Ilyen pszichés előnyökkel jár, ha rendszeresen barangolsz a városban
Hét évvel ezelőtt a kiégésem legmélyén voltam. Az emberi jogi kampány, amit vezettem, sikeresen lezárult, addigra viszont minden erőmet felemésztette. A tanári állásomból is kiléptem, valami újba szerettem volna kezdeni, de fogalmam sem volt, mibe. Pár hónapig munkanélküli voltam, és kimerülten, vákuumszerű ürességben léteztem. Mindössze három szabályom volt, amihez tartottam magam: mindennap lezuhanyoztam, megnyitottam az emailjeimet és elhagytam a lakást. Utóbbira gyakran alig tudtam rávenni magam, de éreztem: biológiai-zsigeri szinteken tesz jót nekem a térbeli változatosság. Milanovich Domi írása.
Állatkísérletekből tudjuk
Rágcsálókkal végzett vizsgálatok régi tapasztalata, hogy azok az állatok, akik szabadon kószálhatnak változatos élményeket nyújtó, ingerekben gazdag környezetben, nagyobb érzelmi jóllétet mutatnak, mint a laboratóriumi körülmények között nevelkedő állatok.
A diverz környezetnek való kitettség elősegíti a játékot, a társas viselkedést, sőt, a stressztűrő képességet is fokozza.
E kapcsán érdekes, hogy amikor stressz ér minket, hajlamosak vagyunk visszahúzódni, viszont a túlzott és tartós visszahúzódás, a fizikai és lelki bezárkózás azt is okozhatja, hogy még kevésbé tudjuk kezelni a stresszt – gondolj csak bele, milyen volt a karantén után ismét társas összejövetelekre, tömegrendezvényekre járni, milyen hamar telítődtünk a minket körülvevő stimulusoktól.
Persze nagy kérdés, mennyire lehet érvényes párhuzamokat vonni az állati és emberi működés között. Mondjuk, a városban való bolyongásnak a szépirodalomban is nagy kultusza van. Csatangolhatunk Mrs. Dalloway-jel Londonban, Leopold Bloommal Dublinban, vagy Paul Auster hőseivel New Yorkban. Mi mozgatja, mi hajtja ezeket a figurákat? Miért olyan jutalmazó a barangolás, vagy az új helyszínek felfedezése az agyunk számára? Erre voltak kíváncsiak azok a kutatók, akiknek a tanulmányából kiderül: a városban való kószálásnak még annál is nagyobb jelentősége van, mint elsőre feltételeznénk.
A városi élet dicsérete
A New York-i Egyetem munkatársai Catherine Hartley vezetésével végeztek vizsgálatot a témában, eredményeik 2020-ban jelentek meg a Nature Neuroscience nevű szaklapban. Összesen 122 személyt (84 nő, átlagéletkor 23 év) vontak be a kutatásba, akik vállalták, hogy három hónapon keresztül megosztják a tudósokkal a mobiljuk GPS-adatait. A résztvevők naponta, random időpontokban arra vonatkozóan is kaptak pár kérdést a telefonjukra, hogy az adott pillanatban épp mennyire érzik jól vagy rosszul magukat (ez, bármennyire is izgalmasan hangzik a pop-pszichológiai szóhasználatban, azért nem feleltethető meg a boldogság-boldogtalanság sokkal komplexebb dimenziójának).
Hartley és csapata létrehoztak továbbá egy mérőszámot, amelyet barangolási entrópiának (roaming entropy, röviden RE) neveztek. Az entrópia kifejezést főleg a hőtanban és az informatikában használják, ott a rendszer rendetlenségi fokát jelzi. Az RE ebben az esetben azt jelentette, hogy az illető mennyire járt aznap (az előző napokhoz, hetekhez képest) újszerű, változatos és váratlan helyszíneken, illetve mennyi időt töltött ezeken. Minimális RE-értéket akkor kap valaki, ha egész nap a szobájában ül a gép előtt (mint például én is egy hajtósabb napon), maximálisat pedig akkor, ha sok egyedi helyszínen tölt körülbelül ugyanannyi időt.
A kutatók azt találták, hogy a nagyobb barangolási entrópia jobb közérzetet jelzett előre a következő napon, azaz a változatosabb környezet pozitív hatással volt a résztvevőkre. Az elemzések ráadásul azt mutatták, hogy ez a pozitív hatás tovább növelte a valószínűségét annak, hogy a személy a következő napon is újszerű, változatos helyekre látogasson el.
A nyitottság és a jó közérzet tehát egyfajta felfelé irányuló spirálként kölcsönösen fokozni képes egymást.
A kutatók a résztvevők által látogatott helyszínekről bekérték az Amerikai Népszámlálási Hivatal adatait is. Megnézték, hogy az egyes kerületekben milyen a népsűrűség, az ott lakók életkora, etnikai-kulturális összetétele, iskolai végzettsége, mennyi és milyen típusú vállalkozások vannak bejelentve, stb. És itt jön a vizsgálat egyik legizgalmasabb pontja: az eredményekből jól látszott, hogy a barangolásnak korántsem csak fizikai-téri értelemben van jelentősége, hanem társadalmi (szociodemográfiai) szempontból is.
A legnagyobb pozitív hatása ugyanis annak van, ha a vándorlásaid különböző városrészekbe, ezáltal különböző nyelvű, kultúrájú, foglalkozású, anyagi helyzetű embercsoportokhoz vezetnek.
Olyasfajta sokszínűség ez, amelynek megtapasztalása a városi életmód egyik erőssége lehet. Bár a közösségi közlekedésre is panaszkodunk néha, az biztos, hogy sokan főleg a villamoson, a buszon érintkeznek olyanokkal, akikkel a maguk burkában nem találkoznának. Ilyenkor szereznek élményeket arról, kik a szomszédaik, kikkel élnek együtt, ki mindenki tartozik a város közösségéhez. És persze arról is, ki milyen állapotban van, kinek mi a felelőssége, mi mindent tanulhatunk egymástól.
Egyensúlyt találni a felfedezés öröme és a kockázatok között
Catherine Hartley és kollégái a barangolás életkori aspektusait is igyekeztek feltérképezni. Egy másik kutatásukban, amely 2022-ben jelent meg a Psychological Science-ben, 63 főt toboroztak, 13 és 27 év közötti személyeket egy, a fentiekhez nagyon hasonló vizsgálathoz. Izgalmas volt, hogy adataik alapján a 18–21 évesek mozogtak a legtöbbet a városban. Ez az a korosztály, akiknek nem kell egész nap a középiskolában lennie, sokan közülük egyetemre, főiskolára járnak, ahol kevesebb órájuk van, ráadásul általában nincs annyi pénzük, hogy kávézókban, bárokban, éttermekben üldögéljenek, így inkább a szabadban töltik az idejüket.
Ugyanakkor arra is fény derült, hogy a fiatalabb tinédzsereknél a barangolási entrópia nagyobb szintje a kockázatvállalás megnövekedett értékével járt együtt, ami persze fokozhatta a felfedezés izgalmát is. De ami ennél is elgondolkodtatóbb: a kutatók megnézték a résztvevők társas hálózatának méretét is az alapján, hogy a fiatalok mennyi emberrel csetelnek, telefonálnak.
Azt találták, hogy akik változatosabb helyszíneken mozognak, több emberrel tartanak online is kapcsolatot.
Ez az eredmény két intuitív feltételezésünknek is ellentmond: annak, hogy kizárólag magányos, elszigetelt emberek bolyonganak a városban, és annak is, hogy aki sokat nyomkodja a telefonját, az ki sem mozdul a lakásból. Valójában – legalábbis ezen kutatás szerint – a kockázatvállalás, a többiekhez való (online) kapcsolódás, a fizikai és a társas világ felfedezése mind-mind összefügg egymással, és az örömhöz, a jó közérzethez kötődik.
Érdemes tehát szülőként nem hét lakat alatt őrizni a fiatalokat, vagy mindenhova kocsival vinni őket, hanem inkább eszközöket adni nekik ahhoz, hogy a lehető legnagyobb biztonságban, de önállóan, a társaikkal együtt is bejárhassák a várost és az online tereket.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ anatoliy_gleb
