–

Öt hónap szülési szabadság után tértem vissza a WMN szerkesztőségébe és podcaststúdiójába, hogy az első igazi őszi, esős, hideg napon rögzítsük a Közös hang legújabb adását, a várandósságom végén ugyanis a Ki vele! forgatásai mellett már nem volt lehetőségem ezeket felvenni.

Aki követte az elmúlt években az írásaimat, tudhatja, nem vezetett egyszerű út odáig, hogy megszülethessen a kislányom, ezért minden egyes nap hálát adok, amiért megérkezett hozzánk. Ezzel együtt a hétköznapok tele vannak kihívásokkal, és él bennem a vágy, hogy amellett, hogy egy teljesen új valómban fedezzem fel önmagam és a világot, igyekezzek a régi életemből is bizonyos dolgokat megtartani, vagy éppen az anyasághoz igazítani.

Eddig, lekopogom, kiegyensúlyozottan, harmonikusan ugorjuk meg az akadályokat a férjemmel, és a különleges egységnek köszönhetően írhatok most nektek, és biztathatlak titeket arra, hogy a legújabb Közös hang-epizódot is nézzétek, hallgassátok. Szakmai szempontból ez a műsor is a gyerekem, így jó érzés volt egy órára visszatérni hozzá a stúdióba.

Turai Barnával tavaly novemberben készítettem interjút, és már akkor úgy gondoltam, sikerült egy új oldaláról is megismerni a beszélgetésünk révén, így reméltem, hogy lesz még alkalmunk a közös munkára. Örömmel mondott igent a felkérésemre, amikor felvillantottam neki, hogy az influenszerlét és a fenntarthatóság kerülne terítékre a Közös hang legújabb adásában. Bukovicsné Békefi Daisy is lelkesen fogadta a meghívást – vele korábban nem találkoztam, de hosszú ideje rajta volt a listámon, amelyen olyanok nevei szerepelnek, akikkel szívesen készítenék interjút.

Mindketten bizonytalanok voltak azonban abban, hogy mi is lehet a párhuzam köztük, amire szeretném felfűzni a beszélgetést, hiszen míg

Daisy egy edukatív oldalt üzemeltet a gyom- és gyógynövények felhasználásáról, addig Barna sokkal inkább a humoros tartalmairól ismert.

Számomra az egyik legszembetűnőbb hasonlóság kettejük szakmai útjában, hogy elkezdtek valamivel hobbiból foglalkozni, vélhetően a saját maguk szórakoztatására, ami aztán viszonylag rövid idő alatt a főállású munkájukká, a megélhetési forrásukká vált még harmincéves koruk előtt.

Beszélgettünk arról, hogy miként válik el celeb és a tartalomgyártó, miért fontos, hogy a forma mellett tartalom, érték is legyen az influenszer kommunikációjában, és milyen felelőssége van a nagy elérésű profiloknak.

Daisy elmondta, hogy nem szeret önmagára influenszerként hivatkozni, jobban szereti a tartalomgyártó kifejezést. Barna viszont így vélekedik erről:

„Mi ruháztuk fel az influenszer szót pejoratív jelentéstartalommal. Azzal, hogy influenszerként elkezdünk a kifejezéstől irtózni, csak növeljük a misztikumát.

Egy ideig én is eltartott kisujjal mondtam, hogy én nem vagyok influenszer, de hát az, amit leír a szó, az viszont én vagyok. Nem kell ezt megtagadni.”

A fenntarthatóság kapcsán szóba került a vidéki és a városi élet közötti különbség, és az is, hogy egyáltalán miért olyan polarizált a fenntarthatóság kérdése. Arról az ellentmondásról is beszéltünk, hogy a környezetvédelem, a társadalmi ügyek mellett való kiállás mintha az utóbbi években annyi fókuszt kapott volna, hogy a fogalmak elhasználódtak, kiüresedtek, sokszor már nem is kapnak valódi figyelmet, miközben valójában nincs ennél fontosabb kérdés a jövőnk szempontjából. Megoldásként arra jutottunk, hogy a lustaság legyőzése lenne a legfontosabb kulcs, de hogy ez pontosan mit is jelent, az az adásból kiderül.

A korábbi epizódokat itt találod:

Krajnyik Cintia