–

A nap születése

A pogány vallásokban az életet a természeti jelenségekhez szabták, így a napfordulóknak kiemelt szerepük volt. Az emberek úgy érezték, tenniük kell valamit azért, hogy rendben menjenek az égi dolgok, hogy biztosítva legyen a termés, hogy gazdag termékenységgel áldják meg őket az istenek. Az év legsötétebb időszaka a téli napforduló előtti hetekre esik, amikor mindenki repesve várta a nap megszületését. Éppen ezért több pogány vallásban is az önmegtagadás, a megtisztulás és a böjt időszaka a téli napforduló előtti szakasz.

Nem volt ez másként a kora középkori keresztény egyházban sem, ugyanis a keresztelőket vízkeresztkor (január 6-án) tartották, és az előtte lévő négy-hat hetet kemény böjttel töltötték a keresztelésre készülők. Nemcsak a test, hanem a lélek megtisztulásának időszaka is volt ez, felkészülés az új életre, amit Krisztus által kívántak elérni.

Ez a böjti szakasz lett azután az advent, amikor szállást készítettek a kisdednek, azaz a minden évben újra születő világosságnak. 

Az év legsötétebb szakasza

A középkorban a böjt nemcsak a különböző ételektől való tartózkodást jelentette, hanem a mulatságok, játékok, szórakozás elkerülését is. András napja utáni vasárnappal kezdődött az advent, úgyhogy András-napkor még általában tartottak egy nagy mulatságot, hogy utána visszahúzódóbban éljenek egészen karácsonyig vagy vízkeresztig. Adventben tilos volt színes, tarka ruhákban járni, sok helyütt a gyász színeit vették magukra az asszonyok: volt, ahol feketébe, másutt fehérbe öltöztek. 

A lelki felkészüléshez hozzátartoztak a hajnali misék is, amikor a sötétségben, fagyban közösen mentek el a templomba, hogy ott imádsággal és énekléssel várják a reggel beköszöntét. Egyes helyeken némán illett a rorátéra vonulni, másutt pedig egyházi énekekkel készültek már útközben a hajnali misére.

A népénekeinkben megjelenik a „hajnalban nyugvó Mária”, ami valljuk be, igencsak találó jelzős szerkezet egy újszülöttet gondozó anyára. Azonban Jankovich Marcell elemzései szerint ez a kép jóval túlmutat a zsáneren, az életképen. Szerinte a „hajnalban nyugvó Mária” a Hajnalcsillaggal azonos, hajnalból születő fia, a fény-Krisztus pedig a nappal.

Így valójában a hajnali imádságok a Krisztus-várást szimbolizálták, és mintegy kozmikus magasságokba emelték az adventi várakozás idejét. 

Mária, a világosság anyja

A magyar népi vallásosság szimbólumrendszerének kutatói szerint az adventi koszorúk a paraszti kultúrában nemcsak a fény megjelenését, hanem a szűztől való születést is jelképezték.

„Advent első vasárnapján – a húszas évek német egyházi szokásának hatására – szerte az országban koszorút készítettek. Az adventi koszorúk többségének szerkezete kör-kereszt volt, fűzfaágakból fonták, feszítették, s örökzölddel »öltöztették föl«, igen sok helyen lucfenyő ágaival. Ahol a négy-négy vesszőből álló kereszt-szárak a koszorú fonatába bújtak, oda került a négy méhviasz gyertya; a keresztezés helyén, ahol egymáson átfonták a vesszőket, a csipkebogyó (némely helyen a fagyöngy), amely tele-pirosával Jézust idézte meg. A kör-kereszt, az ősidők óta ismert rítusszervező forma, advent első vasárnapján a rítust tevő ember lelkét rendezte, kedvét a majdani születésre tájolta. A kör – egyebek között – a fényt óhajtó örök anyaölet idézte meg számára, Boldogasszony ölét, a kereszt pedig a benne megfoganó, s belőle világra születő Igét. A koszorút számos vidékünkön ebéd után készítette el a család, az asztalt körbe állva, imádkozva és énekelve” – írja Örökség című munkájában Molnár V. József.

Az adventnek ez a fajta értelmezése egybecseng a római katolikus vidékeken egykor erősen jelenlévő Szűz Mária-kultusszal, amelynek során az adventben nemcsak a születendő gyermeknek, hanem az édesanyjának, Máriának is fontos szerepet tulajdonítottak.

Mária egyébként nemcsak a népi vallásosságban, hanem felekezettől függetlenül minden keresztény teológiában az alázat jelképe, így nem csoda, hogy az adventi időszakban Mária is előtérbe kerül.

Nemcsak úgy, mint Jézus anyja, hanem úgymond „alanyi jogon” is. Talán bele sem gondolunk, hogy Mária tulajdonképpen egy gyereklány volt (valószínűleg 12-15 éves lehetett), amikor Gábriel megkereste az örömhírrel, hogy ő lesz a Messiás édesanyja. A Biblia szövegéből kiderül, hogy nem is értette a helyzetet. 

Búgócsiga, karácsonyozó Nagy Imre és hófödte Rákóczi út – 10 képen a régi idők karácsonyai

WMN Ünnp – 2023. december 2. – TD

„Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek?” (Luk 1,34) – tette fel azt a kérdést, amit azóta is számtalanszor feltettek nemcsak a teológusok, hanem igen sokan, akik a kezükbe vették a Bibliát. A szűztől való születést lehet magyarázni, de megmagyarázni nehéz: vagy hittel elfogadjuk, mint Isten csodáját, vagy nem. Mária elfogadta, annak ellenére, hogy tudta, ezzel a döntéssel az életét kockáztatja. Ugyanis a zsidó törvények szerint azt a lányt, aki teherbe esett a házasság előtt, meg kellett kövezni. Ebben a kontextusban értjük meg igazán, hogy mennyi alázat és lelki erő kellett ahhoz, hogy Mária kimondja az azóta jól ismert szavakat:

„Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (Luk 1,38)

Ez az alázat, az Istennek való önátadás az advent lényege, erre készítettek fel mind az egyházi rituálék, mind a népszokások. Az új élet születésének csodájára. 

Forrás: ITT, ITT és ITT; valamint Molnár V. József: Örökség. Örökség Könyvműhely, Budapest, 2001.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Natalia Ruedisueli

Miklya Luzsányi Mónika