Most már tényleg jön a férfi fogamzásgátló – idestova 50 éve. De hol akad el a folyamat?
Már tesztelik az első férfi fogamzásgátló tablettát, jövőre akár forgalomba is kerülhet – járta be a hír a világhálót egy hónappal ezelőtt, idestova körülbelül huszadszorra, csak amióta követem a témát. Először 2016-ban olvastam róla, most utoljára 2023-ban, és hogy mi történt a kettő között? Cirip-cirip, ördögszekerek a pusztaságban, magyarán mondva: semmi. De akkor mégis hol vész el az éterben ez a rengeteg lehetséges védekezési eszköz? Takács Dalma cikke.
–
Hadd kezdjem a személyes sztorimmal, tényleg csak nagy vonalakban. Tizennégy éves voltam, amikor először fogamzásgátló tablettát kaptam a rendszertelen ciklusom miatt (persze azóta már több nőgyógyász is elmondta, mekkora hibát követett el ezzel a dokim), az azóta eltelt 15 évben pedig számtalan védekezési módszert kipróbáltam. Szedtem többféle gyógyszert, használtam gyűrűt, tapaszt, óvszert, megtanultam a termékenységtudat-módszert, azonban sajnos egyik sem hozott hosszú távú megoldást számomra.
Volt, ami mellett elviselhetetlenül fájdalmassá vált a menzeszem, volt, ami felerősítette a szorongásos problémáimat, aztán olyan, ami köztes vérzést vagy kontaktvérzést okozott, és olyan is, amit technikailag nem tudtam kivitelezni: az új módszer kipróbálása után nagyjából 7-8 hónappal mindig ott ültem a dokim rendelőjében, és matekoztunk, merre indulhatnánk tovább.
Bár női fogamzásgátló módszerek terén egyre szélesebb a kínálat, és a többség megtalálja a megfelelőt előbb-utóbb, az én esetem sem egyedi: rengeteg olyan sorstársam van, aki egészségi, gazdasági vagy bármilyen egyéb okból kifolyólag nem talál számára megfelelő megoldást, így végül vagy békét köt egy kellemetlen mellékhatással, vagy a megszakításos együttlét mellett dönt, a ciklus végén stresszelve számolva a napokat. A jó öreg melyik ujjamat harapjam meg típusú dilemma, ugye.
Azonban van itt – vagyis kéne hogy legyen – még egy megoldás. Ha nekem nem megy, hát majd védekezik a párom – gondoltam nagy naivan –, és ő meg is tette volna, ha van erre bármilyen lehetősége. És itt elérkeztünk az egymillió dolláros kérdéshez.
Módszerek, amik majd egyszer elérhetők lesznek a férfiaknak. Mondom: majd egyszer
Úgy négy-öt éve, amikor elegem lett abból, hogy a nőgyógyászomat gyakrabban látom, mint egyes rokonaimat, felcsaptam a világháló nagy lexikonját. És ez elsőre megnyugtatónak is bizonyult. A Google találatai között számtalan cikk hirdette, hogy már javában tesztelik a férfi fogamzásgátlókat és – noha itthon még nem érhetők el – vannak, lesznek, már tényleg csak hónapok kérdése a szabadalmaztatásuk. Még mielőtt belemennék abba, hogy most, 2024-ben még mindig csak az ígérgetésnél tartunk, hadd mondjam el, pontosan mik vannak/voltak kilátásban.
2016-ban már több helyen írtak az úgy nevezett spermakapcsolóról – ezt Bimek SLV-nek keresztelte a feltalálója, Clemens Bimek –, ami a vazektómiához hasonlóan működik, viszont visszafordítható. A ketyerét egy félórás műtét során a két ondóvezetékre rögzítik, és egy apró, bőr alatt lévő kapcsoló segítségével szabályozható a sperma áramlása. A beavatkozás után nagyjából 30 ejakuláció és 3–6 hónap szükséges a megbízható működéshez, ennyi idő kell ugyanis ahhoz, hogy a szerkentyű kiszűrje a spermiumot az ejakulációs folyadékból. És bár nagy volt a sajtóvisszhang a találmány kapcsán, egyelőre nem történt benne jelentős előrelépés.
2017-re ígértek egy másik férfiaknak fejlesztett fogamzásgátló eszközt is: ez a Vasalgel, azaz a „spermadugó”, amit injekcióval adnak be, és nagyjából egy évig véd a nem kívánt terhességgel szemben.
A tervek szerint a szivacsos állagú hidrogél anyagot az ondóvezetékbe fecskendezik, így az minden szükséges folyadékot átenged, és csak az ondót tartóztatja fel. Nos, a szer még mindig nem érhető el, a gyártó Parsemus most épp 2026-ra saccolja a forgalmazását.
Aztán van egy harmadik verzió is, a legfrissebb: a Weil Cornell Medicine szakemberei tavaly jelentették be, hogy véletlenül (!) feltaláltak egy új szert, ami blokkolja a spermák útját. A dr. Melanie Balbach által felfedezett anyagot egyelőre TDI-11861-nak nevezték el, és egereken tesztelték: a gyógyszer két és fél órán át blokkolja a fogamzóképességet, 24 óra eltelte után viszont felszívódik. Hadd ne mondjam: a módszer még bőven a kísérleti szakaszban van, de az orvosok nagy reményeket fűznek hozzá.
1975 óta mondják, hogy már csak 5 év
Na és akkor hol tartunk most, 2024 januárjában? Nos, ott, ahol a part szakad. Míg az első női fogamzásgátló pirulát több mint 60 éve dobták piacra, a férfiak számára továbbra is csak az óvszer és a vazektómia maradt, illetve az átmeneti vazektómia, ami amellett, hogy gyakorlatilag megfizethetetlen, még csak nem is biztonságos.
„1975 óta hallgatjuk, hogy már csak 5 év” – nyilatkozta Robert McLachlan endokrinológus, a férfi fogamzásgátló eszközök kutatásának egyik vezetője, aki szerint sokkal inkább pénz, mintsem hajlandóság kérdése a téma.
„Hogy mikor lesz ez elérhető egyáltalán a patikákban? Nagyon-nagyon sok idő múlva, ha egyáltalán valaha. […] Adtam interjút már erről 1993-ban, 2003-ban, 2013-ban és 2023-ban, de 30 éve nem tudok újat mondani.”
A kísérletek egyébként – a női megoldásokhoz hasonlóan – a férfiak esetében is két irányból közelítenek: a kutatók egyaránt keresnek hormonális és hormonmentes megoldásokat, és míg előbbi lelassítaná vagy megállítaná a spermák áramlását, utóbbi a sperma keletkezésének és úszásának blokkolására helyezi a hangsúlyt. Ebben a kutatásban McLachlan 1990 óta vesz részt, és mint elmondja: találtak már több olyan módszert is, ami megakadályozza a megtermékenyítést, azonban ez mind olyan mellékhatásokkal járt, amik miatt végül nem szabadalmaztatták a termékeket.
És hogy mik voltak ezek? Például bőrproblémák jelentkezése, hangulatingadozás és súlygyarapodás – szóval pontosan ugyanazok, amiket a nők is jól ismernek a tabletta kapcsán. És bár az egyik legnagyobb volumenű, 2011-es kutatás hatására felmerült a kérdés, hogy vajon a depressziós tünetek valóban a gyógyszerhez kötődnek-e, vagy szimplán a társadalom általános mentális egészségi állapotát tükrözik, mivel a kutatást túl drága lett volna folytatni, a forgalmazók letettek róla, mondván:
sajnos nem lenne eladható egy olyan szer, ami ilyen kellemetlen mellékhatásokkal fenyeget.
Ha te, kedves olvasó, aki évek óta viseled a hormonális fogamzásgátlód különböző mellékhatásait, felhúztad magad e sorokat olvasva, jelzem: nem vagy egyedül. Erre jutott Heather Vahat urológus is, aki a témában végzett kutatásához több mint 12 millió dollárt gyűjtött össze – ám egyelőre még ezzel sincs sokkal előrébb. Neki két teóriája van arra vonatkozóan, hogy miért nem halad előrébb az ügy.
„Ha nem vesszük számításba a mellékhatásokat, valóban láthatjuk, hogy rengeteg termék érhető el a nők számára, van miből választani – és az emberek nagy része ezzel letudja a kérdést. Emellett, a gyógyszerszedést alapvetően a betegségekkel kötjük össze, és amennyiben egy egészséges személy a pirula mellett dönt, kisebb eséllyel viseli el annak a mellékhatásait. Ráadásul a fejlesztési szakasz nagyon drága, és többféle támogatást igényel – amibe a legtöbb kormány nem száll be.”
Vahat hozzáteszi: fontos, hogy különválasszuk azt, mi ebből a biznisz, és mi a mítosz. Gyakran hangoztatott narratíva, hogy a férfiak a nőkre hárítják a felelősséget, ám fontos látnunk, hogy valójában soha nem is volt lehetőségük arra, hogy kipróbáljanak ilyen tablettákat. Sőt!
A hajlandóságukat támasztja alá egy 2000-ben készült, valamint egy tavalyi kutatás is:
míg előbbiben a férfiak 44–83 százaléka mondott volna igent a hormonális tablettára, addig az utóbbiban a résztvevők 75 százaléka jelentette ki, hogy beszedné a gyógyszert.
Hozzáteszem: amikor a cikkre készültem, és meséltem ezt a barátaimnak egy közös vacsorán, 8-ból 8 srác mondta, hogy kérdés nélkül „átvenné” a feladatot a párjától:
„Nem érzem fairnek azt, hogy csak a párom szervezetét tesszük ki a hormonok mellékhatásainak, nagyon egyoldalú ez az egész. Szerintem nem kéne egyértelműnek venni, hogy csak a nő védekezik, számunkra pedig az óvszer az egyetlen elérhető eszköz. Ráadásul van, aki allergiás rá, van, akinek megszünteti az erekcióját, én például hosszú távú párkapcsolatban élek, így a fertőzésveszély sem érint úgy, mintha alkalmi partnereim lennének” – mondta egyikük.
Talán majd a gyerekeink életében
Summa summarum: bár a téma oka számtalan aspektusból vizsgálható, a végeredmény mégis ugyanaz. A dolgok jelenlegi állása szerint még jó pár évig, ha nem örökre, ránk, nőkre marad a fogamzásgátlás kérdése, és ez (nem meglepő módon) rengeteg vitát indít el.
Míg valaha a tabletta elterjedése a női felszabadulás és a testünk feletti szabad rendelkezés szimbóluma volt, ma már sokkal inkább tetszik tehernek – a TikTokon, Facebook-csoportokban és a YouTube-on is Dunát lehetne rekeszteni az olyan videókkal, amikben influenszerek a negatív mellékhatásokról mesélnek, és a nőket érintő egyenlőtlenség ellen emelnek hangot.
Na és a férfiak?
Van, aki hátradől, mondván, neki jó ez úgy, ahogy van, van, aki bűntudatot érez a párja minden egyes bevett tablettája nyomán, és olyan is van, aki saját kezébe veszi a sorsát: az elmúlt 10 évben 22 200-ról 38 800-ra emelkedett azon férfiak száma, akik elköttették magukat Ausztráliában, közülük pedig egyre többen már a húszas éveikben, gyerektelenül. De ez utóbbi már egy másik cikk témája.
És hogy mit mond minderre Robert McLachlan?
Bár biztos benne, hogy az ő élete során már nem kerül piacra férfi fogamzásgátló termék, összességében mégis bizakodó: „Láthatjuk, hogy a kutatások folytatódnak, és egyre nagyobb fókusz kerül a hormonmentes megoldásokra is.” És ki tudja? Talán ha az a nyolc férfi a vacsoráról, és az a másik 75 százalék, aki bevenné a tablettát, előáll ezzel a következő urológiai szűrésén, egy újabb lépést tehetünk a megfelelő irányba.
Ki tudja? Talán a kereslet képes lenne formálni a kínálatot.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Photographer, Basak Gurbuz Derman