„Nem minden szépen csomagolt uzsonnásdoboz mögött áll törődő anya”

–

A témaötletet egy kedves ismerősöm vetette fel, aki a mostanában trenddé váló bentoboxok, azaz nagyon csinos uzsonnásdobozok kapcsán kérdezte meg tőlem, hogy szerintem miért jelennek meg újabb és újabb jelenségek az elmúlt 6-10 évben, amelyek kapcsán akár még kimondatlanul versenyezni is lehet a jó anya címért.

Nyilvánvaló, hogy a közösségi platformok fokozták a jelenséget, hiszen a social media korszaka előtt senki nem nézhetett folyamatosan képeket a másik szendvicseiről vagy csomagolási metódusáról. Miközben ezen gondolkodtam, elkezdtem visszapörgetni azokat a trendeket, amelyeket már én is érzékeltem, és amelyeket semmikképpen sem pejoratív értelemben szeretnék említeni, hiszen számos nagyon értékes eszköz, elv, ötlet van köztük, ami emberek sokaságának szerez örömet vagy ad biztonságot.

Hordozás, saját készítésű adventi naptár, csínytevő manók karácsonykor, mosható pelenka, kézműves játékok és még sorolhatnám. Mind remek dolog, és mindet érdemes kipróbálni, egy a fontos: ne érezzünk csalódottságot, ha nekünk nem megy, nem passzol, nem tudjuk beépíteni a hétköznapokba.

Emlékszem, mennyit szenvedtem a gyönyörű hordozókendőkkel, mire beismertem, hogy egyszerűen nem vagyok az az ember, aki ezzel képes bíbelődni. Szóval egy idő után fogtam a csatos hordozót, és amikor az egyébként a gyerekeim által imádott babakocsi nem hozta a várt eredményt, magamra tettem őket azzal. Szép kendős anyuka nem lettem, de nyugodt és elégedett igen. Viszont a szép kendős anyukákat továbbra is csodáltam, ahogy türelemmel, hozzáértéssel kötik magukra a babájukat, mert egyszerűen nekik kézre áll ez a megoldás.

Szorongás és önbizalomhiány a külső kontroll alapja

Az anyaságban való helykeresés nyilván sokféle tényező függvénye: személyiség, élethelyzet, életkor, gyerekkor. Amit pedig talán kevésbé tudatosítunk: a külső környezeti hatások, az adott társadalom aktuális attitűdje is rengeteget formál rajta.

„Az evolúció csodásan hangolja anyaságunkat. Az anyaság hormonjai, főleg az oxitocin, csökkentik a stresszt, segítenek abban, hogy a gondozásra készen álljon az anya, erősítik az anyai válaszkészséget. Mégis az anyai gondoskodás minél megfelelőbb megjelenéséhez megfelelő társas környezeti hatás kell. A túlzott külső megfelelésnek két okát látom: az egyik, amikor nagyon bizonytalan az anya. Ha alapvetően szorongó, nehezebben ismeri fel a gyermek jelzéseit, hiszen kevésbé bízik önmagában, így a belső kontroll helyett a külsőért nyúl” – kezdi Geist Klára.

Jó esetben a hasonló bizonytalanság az első időkben egyre inkább csitul, ahogy az anya felveszi az új identitást, és mer az ösztöneire hallgatni. Ha ez a folyamat nem zajlik le természetesen, az nem szégyen és nem végleges. Önismerettel és sok saját magunknak feltett kérdéssel tudunk rajta segíteni.

„Arra szoktam biztatni az anyákat, és az édesapákat is, azaz a szülőpárokat együtt, hogy gyűjtsék össze azokat a nevelési elveket, hagyományokat, amikre a legbüszkébbek családjukból, amelyeket szerettek gyerekként, illetve ezek ellentéteit. Majd tudatosítsák együtt, mi az, amit szívesen átadnának saját gyerekeiknek.

Sokat beszélünk ilyenkor a családon belüli szerepekről. Arról, hogy milyen gyereket vártak, milyen született, hisz efelett nincs kontroll. Szerencsére vizsgálatok szerint a hormonális háttér, az oxitocin, a prolaktin- és az apáknál a tesztoszteronszint csökkenése, segít abban, hogy minél válaszkészebbek, elfogadóbbak legyenek saját gyerekükkel, kialakuljon a kizárólagos kötődés. A szülőpár tagjai emellett egymást is tudják segíteni a stabilabb családi és szülői identitás kialakulásában” – fejti ki a pszichológus.

Geist Klára úgy véli, ha ez a fajta attitűd áll fenn, akkor bátran ki lehet próbálni az éppen aktuálisnak számító divatot, az önismeret úgyis segít, és ha az anya, apa érzi, hogy neki terhes az adott elv, tárgy vagy szülői viselkedésforma, akkor az első lendülettel képes is lesz elengedni.

Hanyagolás és az összehangoltság hiánya

A bizonytalanság mellett a pszichológus szerint még egy ok állhat annak hátterében, ha valaki állandóan trendeket követve tudja meghatározni önmagát szülőként. Meglepő, de az elhanyagoló anyai magatartás szintén hozhat olyan „kellékeket”, amelyek kívülről elfedik a közelség, intimitás, valódi kapcsolat hiányát.

Ahogy Geist Klára fogalmaz:

elkerülő kötődésű, érzelmileg elhanyagoló anyák gyerekei is lehetnek látszólag jól gondozottak, hiszen úgynevezett játék babaként funkcionálnak. Nem minden szépen csomagolt uzsonnásdoboz mögött áll törődő anya, ezért a hasonló videóktól vagy fotógalériáktól senki ne érezze magát kevesebbnek. 

Aki viszont imád így is gondoskodni a gyerekről, számára ez örömforrást jelent, és a szeretetnyelv egy formája, az természetesen szöszöljön vele boldogan, szeretetből.

„A kellékekkel nincs baj, a valódi összehangolódás része is lehet, hogy mivel szeretek alkotni, kézzel készítem az adventi naptárt olyan tematikában, amiről tudom, hogy a gyerekem szereti. A színes uzsonnásdoboz, ha a gyerek igénye és a szülő öröme, akkor szuper megoldás. A fontos, hogy ne ezzel azonosítsuk a jóanya-identitást, és ahogyan a gyerekeink esetében sem szeretnénk, ha videóknak és fotóknak megfelelve keresnék önmagukat, vagy határoznák meg az értékes ember fogalmát, úgy mi se mutassuk ezt a példát. Örüljünk, hogy a nevelésről alkotott kép sokat változott: száz éve még érzelmi távolságtartást javasoltak, a gyerek kis tulajdon volt, akit táplálni és fegyelmezni kellett.

Ma már a kötődés, szülőkkel való összehangolódás fontos szempont, de érdemes minél több teret adni ebben az ösztönöknek és a személyiségnek a külső kontroll helyett” – figyelmeztet a szakember.

Mégis ki találta ki a fogtündért?

Egy kis közvélemény-kutatást azért végeztem, és egy jó hangulatú anyukacsoportban bedobtam a kérdést: ki mivel kapcsolatban élt meg hasonló felismerést. Tehát mi az, amit képek, videók alapján nagyon akart csinálni, mert kifejezetten jó anyának érezte volna magát tőle, de aztán el kellett engednie, ha valóban harmóniában akart maradni önmagával. A csaknem száz válaszban (amiből most csak néhányat idézek), az volt a legszebb, hogy minden és mindennek az ellenkezője is előkerült. Szóval ismét csak bizonyságot adott arra, hogy felesleges egyféle irányt vagy megoldást keresnünk.

„Éppen a bentoboxok kapcsán fogalmaztam meg, hogy addig semmi bajom vele, amíg nem lesz olyan norma belőle, amit a gyerek elvár, mert ezt látja mindenhol. Ha ez alapvető elvárásként jelenne meg, attól például elég nyűgös lennék, nekem már a fogtündér is erős határeset volt, de végül belementem.”

Akad, aki a hosszan szoptatást engedte el, hiába olvasott mindenütt az előnyeiről, egyszerűen egy idő után frusztrálva érezte magát tőle, és nem tudta beilleszteni az életébe. Más éppen ebben talált megnyugvást a nehéz hozzátáplálás mellett. „A látható trendeknek én a jó oldalát éltem meg: a közösségi médiában találkoztam a BLW hozzátáplálással, a mosipelussal és a hordozással is. Nekünk mindegyik sokat adott, egyes esetekben életmentő volt. Persze ehhez az kellett, hogy azt vegyem át a mindennapokban, ami velünk kompatibilis, nyomást én egyáltalán nem éreztem ezekkel kapcsolatban.”

„Az számít, hogy tiszta legyen a gyerek ruhája? – teszi fel a kérdést egy anyuka három fiú gyerekkel. – Egy darabig küzdöttem vele, hogy a közösségi médiában mindenhol tiszta gyerekeket látok. Naponta többször öltöztettem át őket. Aztán elengedtem, és belenyugodtam, hogy tisztán indulunk, de soha nem úgy érünk haza.”

„Először azt gondoltam, hogy én nem ültem fel semmi trendnek, mindent úgy csinálok, ahogy nekünk jó. Aztán rájöttem, hogy a fogtündérrel én is beálltam a sorba, pedig egyáltalán nem hiányzott.”

„A saját készítésű adventi naptárnak adtam meg magam. Aztán kiderült, hogy a gyereket nem is érdekli, és sokkal szívesebben bont ki napi egy csokit a bolti naptárból. Azóta ebben maradtunk, és mindenki elégedett.”

„A karácsonyi csínytevő manóknál szó szerint megijedtem, hogy ebből hagyomány lesz. Képtelen vagyok napról napra kitalálni valamit. Végül elengedtem, de komolyan rendes bűntudatom volt tőle hetekig.”

Más éppen ebben a rituáléban találta meg a legjobb adventi családi szórakozást: „A férjem imádja ezt. Alapból szeret reggelre eldugdosni ezt-azt, és borsot törni a gyerekek orra alá buliból. Ráadásul éjjeli bagoly: a manózást neki találták ki.”

„Imádom a tízórais és uzsonnásdobozokat pakolni. Még a zöldségeket is képes vagyok figurás kinyomókkal vágni, annyira élvezem. Általában együtt csináljuk a gyerekkel. Érdekes, hogy semmilyen kézműves dologhoz nincs türelmem, de ennek a trendnek kifejezetten örülök, mert így találtam rá sokféle ötletre, hogy nemcsak formára, de mint étel is változatos legyen az uzsonna.”

„Inkább még tíz fogtündér, mint valaha egyetlen színes bentobox. Egy hétig próbálkoztam vele, a hajamat is kitépem tőle.”

„Egy időben rengeteg poszttal találkoztam, amelyben anyukák saját kézműves játékokat készítettek. Belevágtam én is, de annyira frusztrált lettem tőle, hogy gyorsan letettem róla” – osztja meg tapasztalatait egy édesanya. Akad, aki a mosipelust élte meg hatalmas tehernek, más valódi hobbit talált a különböző minták és színek gyűjtésében és a fenntartható pelenkázásban.

Egy édesanya bevallása szerint pedig a tandemszoptatásban nem tudott kiteljesedni úgy, ahogy azt a közösségi médiában látta, és ezért igazi mélypontra került. Végül saját ösztöneiben bízva elengedte a dolgot, és újra két kiegyensúlyozott gyerek kiegyensúlyozott anyukájává vált.

Az ő gondolataikat hallva és olvasva két dolog fogalmazódott meg bennem: az első, hogy mennyire jó direkt szembesülni azzal, hányfélék vagyunk. A párbeszéd haszna leginkább ez: a sok információ nemcsak elbizonytalanítani tud, hanem a valóságból merítve, hús-vér emberekkel beszélgetve megerősíthet abban, hogy mindenki másban és máshogy találja meg a „jó anyaságot”. A másik pedig egy kérdés: mégpedig, hogy ki találta ki a fogtündért? Őt ugyanis a vallomások alapján mindenki csak mások miatt idézi meg. Szóval valaki feleljen: hol kezdődött ez az egész a párna alá dugdosott meglepetésekkel? 

A tapasztalat bővül, de a tudatosság sohasem árt

Érdekes tanulási folyamat az anyaságban az is, amikor több gyerek is születik egy családban. Itt gyakran szembesülnek vele a szülők, hogy akár ugyanaz az apai, anyai attitűd vagy viselkedés teljesen más eredményt hoz két testvér esetében.

„Lélektani tény, hogy az elsőszülöttek szorongóbbak, mivel az anya is bizonytalanabb. Ismert dolog nagyobb korkülönbségű testvéreknél, hogy az anya, attól függően, hol tart életútján, egyre nagyobb érzelmi biztonságot tud adni soron következő gyerekének saját anyai érése miatt. Ez azt jelenti, hogy egyre magabiztosabb a válaszkészsége, egyre kevésbé befolyásolható környezeti hatások által.

Ezért is van az, hogy testvérek különbözőképpen emlékeznek a gyerekkorukra, így lehetséges akár még a nevelői környezet eltérése is” – fejti ki a szakember.

A tapasztalat persze mindenképp egyre bővül, ha az édesanya rendben van magával, mindegy, hogy egy vagy több gyerekkel, de egyre inkább magabiztossá válik és saját értékrendjének, habitusának, élethelyzetének megfelelően jelöli ki az irányokat.

Ahogy Geist Klára mondja, a bizonytalankodásnak egy fontos jelenség is megágyaz a mai szülők esetében: „Az anyák és apák helyzete nem könnyű: ingadoznak a tekintélyelvű, régi, »megmondtam, hogy nem«, illetve az engedékeny, »mindent lehet, amihez kedved van« mentalitás között.

Miközben az arany középutat kell megtalálni. A világban vannak szabályok, vannak »kell dolgok«. Például időben kell aludni, mert fáradt leszel, azt vásároljuk meg, amire szükségünk van. Bizonyos dolgokban a szülő a főnök, és nyugodtan elmagyarázhatjuk, miért van ez így” – hangsúlyozza a pszichológus. 

Hozzáteszi: a megfelelő kereteken belül megvalósulhat a közös döntés lehetősége is, a gyerek véleménye kikérhető, de az alapvető szabályokon belül legyen számára választási lehetőség. A szakember úgy véli, éppen emiatt fontos már pici korban olyan összehangolt kapcsolatot kiépíteni, ami a kortárs környezet hatásainak megszűrésében segíti a családot. Ez a szűrés azonban a szülőkre is igaz. A kapcsolatra fordított idő hiányát, a lelkiismeret-furdalást nem érdemes külső, látszat-, tárgyi dolgokkal ellensúlyozni.

„Összességében a szülői lelkiismeret-furdalás legjobb ellenszere, ha folyamatként tudunk tekinteni a gyerekeinkkel való kapcsolatra, hiszen ettől csökken az anyaszerepet övező szorongásunk.

Nincs végzetes hiba. Ismétlődő helyzetek vannak, és folyamatos korrekciós lehetőség. Ha jobb a belső kontrollunk – ezen pedig tudunk dolgozni –, akkor kevésbé térítenek el a pillanatnyi környezeti impulzusok, illetve az aktuális trendek” – hangsúlyozza a szakember.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Jovanmandic

Széles-Horváth Anna