A nadrágkosztüm térhódítása – Avagy: íme, a divat válasza az ambiciózus nők terveire

–

Amerikai nagyvárosok a '80‐as években. Nők rohangálnak a forgalmas belvárosban, fülükön telefon, másik kezükben aktatáska tele irodai papírokkal. Nadrágkosztümöt viselnek.

Biztosan már fel is villantak előtted a Dolgozó lány című film képkockái, amik annak idején nők ezreit inspirálták világszerte, hogy úgy öltözzenek, mint Melanie Griffith.

Persze ez nem csak annyit jelentett akkoriban, hogy magukra kapták a válltöméses nadrágkosztümöt, és máris üzletasszonnyá váltak, hiszen ezek a nők maguk vívták ki a lehetőséget, hogy ugyanazokban a hatalmas irodaházakban dolgozhassanak, ugyanolyan tekintéllyel mint a férfiak (nagyrészt).

Honnan jön a dolgozó lányok divatja?

Létezik egy divatanalíziseknél gyakran használt, Zeitgeist nevű teória, amit Paul Nystrom amerikai professzor nevezett el így, miszerint vannak bizonyos faktorok, melyek minden téren meghatározzák egy adott kor divatját. De mik voltak ezek a tényezők a '80‐as években?

A növekvő globalizáció és az ellentmondásos gazdasági viszonyok voltak a nyolcvanas évek divatjának a fő meghatározói, de ezek mellett mindenki megszállottan többet akart az akkoriban divatossá váló javakból, úgy mint a mobiltelefon, menő autók és az a bizonyos pörgős Wall streeti életstílus az egyre növekvő vagyonnal.

A többlet iránti vágy a divatban is hamar feltűnt. Chanel híressé vált mondása, miszerint „mielőtt egy nő elindul otthonról, nézzen a tükörbe, és vegyen le magáról valamit, mert a kevesebb, ugye, több”, abszolút nem volt mérvadó akkor. Sőt, a nők annyi kiegészítőt és sminket viseltek, mint ezelőtt még soha talán. Tették mindezt egyébként a legcifrább neon színek viselése mellett, hiszen a neon pink rúzs és a királykék szemhéjfesték mellé elengedhetetlen volt még jó adag erős, tégla színű pirosító.  

Hatalmas léptekben fejlődött a technika és gyorsult fel az emberek életstílusa, teret engedve ezzel a nőknek is a ranglétrán. Már nemcsak a tökéletes feleség és háziasszony szerep lehetett egy nő választása, hanem a karrierépítés is.

De mit viseltek ezek a nők, amikor hétfő reggel munkába indultak?

Sokkal nagyobb szerepe volt az irodai öltözéknek, mint gondolnánk. Az akkor sikerlistás Dress for success című könyv pont ennek jelentőségét tárgyalja.

„Öltözz jól, ha sikeres akarsz lenni az irodában” – szól az egyszerűnek tűnő üzenet. Az addig világos, hogy a férfiak élére vasalt nadrágban, ingben és jól szabott öltönyben lépnek be egy tárgyalásra, de mit vegyen fel egy nő, ha azt akarja, hogy komolyan vegyék? Mert, ugye, már akkor is jelen volt a női test több évtizede tartó szexualizálása a munkahelyeken és az irodákban.

Az üzleti élet addig dominánsan férfiak irányítása alatt állt, és amikor a nők is vezető pozíciókat szereztek, többé nem volt helye semmiféle olyan pillantásnak, célzásnak vagy fizikális érintkezésnek, amit a női test válthat ki egy nem megfelelő öltözékkel.

A nadrágkosztüm megjelenése egyébként mindkét nem részéről kivédte a női adottságokkal való visszaélést, hiszen biztos mindenki tud olyan példát szűkebb vagy tágabb környezetéből, amikor egy lány, vagy akár felnőtt nő egy pár centivel rövidebb szoknyát, illetve kivágottabb blúzt vesz fel annak reményében, hogy jobb benyomást tegyen általában férfiakra olyan alkalmakkor, aminek tétje is van a munkában.  

Kellett tehát valami, ami ugyanolyan tekintélyt kölcsönöz a nőknek, mint a férfiaknak, és ez a „valami” lett a nadrágkosztüm. Férfias szabás némi nőies csavarral.

Pasztell színű selyemblúzt vettek a válltöméses, férfias szabású blézerek alá, divatos és figyelemfelkeltő ékszereket viseltek a nyakukban, így máris kész volt a tekintélyt parancsoló megjelenés, de a nőiességről sem kellett lemondani.

Az első nadrágkosztüm-influenszerek 

Egyébként nem véletlen az időzítés, hiszen ebben az évtizedben volt Nagy‐Britannia miniszterelnöke a Vasladyként elhíresült Margharet Thatcher, és persze azok a nők, akik az üzleti életben akartak sikeresek lenni, nyomon követték, mit visel az a nő, aki elsőként került ilyen magas pozícióba a politikában.

Volt ekkortájt még valaki Angliában, akiért világszerte rajongtak: Lady Diana.

Jó néhány hivatalos és nem hivatalos eseményen fotózták őt az Amerikából induló nadrágkosztüm által ihletett öltözékben, mint például az eljegyzésekor viselt királykék kosztüm. Tehát nagyon menő volt, sőt elvárt, hogy egy sikeres, üzleti életben dolgozó, magas beosztású nő nadrágkosztümöt viseljen hétköznap az irodában.

És, ugye, azt is tudjuk, hogy a divat mindig ismétli önmagát. Azonban nem úgy, hogy Karl Lagerfeld kalapból húzza ki azt az évtizedet, amit a tavaszi-nyári szezonra újragondolnak, hanem ahogy Nystrom teóriája is mutatja: mindig vannak olyan kulturális-, politikai- és környezeti tényezők, amelyek alakítják a társadalom gondolkodását, meghatározzák a legújabb trendeket az élet minden területén, és miután a divat egy hatalmas iparág, aminek fő célja a profit termelése, így a tervezők is figyelik, mi történik a világban, ezért kollekcióikkal reflektálnak rá, hogy az még eladhatóbbá váljon.

Nadrágkosztüm rulez!

Az már biztos, hogy idén tavasszal megint menő lesz nadrágkosztümöt viselni, és már nem csak az irodában.

Úgy nagyjából harminc év telt el azóta, hogy ez a viselet divatba jött és fénykorát élte, azóta pedig sok minden változott. Ma már természetes, ha egy nő saját karrierbe kezd, és ez nem csupán egy választható opció, mint annak idején. De hosszú még az út az egyenlőségig, legalábbis a munkahelyeken sok minden szorul még változtatásra a férfiak és a nők közti különbségtételekben.

Tavaly kétségkívül elindult egy komolyabb változás ezen a téren, gondoljunk csak például a metoo-mozgalomra, ami nemcsak egyetlen címlap volt a médiában, hanem remélhetőleg egy újabb változás kezdete.

Erre a szezonra a legnagyobb márkák is újragondolták a nadrágkosztüm koncepcióját. A hétköznapi ruhaboltok polcain is ott vannak ezek a jól kombinálható darabok, és legyen akár üzletasszony, kétgyerekes anyuka vagy egyetemista, bárki viselheti.

Bónuszként még a hatalmas karika fülbevalók, és a feltűnő kiegészítők is menők megint, akárcsak akkor a '80‐as években.

Turi Szilvia

Képek: Getty Images