„Ne ide pisiltesd a kutyádat!” – Valóban olyan káros az ebek vizelete a környezetre?
Mostanra már a legtöbb kutyatartó számára evidencia, hogy a kisállat székletét összegyűjtse, majd bezacskózva a kukába dobja. De mi a helyzet a kutyapisivel? Ahogy idehaza, úgy New Yorkban is egyre több helyen jelent meg a tiltó tábla, ami arra kéri a gazdákat, ne engedjék kutyáikat a gyepre, virágra, fa tövébe pisilni. A Slate újságírója utánajárt, valóban mérgező hatással van-e a növényekre a kutyapisi, illetve mit tehetnek az ebtartók annak érdekében, hogy a káposzta is megmaradjon, és a kis kedvencük se robbanjon fel a visszatartott vizelettől. Fiala Borcsa írása.
–
A kutyasétáltatásnak a testmozgáson, az esetleges társasági életen és a friss élmények begyűjtésén túl van még egy igen fontos feladata (főleg lakásban tartott ebek esetében): a toalettügyletek elvégzése (természetesen kizárólag kutyarészről). Sokan azonban egyáltalán nem örülnek neki, hogy a járdát, a falakat vizeletfoltok borítják, azt pedig egyenesen kikérik maguknak, hogy a ház elé frissen ültetett növényeket, fákat az ebek lepisiljék, ezzel is károsítva a környezetet.
A Slate magazin újságírója, Anna Gibbs szakértővel járt utána, milyen összetevőkből áll az ebek pisije, és az valójában milyen hatást gyakorol az élővilágra.
A kutyakölyköket fehérjében gazdag táppal szokás etetni, amitől viszont a szervezetük több karbamidot termel, ez pedig extra mennyiségű nitrogénként jelenik meg a vizeletben (kétszer annyi nitrogént tartalmaz a kiskutyák, mint a tehenek pisije!). Bár kis mennyiségben a növényeknek szüksége van nitrogénre, a nagyobb dózis azonban már veszélyes lehet.
Egy 2022-es tanulmány szerint egy olyan erdős területen, ahol sok kutyát sétáltatnak, minden hektárra évente 11 kilogramm nitrogén jutott a kutyavizeletből és ürülékből. Ez a mennyiség pedig nemcsak a növényeket károsíthatja, hanem felboríthatja az ökoszisztéma teljes működését
– mondja a tanulmány szerzője, Pieter De Frenne, a belgiumi Gent Egyetem ökológusa.
Emellett bár a kutyapisi önmagában nem savas, ám lebomlás közben okozhat savasodást, ami viszont gyengítheti a fák kérgét. Ez a városi fák esetében, amik eleve mostohább körülmények között kénytelenek tengődni, különösen veszélyes lehet, egy kutyapisitől kikezdett fa könnyebben áldozatául eshet bakteriális és gombás fertőzéseknek. (A helyzet súlyosságát jól illusztrálja egy San Diego-i eset, ahol egy lámpaoszlop rozsdásodott el a kutyavizelet következtében).
A kutyapisi ezen felül sót is tartalmaz, ami pedig a talajba jutva bekavar a növények ozmózisába, és akadályozhatja őket a tápanyagok felvételében. Persze a kutyák vizelete még mindig nem olyan káros, mint az utak, járdák felsózása, ám míg az utóbbi szezonális probléma, addig az ebpisi egész évben jelen van.
Egy kutya vizelete önmagában persze kevés ahhoz, hogy nagy kárt tegyen a környezetben, ám azt minden kutyatartó tudja, hogy az állatok szeretik egymás vizeletét felüljelölni, így a kiemelt pisipontok csőstül kapják az áldást.
Hogy ez számokban mit jelent? Egy átlagos kutya naponta 736 milliliter vizeletet produkál (természetesen méretben lehetnek nagy eltérések, ez az összátlag). Budapesten (ahogy egyébként New Yorkban is) körülbelül 600–700 ezer kutya él. Pontos számokat nem lehet tudni, a háromévente kötelező ebösszeírást ugyanis az önkormányzatok java része nem veszi komolyan. Az Állatorvosi Egyetem 2021-es felmérése szerint a világjárványnak is köszönhetően minden második magyar háztartás kutyatartó lett, így a kutyák száma Magyarországon meghaladhatja a hárommilliót (ezek közül 2,8 milliónak van gazdája). De visszatérve a városi adatokra, ez azt jelenti, hogy
a fővárost mindennap körülbelül félmillió liter kutyapisi áztatja.
A fák védelmében hasznos lehet, ha körbeveszik őket kerítéssel, netán virágokkal ültetik körbe, így talán a kutyagazdik is inkább arrébb tessékelik az állataikat az ágyásból.
Ám felmerül a kérdés: ha a gyepre, fa tövébe nem vizelhet a kutya, akkor mégis hol kellene szerencsétlennek elvégeznie a dolgát? Nos, a Slate szerzőjének egyik javaslata a képregénybeli toposz, azaz a tűzcsap. Ez ugyanis öntöttvasból készül, ami sokkal ellenállóbb a vizelet kémiai hatásaival szemben.
Sugár Péter, a Városi kutyák iskolájának vezetője kérdésemre elmondta, hogy a kutyákat meg lehet tanítani, hogy vezényszóra vizeljenek – versenykutyáknál például ez jól működik, hiszen ők nem üríthetnek a pályára. Sugár Péter módszernek azt javasolja, hogy nagyon dicsérjük meg az állatot, amikor pisil, és ehhez rendeljünk egy vezényszót, így az eb hamar összeköti a kettőt. Tiltást, büntetést ő nem alkalmazna egy ilyen helyzetben (tehát nem érdemes leszidni a kutyát, ha szerintünk rossz helyre pisil), hiszen épp a teljesen természetes biológiai szükségletét igyekszünk korlátozni.
De az is jó megoldás lehet, ami pár budapesti kerületben dívik: a kutyatulajdonosok vizespalackkal felszerelkezve mennek sétáltatni, hogy a pisire locsolt vízzel próbálják némileg fellazítani a vizeletet.
Ti mit gondoltok, hogyan lehetne áthidalni a kutya természetes szükséglete és a városi növények jólléte közötti konfliktust?
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ fotostorm
