Az egyedülállók valódi démona: a szingliadó
Csepelyi Adrienn kolléganőm nemrégiben egy cikkben gyűjtötte össze, milyen plusz költségek terhelhetik azokat, akik az ADHD-ban érintettek. Ennek apropóján lettem emlékbetöréseim a tíz egyedülállóként töltött évemből, amikor gyakran szembesültem azzal, hogy pár nélkül élni ugyan nem minden esetben magányosabb (sőt), de anyagilag mindenképp több kihívással jár. Krajnyik Cintia írása.
–
A szingliadó – az ADHD-adóhoz hasonlóan – nem azt jelenti, hogy megadóztatják azokat, akiknek nincs párkapcsolatuk (bár még ez is megtörténhet, de ne én adjak tippeket a családbarát kormányunknak), hanem
azokat a többletkiadásokat foglalja magában, amelyek az egyedülállókat sújtják azokkal szemben, akiknek van kivel megosztaniuk a hétköznapok költségeit.
Bár a társadalom előszeretettel stigmatizálja azokat, akik akár önszántukból, akár akaratukon kívül élnek egyedül, az egyedülállók csoportja alatt az elváltakat és a megözvegyülteket is értjük, ennek értelmében pedig már sokkal diverzebb közösség, mint a nem konzervatív értékeket valló, gyermeket nem vállaló, „csak magukkal törődő” fiatalok démonizált csoportja. (Nem mintha őket lenne joga bárkinek bírálni.)
A magyarok több mint fele egyedülálló
Magyarországon a KSH adatai szerint 2022-ben a 15 éves és idősebb népesség összetétele családi állapot szerint így nézett ki: 35 százalékuk nőtlen/hajadon, 42,7 százalékuk házas (2009. július 1. óta a bejegyzett élettársi viszonyt házasnak tekintik), 10,3 százalékuk özvegy és 12,1 százalékuk elvált,
összeadva tehát a lakosság 57 százaléka egyedülálló valamilyen okból kifolyólag.
Hosszú a magasabb költségek sora
Azzal együtt, hogy emlékeim szerint az én szingliként töltött évtizedemnek is számos előnye volt, az kétségtelen, hogy gyakran szembesültem azzal, milyen extra költségei vannak, ha bizonyos terheket nincs kivel megosztanom. Abban pedig talán mindannyian egyetérthetünk, hogy a legtöbb esetben gazdasági szempontból kedvezőtlenebb feltételekkel jár a társnélküliség.
Tulajdonképpen a méretgazdaságosság fogalmának felel meg, amikor egységnyi költséget nem egyedül, hanem a partnerünkkel, lakótársunkkal vállalunk, így értelemszerűen a ránk eső rész kisebb lesz. Ilyen lehet például a bérleti díj (persze általában egy főnek elég egy kisebb lakás is, mint egy párnak, de a magyar ingatlanárakat elnézve a bérleti díj biztosan nem egyenes arányban csökken a lakás méretével), a rezsiköltségek, a biztosítási díjak, a karbantartási vagy felújítási költségek, az új bútorok, elektronikai cikkek, háztartási gépek beszerzése, de többnyire a benzin- és az élelmiszerköltségek is többre rúgnak, ha nincs kivel megosztani őket.
A felárak különösen fájók lehetnek egy-egy utazás alkalmával, ahol esetenként még drágább is az egyágyas szoba, mint a kétszemélyes, az egyedülállókat segítő adókedvezményekről, hitelkonstrukciókról, állami támogatásokról (vagy inkább a hiányukról) nem is beszélve a szinglik kontra házasok viszonylatában. Ha mindez nem lenne elég, akkor nem árt megjegyezni, hogy
a jelenlegi szokatlanul magas infláció extrán sújtja a pár nélkülieket, hiszen az árak emelkedése a lakhatás, a rezsi és az élelmiszerek esetében volt a legjelentősebb.
Gazdasági célok párkapcsolati motivációként
Mindezeket számba véve talán nem meglepő, ha sokan azért kénytelenek életközösséget vállalni valakivel – vagy benne maradni egyben –, mert ez anyagilag kisebb terhet jelent. Gondoljunk csak arra, hányszor hallottuk életünk során, hogy egy pár elsősorban anyagi megfontolásból nem akar elválni, hiába futott zátonyra a kapcsolatuk.
Nemrégiben a Forbes Advisor és a Prolific piackutató cég végzett a témában egy felmérést, 1008 amerikai egyedülálló és nem egyedülálló felnőtt bevonásával. A megkérdezett szinglik jelentős hányada, 93 százaléka tapasztalta már az egyedülálló léttel járó többletköltségeket, és egyharmaduk azt is elismerte, hogy maradt már a kelletténél tovább azért egy kapcsolatban, mert az pénzügyileg előnyösebb volt, mint a szétválás. Sőt,
a válaszadók 14 százaléka bevallotta, hogy kizárólag pénzügyi megfontolásból maradt a partnerével.
A vizsgálat eredménye szerint az egyedülállók 35 százaléka kénytelen megosztani bizonyos kiadásait másokkal, beleértve a szülőket, a lakótársakat vagy a testvéreket, a házasok közül pedig 76 százalék számolt be arról, hogy anyagilag nagyobb biztonságban érzi magát a házasságkötés óta.
Annak érdekében, hogy senki ne kényszerüljön arra, hogy kizárólag anyagi megfontolásból ragadjon egy boldogtalan, diszfunkcionális kapcsolatban, a Forbes megkereste Marcy Keckler okleveles pénzügyi tervezőt, az Ameriprise Financial pénzügyi tanácsadási stratégiáért és marketingért felelős vezető alelnökét, aki három módszert javasol a megélhetési költségek enyhítésére:
- Elkülönített takarékszámla: Keckler szerint érdemes rögtön a fizetésünk megérkezése után bizonyos összeget félretennünk, hiszen ez a tartalék a segítségünkre lehet a nehezebb és váratlan helyzetekben. (Bár én nem vagyok okleveles szakértő, de azt gondolom, hiába teszünk félre, ha a hónap végén hozzá kell nyúlnunk, egész egyszerűen azért, mert nem elegendő a pénzünk, de erre az ellentmondásra nem javasolt megoldást a szakértő.)
- Keckler következő tanácsa, hogy kövessük nyomon a kiadásainkat és vizsgáljuk meg, milyen lehetőségünk van ezek csökkentésére, például milyen előfizetések lemondásával spórolhatunk. (Valaki ezt nem tette még meg 2023 februárjára? Őt mindannyian irigyeljük.)
- Végül a pénzügyi guru szerint növeljük a bevételeinket, kérjünk fizetésemelést vagy vállaljunk másodállást. (Atyaég, ez a nő egy „zseni”, hogy ezekre eddig magunktól nem gondoltunk!)
A vizsgálat során a válaszadók 31 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az anyagi terhek lehetséges megosztása az egyik indok, amiért párkapcsolatot szeretne,
a megkérdezettek 24 százaléka pedig hozzátette, hogy a közelmúlt gazdasági nyomása még inkább megerősíti bennük a vágyat egy párkapcsolat iránt.
A téma kapcsán a napokban épp a portfolio.hu szemlézte a Bloomberg cikkét, amelyben a Hargreaves Lansdown pénzügyi szolgáltató cég friss elemzéséről számoltak be. A felmérés során azt vizsgálták, milyen extra kiadások sújtják az egyedülállókat az Egyesült Királyságban – Londont leszámítva, ott ugyanis annyival drágább az élet, hogy jelentősen torzított volna az átlagon.
Az eredmény szerint körülbelül 860 fonttal, azaz több mint 370 ezer forinttal kerül többe az élet annak, aki egyedülállóként él, a magasabb bérleti díjaknak, a számláknak és egyéb előfizetéseknek „köszönhetően”, valamint az olyan rejtett költségekből kifolyólag, mint az, hogy a szinglik ritkán húznak valódi hasznot a gazdaságos, családi kiszerelésű élelmiszerekből. A cikk arra is kitér, hogy a Zillow szerint, a világ egyik legdrágább városában, New Yorkban, azon belül is Manhattanben a szinglik és a párkapcsolatban élők költéskülönbsége évente akár 24 ezer dollárra, azaz több mint 8,6 millió forintra is rúghat az elképesztően magas ingatlanárak miatt.
Ti milyen többletköltségeket tapasztaltatok a saját életetekben egyedülállóként? Írjátok meg nekünk kommentben!
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Maksim Kamyshanskii