Szervusz, Élet! – Novella a nőről, aki mindent tud
Egy beszélgetés, amely napjában milliószor elhangzik a világ különböző pontjain. Egy anya, akinél összefutnak a szálak. Aki még azt is látja a varázsgömbjében, hol van a kék tetejű műanyag doboz, és akinek még az is eszébe jut a távolból, hogy meg kell sétáltatni a kutyát. Az iskolai beadandó feladatról nem is beszélve. Kurucz Adrienn novellája.
–
Életke, halló, hallasz? Én vagyok!
Valami van a telefonnal, sistereg, pfff, pffff. Na, most már jobb. Azt hiszem, belement reggel egy kis mosogatóvíz.
Buszon, igen. Nagyon zajos.
Én hallak, te?
Életke, figyelj négyre kell odaérnünk, szóval el kellene készülnöd háromig, jó?
Hogy én?
Én nem érek haza addig, a városban kellene találkoznunk.
Igen, úgy volt, hogy hazaugrom előtte, de nem fog menni, ne haragudj. El kell intéznem még pár dolgot.
Tomi megjött?
Edzése van, lehet. Mindjárt felhívom. Ilyenkor már otthon szokott lenni.
Trixit levitted?
Vidd le, kérlek, Élet, reggel óta nem volt kint szegény kutya.
Jó, persze, egyél előbb! A hűtőben van a leves.
A zöld tetejű műanyag doboz a középső polcon.
Hogyhogy melyik középsőn? Jó, akkor úgy mondom, fentről a másodikon. Megvan?
Akkor lehet, hogy alulról a másodikon. Keresd meg, Élet!
Az lesz az! Finom nagyon.
Nem szereted? Tegnap még szeretted.
Lehet, de régebben megetted.
Az pörkölt, maradt vasárnapról, de nincs már hozzá galuska. Figyelj, Élet, főzz hozzá egy kis krumplit, jó?
Dehogy bonyolult! Van a spájzban krumpli, megmosod, megpucolod, felkockázod.
Kis kockákra, igen.
Csak annyi víz kell rá, hogy ellepje, kis só…
A lábas? A polcon, a tűzhely fölött.
Nem, nem, az a tésztafőző, a kislábast keresd! A zománcosat.
Amelyik piros kívül, tudod!?
Az lesz az, ügyes vagy, Élet!
Persze, persze, kenyérrel is finom.
Tegnapi, majd viszek ma frisset. Veszek, persze, nem felejtem el. A kólát se. Bár nem kellene kólát innod, tudod.
Jó, jó, értem, ne veszekedjünk, szívem!
Jaj, Élet, tartsd egy kicsit, le kell szállnom a buszról. Itt a cipész, elhoztam Valika csizmáját, tönkrement benne a cipzár. Remélem, meg tudják javítani. Tavaly vettük! Olyan bosszantó, hogy egy szezon alatt szétesnek cipők. Az üzlet meg nem veszi vissza, mert szerintük nem rendeltetésszerűen használta Valika. Hát lehet nem rendeltetésszerűen járni? Vagy télen száraz úton? Te érted ezt?
Mondjuk, az jó, hogy nem januárban esett szét a cipzár. Mit vett volna föl szegény a hidegben? Most már úgyis a tornacipőjét hordja.
Jut eszembe, felhívtad, Életke, a Kovácsot?
Megígérted, hogy felhívod!
Miért lenne ciki? Más is kér segítséget, nem olyan időket élünk, hogy lehet szégyenlősködni! Nyugodtan csörgesd meg, mondta a Kingának, hogy keresheted.
De, ha a Kinga azt mondja, akkor az úgy is van! Felhívod, Életke?
Tomi? Jaj de jó! Melegítesz neki is levest?
Két adag volt…
Na mindegy, akkor egyen egy szendvicset, aztán főzök valamit gyorsan, ha este hazaérünk.
Mondd meg neki, légy szíves, hogy nem telefonozhat, ameddig nincs meg a matek, jó?
Lemehet, de sötétedésre érjen haza! Nem szeretem, hogy egyedül kódorog a telepen. Kulcsot adjál neki, nehogy megint otthon hagyja, jó, Életke?
Le kell tennem, mert fel kell hívnom még Anyut is, nem volt jól reggel.
A cukra biztos. Nem tartja a diétát, tegnap is krémest ettek a barátnőivel. Onnan tudom, hogy láttam a Virág néni posztját a Facebookon. Anyu előtt is ott volt a sütemény persze, de mikor kérdeztem, letagadta. Azt mondta, csak abból evett délben, amit én vittem neki. A krémesbe épp csak belenyalt.
Eh, megértem szegényt, annyit éhezett a háború alatt. De mit fogok mondani az orvosnak, ha rákérdez? Haragudni fog rám.
Azért rám, mert ő már öreg, és nekem kell figyelnem rá.
Életke, le kell tennem, ideértem a cipészhez. Négykor találkozunk. Ne késs, légy szíves!
Felhívjalak még előtte biztonság kedvéért?
Jó!
Trixit vidd le addig! Ne felejtsd el, kérlek!
Tomika is leviheti, persze.
Nem hajlandó? Mondd meg neki, hogy ő akart kutyát.
Este leviszem én, persze, de most egy rövid körre nektek kellene. Oldjátok meg valahogy, jó?
Bepisilt?
Jaj. Szegény Trixi!
A felmosó? A kamrában, Életke. Hátul. A befőttek mellett. Azaz!
Ügyesek vagytok!
Mit mond Tomika? Ki volt tapló?
Tabló?
Holnapra?
Jézusom. Miért nem szólt hétvégén?
Este segítek, megcsináljuk, persze. Azt is. De most már tényleg le kell tennem! Vigyázzatok magatokra!
Visszahívlak nemsokára. Csók, csók, puszi, Életke!
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ invizbk
