Pásztory Dóri: Nem fér bele, hogy egy edző Messengeren kommunikáljon a 15 éves tanítványával

–

Nagyon remélem, hogy egy igen fontos szemléletváltás közepén vagyunk éppen. Amikor a gyermekvédelem nemcsak szalagcímekben szerepel, nemcsak kihangosított beszédekben hangzik el, nemcsak néhány soros ajánlásként jelenik meg gyerekekkel foglalkozó intézmények honlapján, hanem leszivárog a hétköznapokba, azoknak az embereknek a napi döntéseibe, akik valamilyen formában gyerekekkel foglalkoznak.

Ennek egyik nagyon fontos területe a sport, ahol még mindig jelen van a hierarchikus viszonyrendszer, a tekintélyelvű szemlélet. Ez pedig megnöveli a visszaélések kockázatát, amit minden rendelkezésre álló eszközzel minimalizálni kell.

Ez egyszerűen mindenki érdeke, aki érzi annak felelősségét, hogy bizalmat szavaztak neki, hogy népszerűsítse a saját sportága életminőség-javító hatását. Akkor, ha ezt vezetőként teszi egy íróasztal mögül és akkor is, ha ő maga írja és irányítja a sportfoglalkozásokat.

Az utóbbi időben két ügy is médianyilvánosságot kapott, amiknek elemzésébe semmiképpen nem bocsátkoznék a rendelkezésre álló információk szűkössége miatt, de amiknek kapcsán fontos lenne párbeszédet, vagyis leginkább edukációt indítani a gyermekvédelemről a sportban.

Az egyik Sebestyén Júlia műkorcsolya-Európa-bajnok fegyelmi ügye a korcsolyaszövetségben, amely az után robbant ki, hogy több szülő jelezte, abuzív edzői módszereket alkalmazott tanítványai felkészítésekor. A másik Pass Ferenc úszóedző esete, aki többek között Hosszú Katinka és Vereczkei Zsolt, háromszoros paralimpiai bajnok úszóedzéseit irányította éveken keresztül, és akit egy félreérthető üzenetváltás következményeként azonnal menesztettek a klubjától. Az üzenet tartalma nem nyilvános, de a címzettje egy 15 éves lány volt.

Mindkét ügy kivizsgálása folyamatban van még.

A médiához eljutó esetek viszont mindig a jéghegy csúcsát jelentik

De pont azért fontosak, mert felhívják a figyelmet a felszín alatt húzódó rendszerszintű problémákra.

Az informálódás, a fejlődés, a szemléletváltás közös érdek. A sportág vezetőinek érdeke is, hisz egy biztonságos, a gyerekek testi és lelki fejlődését szolgáló közeggel vonzóvá teszik az adott sportágat (legutóbb megjelenő írásomban kifejtettem, hogy miért elengedhetetlen a gyerekek rendszeres, szervezett formában, szakember által irányított mozgása – akár a versenyzés, akár a fittség megtartásának vagy fejlesztésének céljával választják is az adott sportágat).

Az a vezető, aki elutasítja annak lehetőségét, hogy a sportágában dolgozók a lehető legmagasabb szintű képzést és tájékoztatást megkapják a gyerekek védelme érdekében, nem alkalmas a sportága irányítására.

Egy biztonságos közeg, a mentorként és példaképként jelenlévő edző a szülő számára is megnyugvást ad

Mert tudja, hogy a gyereke olyan közegben tölti az idejét, a személyisége formálódásának szempontjából meghatározó éveket, amelynek elvei összhangban vannak a saját értékrendjével.

Egy elhivatott szakember nemcsak jól nyújtható vagy erősíthető izmokat lát, sportágra alkalmas vázrendszert, amit egy limitált időintervallumban olyan magas szintre fejleszt, amivel sportsikereket lehet elérni, hanem hosszú távon is képes gondolkodni, és a sportban eltöltött évek személyiségre gyakorolt hatásait sem hagyja figyelmen kívül.

Az edző érdeke, hogy ő maga is védett legyen, ne forduljon elő félreérthető szituáció, olyan helyzet, ami után magyarázkodnia kell. Számára is fontos, hogy tiszták legyenek a határok közte és a tanítványai között.

Azt gondolom, ebben az angol úszószövetség élen jár, amit semmiképpen nem bezzegelve szeretnék felvetni

Azért hozom fel példaként, mert nem szeretném, ha csak a problémák vázolásáról szólna ez a cikk. És mert ha megoldást nem is, de egy másfajta hozzáállást bemutassak, hátha nyitottságra talál. Ha már olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy van rálátásom erre a működésre is, akkor hadd „hozzam haza” a jó példát.

Én Angliában tértem vissza a sportágamhoz – nemcsak edzőként, hanem szülőként is bevonódva. A majdnem másfél évtizedes kihagyás és az országváltás elegendő volt ahhoz, hogy egy teljesen más szemléletű közegbe térjek vissza, mint amiből sportolóként távoztam 2004-ben.

Az első megdöbbenésem az volt, amikor elvégeztem az edzői képzést az angol úszószövetség szervezésében, hogy a tanfolyam majdnem fele a gyermekvédelemről szólt.

Ezt annyira szigorúan veszik, hogy teljesen mindegy, hogy az embernek van képesítése bárhol máshol a világban, Angliában csak a saját oklevelüket fogadják el. Nemcsak azért, hogy a leendő edzők tisztában legyenek az ottani versenyrendszerrel és szervezeti felépítéssel (és kifizessék a borsos tandíjat), de azért is, hogy ezt a rendkívül fontos alapértéket átadják a szakembereknek. Vitatható persze az itteni képzés hatékonysága szakmai szempontból, de számomra a gyermekvédelmi program igen megnyugtató keretet ad az edzői munkámnak, és a gyerekemet is megnyugvással tereltem ebbe a közegbe.

A program egy átfogó, több mint 100 oldalas anyag, amiben az alapfogalmak tisztázása (mi a bántalmazás, mik a formái, milyen jelekre fontos figyelni) mellett, konkrét esetleírások vannak, és olyan területekre is kitér, mint: az öltözői viselkedés, az elektronikus eszközök használata, a fotó- és videófelvétel készítése a versenyen, edzésen.

Valamint az edző és tanítvány, illetve szülő közti kommunikációra, amibe például nem fér bele semmilyen formában, hogy egy edző Messengeren kommunikáljon a 15 éves tanítványával, teljesen mindegy, hogy az kizárólag a sportolásra vonatkozó üzenetváltás. Kiskorú esetén a kommunikáció mindig a szülőn keresztül zajlik, és semmilyen privát életre vonatkozó megjegyzést vagy témát nem tartalmazhat.

Ahogy az sem fordulhat elő, hogy az edző bármilyen helyzetben kettesben marad a tanítványával – pont azért, hogy mindketten védve legyenek bármilyen esetleg félreérthető, magyarázatra szoruló szituációtól.

Ezek pontról pontra le vannak írva, eddig 3 évente, de most már évente frissítve az ajánlást.

Emellett pedig minden úszásban részt vevő szakembernek kétévente egy online gyermekvédelmi tanfolyamon is részt kell vennie, és csak akkor dolgozhat törvényesen, ha ez a képzés folyamatosan meg van újítva.

Ezt idéntől kezdve már a versenyeken önkénteskedő szülőkre is kiterjesztették.

Bármilyen, gyerekek részvételével zajló aktivitásban csak akkor dolgozhat vagy önkénteskedhet felnőtt, ha előtte átment egy átvilágításon, és kvázi tiszta erkölcsi bizonyítvánnyal bír.

Ez jókora infrastruktúrát igényel, az egyesület esetében pedig önkéntes munkát a szülőktől, akik megszervezik és koordinálják az újonnan csatlakozók képzését. Viszont mindenki számára rendelkezésre áll az információ, hogy miként lehet megelőzni egy esetleges abúzust. Az edzők egymás viselkedéséért is felelősek, így ha valakit a következményektől való félelem nem rettent el attól, hogy bármi elfogadhatatlant mondjon vagy cselekedjen, ott van a közeg, ami visszatartja.

Talán paranoidnak hangozhat így leírva, de számomra ebben a közegben dolgozni megnyugtató és átlátható, tényleg azt érzem, hogy a gyerekvédelem mindenki közös érdeke, és minden más célt felülír a sportágban. Az is átlátható, hogy milyen lépésekből áll a folyamat, hogyan kell jelenteni, és milyen következményekkel jár, ha bármi nyugtalanítót érzékelünk. 

Én nagyon más közegben versenyeztem és edzettem

Egy olyan közegben, ahol inkább az volt a kirívó, ha a szexizmus, a degradáló kommunikáció, a megszégyenítés nem volt jelen.

Még igazán szavaink sem voltak ezekre a helyzetekre, nemhogy védőhálónk. És bizony nagyon sok szakember dolgozik a mai napig úgy, hogy nem érzékeli, hogy az a mondat vagy megjegyzés, ami 20 évvel ezelőtt még inkább menő volt, most már akár a sportágból való kizárást is maga után vonhatja. Azt is tudom, hogy vannak, akik megugrották ezt a fejlődést, tényleg látok előrelépést.

A saját példámon és nagyon sok, a korosztályomból kikerülő edző példáján látom, hogy

igenis tanulható a támogató, védelmező hozzáállás, hogy lehet úgy is eredményre sarkallni a versenyzőt, feszegetni a határait, kimozdítani a komfortzónájából, hogy ne érezze úgy közben, hogy rombolják a lelkét, a testképét, az önbizalmát.

A sport elengedhetetlen a testi és lelki egészségünk szempontjából. Ha csak egy szülő vagy gyerek is kiesik a rendszeres testmozgásból az ilyen ügyek kapcsán, az nemcsak az adott sportágban, de az egész társadalomnak nagy veszteség.

A gyermekvédelem szemlélet. Ennek a szemléletnek minden egyes kimondott szóban, minden egyes érintésben, instrukcióban, adott esetben fegyelmezésben és motiválásban ott kell lennie.

Egy elhivatott, a sportága iránt rajongó szakembernek belső igénye kell hogy legyen arra, hogy ezen a területen is felkészült és naprakész legyen.

Ehhez pedig tájékozott szülők, sportolók, szakemberek, sportvezetők szükségesek. 

Ennek a két ügynek az áldozataival mélyen együttérezve, és a bátorságukat és kiállásukat tisztelve őszintén drukkolok, hogy ha egyetlen előremozdító hatása volt is az elszenvedett traumának, akkor az az, hogy tanulnak belőle az érintettek, levonják a megfelelő következtetést, felelősségre vonják az elkövetőket, és egy olyan rendszert dolgoznak ki, ami nemcsak elvárásokat és ajánlásokat tartalmaz, hanem a következményeket és egyértelművé teszi.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / sestovic

Pásztory Dóra