúgy is végletekig kiszipolyozott pedagógustársadalmat.

Miért, miért, miért?

Akadt olyan, aki napokat töltött az egésszel, és persze olyan is, aki egy óra alatt átpörgette, majd így tett sikeres vizsgát. Számomra továbbra is az a kérdés, hogy mindezek ellenére vajon miért csinálja meg valaki a tesztet, ha maga is tudja, hogy nincs semmi értelme.

Mindenki, aki ezt végrehajtja, asszisztál ehhez az őrülethez, és azt sugallja, hogy „velünk tényleg mindent meg lehet tenni”.

Bármikor. Azért megnézném, hogy az államtitkárok vagy maga a miniszter mennyit tudnak a NAT-ból.

Hiszen azt várják el a pedagógusoktól, hogy legyenek képben egy teljes dokumentum minden elemével. Gondolom, akkor ők maguk is betéve tudják ezt az egészet, ha már ennyire ragaszkodnak ahhoz, hogy a pedagógusok mindennel tisztában legyenek. Szerintem a saját tantárgyához kapcsolódó szakmai dolgokat mindenki tudja, hiszen máshogy nem is volna képes elvégezni a munkáját. Ha meg nem végezné a munkáját, akkor ki kellene rúgni, és nem is lehetne a pályán.

Tényleg azon agyalok, hogy mi lehet ennek az egésznek a lényege. A tűréshatár tesztelése? Az elnyomás? A „mi mindent megtehetünk”? A segítés? Nem tudom, csak sejtéseim vannak. Én örülök, hogy ennek nem vagyok a részese, mert akkor megint ahhoz a kisebbséghez tartoznék, aki beleáll a konfliktusba, aki nem csinálná meg, és akit megint a szőnyeg szélére lehetne állítani. A végére pedig álljon itt az egyik pedagógus véleménye erről az egészről. Szerintem ez mindent elmond: 

„Tapasztalatom nincs. De azt hiszem, gerincem van. Szóval szégyellném magamat, ha a megoldásokért gazsulálnék. Mivel a NAT-vizsga semmi más, csak a pedagógusok csuklóztatása, rémülten látom a megfelelni vágyók bejegyzéseit. És szomorúan konstatálom, hogy semmi sem változott. Én a rendszer elleni tiltakozásnak tartom a majdani bukásomat.”

Hát így. És mit még? Meddig még? Már tényleg nem tudom…

Balatoni József