Azt remélte, még temérdek ideje van zenét csinálni – 40 éves lenne Amy Winehouse

–

Amy Winehouse tehetsége már fiatalon megmutatkozott

Amy Jade Winehouse 1983-ban született Londonban, Mitch Winehouse taxisofőr és Janis Winehouse gyógyszerész gyerekeként. Lévén, hogy a tágabb család tele volt jazz-zenészekkel, Amy már egész kiskorában megismerkedett a zenével.

Amy figyelmét nem kötötte le a tanulás, így 1993-ban, abban az évben, amikor szülei elváltak, nagyanyja, Cynthia javaslatára beiratkozott a Barnet-i Susi Earnshaw Színházi Iskolába. 1996-ban a Sylvia Young Színművészeti Iskola nappali tagozatos hallgatója lett, ahonnan azonban tanulási nehézségei miatt elbocsátották. 1998 és 1999 között a Croydonban található BRIT iskolába járt, amely művészeti szakképzést kínált, 2000-ben pedig már a National Youth Jazz Orchestra énekesnője volt.

„Kisgyerek koromban az volt az álmom, hogy színművészeti iskolába járjak, de soha nem gondoltam, hogy ez tényleg megtörténhet velem. Egy észak-londoni zsidó lány voltam, és ez olyasmi, ami nem történik meg az észak-londoni zsidó lányokkal”

– emlékezett vissza gyerekkorára az énekesnő, aki iskolás évei alatt több klubban is énekelt. Tízéves korában legjobb barátnőjével, Juliette Ashbyvel Sweet and Sour néven duót alapított, amit az afroamerikai hip-hop csapat, a Salt-N-Pepa ihletett, a formáció pedig Ashby nagynevű producer mostohaapja, Alan Glass segítségével három számot is rögzített.

Winehouse rendkívül közel állt nagymamájához, aki szintén énekesnő volt, és teljes mellszélességgel támogatta unokája művészi törekvéseit. Még első menedzsere, Nick Shymansky is úgy tekintett Cynthiára, mint az énekesnő gyámjára, és mind ő, mind Winehouse apja úgy véli, hogy Cynthia 2006-ban bekövetkezett halála volt az a fordulópont, ami elindította Amyt a lejtőn.

Mindössze tizenkilenc éves volt, amikor aláírta első lemezszerződését

Első albumának, a Franknek – ami zenei példaképe, Frank Sinatra után kapta a címét – felvételei 2002-ben és 2003-ban készültek London, Miami, New Jersey és New York különböző stúdióiban. Egy évvel később jelent meg az album, amin Winehouse nemcsak énekelt, de volt barátjával való szakításáról is írt – és ami meg sem állt a brit sikerlisták harmadik helyéig.

A kritikusok szavaival élve Amy egy fehér nő, fekete soul-hanggal – és nemcsak a szakma, de a közönség is rajongott érte.

A könnyen jött siker következtében azonban Winehouse egyre kényelmetlenebbül kezdte érezni magát a színpadon, és tartott attól, hogy nagyközönség előtt nem fog tudni teljesíteni, így a koncertjei után a klubokat és bárokat járta, és alkohollal próbálta oldani a teljesítménykényszerét.

Egy ilyen kocsmázás alkalmával találkozott az akkor már heroinfüggő Blake Fielder-Civillel, és azonnal beleszeretett. Fielder-Civil teljes mértékben elismeri, hogy ő volt az, aki megismertette az énekesnőt a „heroinnal, a crack-kokainnal, valamint az önpusztítással”, és elmondása szerint „több mint bűnösnek érzi magát” az énekesnő tragikus sorsának alakulásában. Szakítottak, összejöttek, majd újra szakítottak. Összeházasodtak, majd elváltak. Legalább egyszer olyan úgy összevesztek, hogy „vér és zúzódások borították a testüket”.

Amikor Winehouse kezdett ismertté válni, Fielder-Civil börtönben ült testi sértésért, és bár az egész kapcsolatukat vészjósló jelek kísérték, az énekesnő Fielder-Civilre mindig is egyfajta múzsaként tekintett.

Még a legsötétebb pillanatokban is többször kiállt mellette nyilvánosan, és rendszeresen büszkélkedett egy Blake's (magyarul Blake-é) feliratú tetoválással a szíve felett. Viharos kapcsolatukról énekelt a 2006-ban megjelent Back To Black című albumán, ami öt Grammy-díjat hozott neki, és végérvényesen világsztárrá tette Amy Winehouse-t.

A slágerlistákat azonban nem a szakítós-szerelmes számok, hanem a Rehab című dal uralta

Nagyjából ezzel egyidőben betegsége, a bulimia, amivel már tinédzserként is küzdött, visszatért. Mindez – valamint az állandó „se veled, se nélküled” kapcsolata Blake Fielder-Civillel – olyan rossz állapotba taszította az énekesnőt, hogy menedzsere, Nick Shymansky mindent megtett annak érdekében, hogy meggyőzze, menjen elvonóra, és rendezze az életét. 

Winehouse-nak nem volt ellenére az ötlet, azonban szerette volna, ha apja mellette áll a gyógyulási kísérlet során.

Mitch Winehouse megígérte Shymanskynak, hogy támogatja a lányát, azonban, amikor erre került a sor, a férfi nem tett eleget az ígéretének, és – ahogy arra a „Rehab” című szám szövege is utal, – megerősítette Amyt abban, hogy nincs szüksége segítségre.

„Vannak, akik úgy tekintenek az elvonóra, mint egy nyaralásra. Vannak, akik azért mennek, mert azt hiszik, hogy ez tényleg rendbe hozza őket, és ez így is van. Én azonban azt az iskolát erősítem, amelyik úgy gondolja, hogy csak magadat tudod rendbe hozni. Nem bízhatod másokra, hogy megoldják a problémáidat” – nyilatkozta Winehouse 2006-ban. Ezt az esetet sokan úgy jellemezték, mint Amy utolsó igazi esélyét arra, hogy megbirkózzon a problémáival, mielőtt a hírnév megnehezítette volna a gyógyulását. Bár 2008-ban végül mégis a rehab mellett döntött, később bebizonyosodott, ekkor már túl késő volt. 

2009-re Winehouse függősége kezdte súlyosan befolyásolni mind a hangját, mind pedig a karrierjét

Egyre többször fordult elő, hogy az énekesnő részegen jelent meg a színpadon. A közönség csalódott és elégedetlen volt, koncertek maradtak el, és bár Winehouse képviselői ezeket a helyzeteket „egészségügyi okokkal” indokolták, Amy alkoholproblémái nyílt titokként terjedtek. Winehouse éveken át kerülte a színpadot, így a 2011-re beharangozott európai turnéja minden szempontból nagy visszatérésnek tűnt. Amikor azonban a szerbiai Belgrádban színpadra lépett, hamar kiderült, hogy ez a visszatérés közel sem lesz dicsőséges – az esemény egyértelmű és fájdalmas bizonyítéka volt annak, hogy Winehouse függőségi problémái még korántsem oldódtak meg, a turné további koncertjeit pedig azonnal lemondták.

Bár papíron Amy Winehouse tragikus története a hírnévről, a függőségről és a korai halálról meglehetősen egyszerűnek tűnik, ugyanebben az évben több egészségügyi szakember is arra a véleményre jutott, hogy a rendszeres és túlzott szerhasználat miatt agykárosodás alakult ki nála, emiatt feltételezhetően sok mindent nem látott tisztán.

„Szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint aki nem elégedett meg a zenei tehetség egyetlen szintjével, olyan emberként, aki úttörő volt. Temérdek időm van még arra, hogy ezt megvalósítsam, és ez nagyon izgalmas. Hosszú éveim vannak még zenét csinálni”

– ezt szintén egy interjúban mondta Winehouse, aki végül három évvel a józanodási kísérletét követően, mindössze huszonhét éves korában alkoholmérgezésben életét vesztette. 

Talán felesleges találgatni, hogy mi lett volna, ha időben segítséget kap, ha a megfelelő kezek a megfelelő időben nyúlnak utána. Hogy milyen utat járt volna be, ha itt lenne velünk ma is, ha valóban lett volna még temérdek ideje, ahogy ő maga hitte. Az nem kérdés azonban, ez a röpke idő is elég volt számára ahhoz, a zeneipar megkerülhetetlen alakjává váljon – amire mindig is vágyott.

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Chris Christoforou / Contributor

Mózes Zsófi