Az, ha betondzsungelben élünk, nagyjából annyit ronthat az alvásunkon, mint az anyagi gondjaink

–

Az alváshiány közegészségügyi probléma 

Az elégtelen mennyiségű alvás – amelyen jellemzően a napi 6 óránál kevesebb alvást értik a pszichológiai szakirodalomban – számos negatív kimenettel jár együtt, köztük a kognitív zavarok, a mentális nehézségek, a magas vérnyomás, a különféle testi megbetegedések, a balesetek vagy a korai halálozás előfordulásának magasabb kockázatával. Ennek ellenére az iparosodott társadalmak lakosságának korántsem elhanyagolható hányada számol be arról, hogy napi 6 óránál kevesebbet alszik. Az Egyesült Államokban ez az arány 18, az Egyesült Királyságban 16 százalék. 

Nálunk legutóbb – ahogy az a Qubit cikkéből is kiderül – a Magyar Alvás Szövetség és Szinapszis Egészségkutató Kft. vizsgálta a magyarok alvásminőségét. 2023-as reprezentatív felmérésükben azt találták, hogy a megkérdezettek 20 százalékának saját bevallása szerint rosszul vagy nagyon rosszul telnek az éjszakái. A lakosság hétköznap átlagosan 6,8; hétvégén 7,6 órát alszik (holott felnőtteknek naponta minimum 7-9 óra alvás ajánlott). Amikor viszont a személyek nem saját maguk értékelték az alvásukat, hanem közvetettebb indikátorkérdésekre válaszoltak (például horkol-e?, küszködik-e napközben álmossággal?, tapasztalt-e teljesítménycsökkenést?, ébredt-e már arra, hogy nem kap levegőt?, szokott-e a lábában elalvás előtt/közben nyugtalanító érzést tapasztalni? stb.), akkor még riasztóbb kép bontakozott ki:

az adatok alapján a felnőttek mintegy 60 százalékának lehetnek alvásproblémái idehaza. 

Miben hoz újat ez a friss kutatás?

Az Exeteri Egyetem orvosi karán működő Európai Környezet- és Emberiegészség-központ munkatársai, Leanne Martin és kollégái tanulmánya az Environmental Research című szaklap júniusi számában jelenik majd meg (online már elérhető). Ami különösen érdekessé teszi, az az, hogy: 

• 18 országban/régióban dolgoztak reprezentatív mintákkal, összesen több mint 16 ezer embert kérdeztek meg (sajnos Magyarország nincs a részt vevő országok között, azok listája a következő: Bulgária, Kalifornia [Egyesült Államok], Kanada, Csehország, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hongkong [Kína], Hollandia, Írország, Németország, Olaszország, Portugália, Queensland [Ausztrália], Spanyolország, Svédország);

• különböző ember–természet interakciókat vizsgáltak, tehát

nemcsak azt mérték, hogy a személy szomszédságában objektíven mennyi zöldfelület található, hanem azt is, hogy neki mi az észlelése erről, vagy mit lát az otthonából, hiszen előfordulhat, hogy van a környéken egy szép park, de az illető ablaka egy romos belső udvarra vagy egy tűzfalra néz;

• igyekeztek utánajárni, hogy mennyit számít az egészségünk szempontjából az, ha az otthonunk közelében vannak parkok, és az, ha tudatosan töltünk időt a természetben, akár a lakásunktól jóval távolabb eső helyszíneken;

• próbálták kinyomozni, hogy a természettel való kapcsolat inkább a megnövekedett fizikai aktivitáson vagy a mentális egészségen keresztül fejti ki az alvásra gyakorolt jótékony hatását (persze az is lehet, hogy a zöldfelületek azért segítik az alvást, mert csökkentik a zajt, a légszennyezést és a hőséget, de ezeket a hipotéziseket ebben a kutatásban nem tudták tesztelni). 

Megnyugtató vizeink 

A folyók, tavak, tengerpartok közelsége szintén releváns tényezőnek tűnik az alvásunk mennyisége és minősége szempontjából. Leanne Martin és munkatársai több olyan kutatást is idéznek, amelyek az elmúlt években készültek, és alátámasztották, hogy a kék terek még akkor is előnyösek a felnőttek jólléte szempontjából, ha a zöldfelületek hatását statisztikai módszerekkel figyelembe vesszük.

A tudomány is kezdi tehát szisztematikusan feltárni azt, ami sokunk hétköznapi tapasztalata: hogy a vízpartok egyedülálló érzékszervi élményt nyújtanak számunkra. 

Kísérletekből kiderül például, hogy az óceáni hangok lejátszása növeli a betegek alvásának hosszát a kórházakban. A patakok csordogálása, a folyók áramlásának hangja segít elfedni a városi közlekedés zaját (utóbbi gyakran eleve együtt jár alvászavarokkal), a legújabb kutatások szerint pedig a kék terek közelsége önmagában előre jelzi a jobb alvásminőséget. 

Öt százalék is rengeteget számít!

Leanne Martin és csapata hatféle ember–környezet érintkezést mért. Megkérdezték a résztvevőket, mennyire zöld az utcájuk; látnak-e tavat, folyót, tengert az otthonukból; milyen gyakran látogatnak el zöld és kék természeti terekhez; illetve megmérték, hogy az illető otthonának 1 km-es körzetén belül mennyi zöldfelület található, valamint hogy van-e vízpart. Ezeket az adatokat aztán összevetették azzal, hogy ki milyen gyakran alszik 6 óránál kevesebbet egy nap. 

Azt az eredményt kapták, hogy a zöld utcakép és a vízpartra való kilátás összefüggött a jobb alvással a megnövekedett mentális egészségen keresztül.

A szerzők szerint a zöld és kék felületekhez való közvetlen vizuális hozzáférés – az, hogy látjuk a fákat, a füvet, a tavat, a folyót az ablakunkból, az erkélyünkről vagy a teraszunkról –, rendszeresebb pihenéssel szolgál az idegrendszerünk számára, mint az, hogy a tágabb szomszédságunk milyen természeti jellemzőkkel bír.

Persze azt is fontos hangsúlyozni, hogy a kutatásban önbevalláson alapuló módszereket alkalmaztak, és a kultúra is szerepet játszhatott abban, ki hogyan észlelte a környezetét. 

Ezzel együtt is, míg az utcájukat zöldnek észlelő emberek 17 százaléka mondta azt, hogy éjszakánként kevesebb mint 6 órát alszik, addig a saját értékelésük alapján nem zöld utcában élők 22 százaléka jelezte ugyanezt. „Bár ez az 5 százalékos különbség csekélynek tűnhet, körülbelül ekkora különbséget szoktak kapni az elégtelen alvásmennyiség tekintetében azok között is, akik kijönnek a jelenlegi fizetésükből, és azok között, akiknek pénzügyi gondjaik vannak” – nyilatkozta a PsyPostnak a tanulmány társszerzője, a Bécsi Egyetem professzora, Mathew White.

Semmi sincs veszve!

Jó hír viszont a kutatás alapján, hogy mind az erdőkbe-mezőkbe, mind a vízpartokhoz való kirándulás előre jelezte a fizikai aktivitás és a mentális egészség magasabb szintjét, utóbbi pedig több alvással járt együtt. A fizikai aktivitás és az alvásmennyiség között egyébként korábban is vegyes eredményeket írtak le a vizsgálatok, sokan pedig úgy vélik, a testmozgás nem közvetlenül, inkább a pszichés jóllétünk növelésén keresztül fejti ki hatását az alvásra. 

Mindenesetre az elmondható, hogy

a zöldebb utcáknak és a lakásainkból való jobb kilátásnak a több alváson keresztül jókora közegészségügyi előnyei lehetnének.

Úgy tűnik, annak viszont önmagában kevesebb hatása van, hogy valahol a szomszédunkban van egy erdő vagy egy tó – lényeges, hogy tudatosan használjuk ezeket a tereket, látogassunk el hozzájuk, töltsünk időt bennük-körülöttük, hiszen akkor fogják tudni kifejteni a ránk gyakorolt jótékony hatásukat.

Eközben ráadásul azt a térbeli tágasságot is megtapasztalhatjuk, amelyre a mentális egészségünk szempontjából elemi szükségünk van. Arról, hogy a tágasság élménye hogyan segít minket a feloldódásban, korábban írtam.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Antonio Hugo Photo

Milanovich Domi