Hivatalos: Magyarországon hátrányos helyzetű nőnek lenni hatványozott diszkriminációval jár

–

2023. február 7-én két ülésen vizsgálták meg azt az egyébként késve beadott magyar jelentést, melynek beadásakor elismerték, hogy a Beneda Attila családügyekért felelős helyettes államtitkár által vezetett magyar küldöttség multiszektorális volt, több, a témában érintett minisztérium és a Rendőrfőkapitányság is képviseltette magát benne. 

A pozitívumokat egy kezünkön meg tudjuk számolni

• a szülői szabadságok meghosszabbítását tartották üdvözlendőnek (ez 2023-ban történt meg, és EBBEN a cikkben írtunk róla, hogy szerintünk viszont még a megemelt tíznapos apaszabadság is nagyon kevés) és
• a 2020-as Btk. módosítást is méltatták, amely korlátozza a feltételes szabadságra bocsátás feltételeit a hozzátartozók elleni erőszakos bűncselekmények esetén.

Emellett van egy 2020-as cselekvési terv, melynek célja a nők szerepének megerősítése a családban és a társadalomban, az emberkereskedelem elleni stratégia (valamint az erről szóló Európa Tanács egyezmény ratifikálása), és a 2015-ös Lanzarote-i Egyezmény ratifikálása, ami a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a szexuális visszaélésekkel szembeni védelemről szól.

Ennyi – a Bizottság szerint is – elismerésre méltó változás történt a nők esélyegyenlősége terén.

Bár a Bizottság üdvözli, hogy Magyarországon tavaly először nőt választottak meg köztársasági elnöknek, ezt nem tudják maradéktalanul a pozitívumok közé sorolni, mivel mindenféle döntéshozói pozícióban továbbra is nagyon alulreprezentáltak a nők.

Nem jó irányba haladunk a nők védelmében

A néhány pozitívum után viszont nem kevés fontos terület merült fel, ahol még van mit tenni a nők diszkriminációja ellen, és a Bizottság rögtön az elején jelzi, hogy ezek fejlesztése elsősorban állami feladat, amelyben a jogalkotó hatóságnak óriási felelőssége van, ezért őket kéri, hogy vegyék figyelembe a javaslataikat.

A legnagyobb gond a Bizottság szerint, hogy

az elmúlt időszakban regresszió történt a nemek közötti egyenlőség előremozdításában, mivel az állam egyenlőségi politikája kizárólag a család fogalmán, és elsősorban a nő gyerekvállalásán alapul.

A Bizottság aggodalommal veszi tudomásul a nők és férfiak családban és társadalomban betöltött szerepével és felelősségével kapcsolatos sztereotip attitűdök növekedését, valamint azt, hogy az állami egyetemeken jelenleg nem állnak rendelkezésre gender-(társadalmi nemmel foglalkozó) tanulmányok.

Összességében probléma, hogy jogszabályi szinten, valamint a politikai- és közéletben is olyan kérdések kerülnek napirendre, amelyek aláássák az igazságszolgáltatást és a hatalmi ágak szétválasztását, az abortuszhoz való jogot, a kisebbségekhez tartozó nők megkülönböztetéssel szembeni védelmét, a menedékjogot (amely veszélyezteti a nők emberi jogait) és a jogállamiságot. Mivel ezek összességében inkább növelik a nőkkel szembeni diszkriminációt, a Bizottság javasolja az államnak, hogy kezdeményezzen közbeszédet a diszkrimináció csökkentéséről, indítson széles körű konzultációt (nem olyat, amilyenek mostanában szoktak lenni), kezdjen együttműködést a nők védelmével foglalkozó civil szervezetekkel, hogy közösen dolgozzanak ki cselekvési tervet a nemek közötti egyenlőség megvalósítására.

A bizottság szerint probléma, hogy az állam nem tervezi a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos konkrét jogszabályokat elfogadni, és a sokat emlegetett Isztambuli Egyezményt (ami nők elleni és a családon belüli erőszak leküzdéséről szól) sem szándékoznak ratifikálni.

Külön is felhívják az állam figyelmét, hogy ezen egyezmény ratifikálásával kapcsolatban vizsgálja felül az álláspontját, mert így tovább gyengíti a nők és lányok védelmét, megfosztja őket szerzett jogaiktól, és ez összeegyeztethetetlen a nemzetközi emberijog fent említett normáival és elveivel.

A legnagyobb megkülönböztetésben a hátrányos helyzetű nők részesülnek

– ők valójában hatványozottan hátrányos helyzetűek.

Azt is megjegyzik, hogy a meglévő diszkriminációellenes jogszabályok alacsony szintű végrehajtása további szakadékot eredményez, különösen a más szempontból is hátrányos helyzetű nők esetében. Ők egyébként is extra nehéz helyzetben vannak, mivel korlátozott hozzáférésük van az igazságszolgáltatáshoz, nincsenek jogi ismereteik, és gyakran szembesülnek megbélyegzéssel az igazságszolgáltatási rendszeren belül is. Ez azt jelenti, hogy

a legnagyobb diszkrimináció azokat a nőket éri Magyarországon, akik nincsenek olyan helyzetben, hogy tegyenek ellene – vagyis őket kellene leginkább segítenie az államnak.

Te, aki ezt olvasod, valószínűleg sokkal több ismerettel rendelkezel a jogaiddal és lehetőségeiddel kapcsolatban, és még így sem indulsz egyenlő esélyekkel a férfiakkal. Aki viszont kevésbé tudatos, jelentősen nagyobb szakadékkal szembesül, vagyis valószínűleg nem is szembesül, mert elfogadja a helyzetet.

Fontos lenne a bírók, ügyészek, rendőrök továbbképzése az esélyegyenlőség témájában, és az ingyenes jogsegély biztosítása elsősorban azoknak, akik családon belüli, párkapcsolati erőszak áldozatai. A hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő és idősebb nők között is szükséges lenne a tudatosság növelése azzal kapcsolatban, hogy milyen jogaik vannak, és mik a lehetőségeik jogsértés esetén.

Nincs hivatalos szerv, ami a nőket védené

A bizottság szerint probléma, hogy 2022 óta a Kulturális és Innovációs Minisztérium felel a nőügyért, mert ez megerősítheti a hangsúly eltolódását a nemek közötti egyenlőségről a nők hagyományos sztereotip családban betöltött szerepére. Éppen ezért

javasolják egy független, kizárólag a nők jogaival, a nemek közötti egyenlőség megteremtésével foglalkozó állami intézmény létrehozását.

Ez azért is fontos lenne, mert az elején pozitívumként felsorolt intézkedések hatásáról, és általában az egyenlőség előremozdításáról sem készült egyetlen átfogó hatásvizsgálat az elmúlt években. Bár a bizottság nem mondja ki, én igen:

ezekből mind látszik, hogy ez a kérdés egyáltalán nem prioritás ma Magyarországon.

Pedig nemcsak a korábban említett büntetésvégrehajtásban dolgozó köztisztviselőknek, hanem minden közfeladatot ellátó személynek fontos lenne képzést kapnia a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatban, ahogy a tantervbe is fontos lenne beemelni a témát.

Emberijogi szempontból is „B”-státuszúak vagyunk

A GANHRI (Global Alliance of National Human Rights Institutions), vagyis

a Nemzeti emberijogi intézmények globális szövetsége 2022-ben „B”-státuszra minősítette Magyarországot, mivel nem tudta hatékonyan teljesíteni a hátrányos helyzetűekkel kapcsolatos megbízatását

az etnikai kisebbségek, az LMBTQI-személyek, az emberi jogok védelmezői, a menekültek és a migránsok, valamint a médiapluralizmus és a bírói függetlenség területein. Ebből is egyértelmű, hogy ha valaki ezen nem megfelelően védett csoportok valamelyikének a tagja, és még nő is, akkor még nagyobb hátrányba kerül.

Nincs kvóta, és nincs megértés, hogy miért lenne fontos 

Az egyedülállók valódi démona: a szingliadó

WMN Ügy – 2023. február 28. – KC

Pontosan két napja, a SzuperWMN díjátadó gáláján mondta el az anyagtudósként és kutatóként dolgozó Balázsi Katalin, hogy nőként számtalan alkalommal érte negatív diszkrimináció matematikai és műszaki területen az iskolái elvégzése és a szakmai pályafutása során is. Ezeknek az elkerülését segítené, ha lennének határidőhöz kötött, proaktív intézkedések, kvóták azokon a területeken, ahol a nők méltatlanul alulreprezentáltak. Ezek a vállalkozások, az igazságszolgáltatás, valamint a tudomány, a technológia, a mérnöki munka, a matematika, valamint az információs és kommunikációs technológia területei, és minden egyes szektorban a döntéshozói pozíciók.

A sztereotípiákat az állam is erősíti

A Bizottság szerint a mélyen gyökerező diszkriminatív sztereotípiák és az állam hivatalos nyilatkozatai a nők és férfiak családban és társadalomban betöltött szerepe és felelőssége kapcsán – amelyek túlhangsúlyozzák a nők anyaként és feleségként vállalt felelősségét – aláássák a nők társadalmi helyzetét minden más területen. 

Az sem segít, hogy a Polgári Törvénykönyv csak a nemzeti, etnikai, faji és vallási csoportokhoz kapcsolódó gyűlöletbeszédre terjed ki, és nem nyújt védelmet a szexista attitűdök ellen.

Ez a típusú nyelvhasználat és a nők tárgyiasítása a médiában, valamint a köztisztviselők körében is jellemző Magyarországon. A nőkkel szembeni gyűlöletbeszéd még a politikában is teret kap a Bizottság összefoglalója szerint (és szerintem mi mind tudunk is példát hozni erre). Pozitív ugyanakkor, hogy a nők részvétele magas a felsőoktatási képzésekben, de a természettudományok, a technológia, a mérnöki és a matematika képzések esetében még mindig nem kiegyenlített az arány:

az Állami Számvevőszék 2022-es „Pink Education” elemzése szexista nyelvezetet tartalmaz, és erősíti a különböző képzési területekkel kapcsolatos nemi sztereotípiákat.

Az oktatáshoz tartozó terület a zaklatások megfelelő, állami szintű kezelése, ez is szükséges lépés lenne.

Feleség, anya… és áldozat is?

Komoly probléma a nők elleni nemi alapú erőszakról szóló, 25. (2017) általános ajánlással összhangban álló átfogó törvény hiánya, amely kifejezetten kriminalizálná a nemi alapú erőszak minden formáját, különös tekintettel a pszichológiai erőszakra és a nemi alapú erőszakkal szembeni nem megfelelő védelemre. Ezzel kapcsolatban ajánlom figyelmetekbe a Renner Erikával készült Elviszlek magammal epizódot, melyben a rendszer abúzusáról is szó esik.

Az sem biztosít megfelelő védelmet a nőknek, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény csupán 30 napot biztosít a sértettnek a feljelentés (magánindítvány) benyújtására üldözés, gazdasági és lelki erőszak, mint a családon belüli erőszak formái esetén. És a gyermekelhelyezési perek gyakorlata is aggályos a családon belüli erőszak áldozatainak szemszögéből.

Az apák szerepe fontosabb lenne

Bár az apaszabadság bevezetését pozitívumként értékelték, problémaként merült fel, hogy sem az apák, sem a munkaadók nem ismerik ezeket a lehetőségeket, így hiába vannak meg, az érintettek nem tudnak élni vele.

A nők és a férfiak közötti 17 százalékos bérszakadék továbbra is aggályos, illetve a különböző rugalmas lehetőségeket a munka és a magánélet közötti egyensúly javítására a Bizottság csupán „tudomásul vette”, vagyis valószínűleg tisztában vannak vele, hogy az apai gyed lehetősége például a legtöbb esetben inkább növeli a nők anyagi kiszolgáltatottságát. 

Abortuszkérdés és gyerekházasság

Annak ellenére, hogy a terhesség megszakítása legális, a 32/1992 (XII.23) számú rendelet 2022. szeptemberi módosítása szerint az abortuszt igénylő nőknek két alkalommal tanácsadáson és háromnapos kötelező várakozási időn kell átesni, valamint meghallgatni a magzat szívverését az abortusz előtt. Ezen felül probléma, hogy

a nők és a lányok megfizethető modern fogamzásgátlókhoz való hozzáférése továbbra is korlátozott, mivel ezek vénykötelesek (és meglehetősen drágák),

ráadásul a serdülő lányok akadályokba ütköznek a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos információkhoz való hozzáférésben. Ugyanennek az éremnek a másik oldala, hogy még mindig törvényileg lehetséges és széles körben elterjedt az intézetben fogyatékkal élő nők kényszersterilizálása. 

A Bizottság szerint sérti a nők, vagyis a lányok jogait a 16 éves kortól gyámhatósági engedéllyel köthető házasság intézménye. 

Bár ez csak néhány pont kiemelése és összefoglalása az összesen 48 pontot tartalmazó bizottsági ajánlásnak, azt hiszem, egyértelműen kiderül belőle, hogy számtalan olyan területe van az esélyegyenlőségnek, ahol még nagyon sok teendőnk van. És nagyon kevés, ahol az illetékesek megveregethetik a vállukat.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Marina Stepanova / EyeEm

Tóth Flóra