Az Örkény Színház színészei egészen bátrak voltak, amikor belevágtak a WMN-nel közös műsorba: vállalták, hogy a nézők által előzetesen beküldött kérdésekre (amelyeket nem kaptak meg előre) őszintén, és ráadásul közönség előtt válaszolnak. Akkor is, ha az a kérdés, hogy elfogadnának-e állami kitüntetést, szívesen beszélgetnek-e a szexről, vagy mennyire tudnak spórolni. A nézők ugyanis – talán a névtelenség miatt – egészen kemény kérdéseket is küldtek, sokkal keményebbeket, mint amit a legtöbb újságíró meg mer kockáztatni interjúhelyzetben. De nemcsak ezért volt egyedülálló a Nyílt lapokkal sorozat mind a tíz adása, hanem azért is, mert az Örkény Színház társulatáról kiderült, hogy nagyon szeretnek egymással beszélgetni. Hogy tudnak és akarnak figyelni a másikra. Ennek pedig, akár élőben, akár a videót visszanézve (akár alkotóként végigkövetve), öröm a részesévé válni. Tegyétek meg ti is. A Nyílt lapokkal premieradásában Mácsai Pál házigazdaként, Hámori Gabriella, Kerekes Éva és Vajda Milán pedig beszélgetőpartnerként ült le a kártyaasztalhoz, válaszolni a nézői kérdésekre.
Az Örkény Színház és a WMN közös műsora egy rendhagyó kártyaparti, ahol nyílt lapokkal játszunk – az olvasókkal, nézőkkel együtt! A műsor előtt ugyanis tőlük gyűjtöttük össze azokat a kérdéseket, amelyeket ők szerettek volna feltenni az Örkény Színház művészeinek! Epizódonként négy színész ül le kártyázni, az asztal közepén pedig ott a lefordított pakli. A játékosok egymás után húznak lapot, a rajta szereplő kérdéssel akkor találkoznak először – és válaszolniuk kell. A kérdés elősorban annak szól, aki húzza, de ha a társaság többi tagjának is van mondanivalója a témáról, akkor természetesen ők is csatlakozhatnak: épp úgy, mint egy kártyaasztal melletti kötetlen beszélgetésnél.
A Nyílt lapokkal adása, amelyben vannak egymáshoz intézett kemény kérdések: konfliktusok, amik aztán feloldódnak. De még ezek mellett is marad idő-tér a felszabadult nevetésre, ironizálásra közéleti kérdéseken, és egy parádés záró feladatra.
„Nem voltam képes meglátni, mitől, hogyan, miért sérülök meg állandóan. Nimi pedig fáradt, szomorú és tehetetlen volt, és csak nézte, ahogy küszködöm” – emlékezik vissza korábbi élethelyzetére Kristóf, aki egy évvel ezelőtt döntött úgy, hogy pszichológustól kér segítséget.
De mi van, ha majd épp akkor jön, amikor a barátaimmal vagyok? Mi van, ha nem tudom visszatartani tüsszentés vagy nevetés közben? Mégis hogy nézek a párom szemébe, ha épp intim helyzetben csöppen el? A tévhitekkel ellentétben az inkontinencia nem csak időskori betegség, például szülés után is felmerülhet, éppen ezért fontos, hogy a pár tagjai nyíltan és megnyugtatóan beszéljenek róla.
Minek hatására lesz valakiből patológiás hazudozó? Milyen motivációk hajtják a folyamatos mellébeszélést? Hogyan ismerhetjük fel, ha csapdába kerültünk?
Tekintélyelvűség, visszaélés, kihasználás, másokon való átgázolás – nem tudom, létezik-e még egy olyan szó, amihez annyi negatív képzet társul, mint a hatalomhoz. Itt az ideje kimondani: diszfunkcionális a viszonyunk a hatalommal. Megszoktuk, természetesnek tartjuk azt, hogy mások kihasználhatnak minket, visszaélhetnek a pénzünkkel, időnkkel, szabadságunkkal. De miért van ez? Itt a Beszélnünk kell! új epizódja a hatalomról.
A gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy az értük felelős felnőttek úgy szervezzék a karácsonyt (is), hogy az mindenkinek jó legyen. Oké, de mitől lesz jó egy gyerek számára a karácsony?
Szlavicsek Judit nagy fába vágta a fejszéjét: a Doszpot nyomoz című művében a volt bűnügyi nyomozót tette meg főhősének, az olvasót pedig visszarepíti a kilencvenes évek Budapestjére, ahol többek között a Fenyő-gyilkosság, egy sorozatgyilkos és az Aranykéz utcai robbantás borzolta a kedélyeket.
