Johanna Sigurdardottir kerülő úton jutott el a csúcsra

1942. október 4-én született Reykjavíkban, majd az izlandi kereskedelmi főiskolán tanult. Miután 1960-ban kereskedelmi diplomát szerzett, 1962-től 1971-ig az Icelandic Airlines (az Icelandair elődje) légiutas-kísérőjeként, 1971-től 1978-ig pedig irodavezetőként dolgozott. Karrierje korai szakaszától kezdve aktívan részt vett a szakszervezeti mozgalomban. Kapcsolatai révén került a politikába, 1978-ban a szociáldemokrata párt színeiben megválasztott parlamenti képviselőként. 1987-ben miniszter lett, majd a párt alelnöke, és az 1990-es évek közepén már a párt vezetésére pályázott. Ekkor azonban vesztett, a vereséget elfogadó beszéde közben pedig ökölbe szorította a kezét, és azt mondta:

„eljön az én időm is”.

Nem sokkal később lemondott miniszteri tisztségéről

1995-ben saját pártot alapított, de 2000-ben visszatért a szociáldemokratákhoz, majd 2007-ben a szociális ügyek minisztereként újra a kormánytagok közé ült.

Sigurdardottir miniszterelnökké válása több tényezőnek is köszönhető. Hosszú politikai pályafutást tudhat maga mögött, 1978-os megválasztásának köszönhetően ő volt az izlandi parlament leghosszabb ideje hivatalban lévő tagja. Kormányzati pozícióban is szerzett tapasztalatot, négyszer volt a szociális ügyek minisztere, de felügyelte Izland szociális jóléti programjait is.

Sigurdardottir az izlandi középosztály tagjaként a politikai pályáját megelőzően dolgozott más területeken is, így az, hogy átérzi az átlagemberek alapvető gondjait és problémáit, sok ember számára szimpatikus volt.

A másik tényező, amely hozzájárult a sikeréhez, Izland gazdasági zűrzavara volt. A szigetország bankszektora 2008-ban összeomlott, a válság megbuktatta Geir H. Haarde miniszterelnök konzervatív kormányát, az izlandiak pedig ezúttal a baloldali nézeteket valló, szocialista Sigurdardottirnak szavaztak bizalmat. 

A nemek közti egyenlőségre való törekvés elhozta az ország fellendülését

Sok más ország vezetésével ellentétben, Izland úgy kezelte az összeomlást, hogy számonkérte a felelősöket és a bankokat, minimalizálta, sőt néhány esetben teljesen elengedte a háztartások adósságát, csökkentette az állami kiadásokat és emelte az adókat.

Az izlandi kormány arra a meglehetősen radikális következtetésre jutott, hogy a férfiak által dominált gazdaság és üzleti kultúra is hozzájárult a válság kialakulásához.

„Az a társadalom, amely nem használja ki teljes mértékben a női lakosság szellemi erejét, nem bölcs társadalom. A nők többsége nincs annyira beszennyezve a gazdaság vezetésében elkövetett hibákkal, mint a férfiak, és most megérdemlik a lehetőséget” – nyilatkozta akkoriban a kormányfő. Ennek következtében olyan jogszabályokat dolgoztak ki, amelyek biztosították, hogy a vállalatok igazgatótanácsainak 40 százalékát nők alkossák, az általuk „női értékeknek” nevezett szempontokat pedig tudatosan építették be a „főként férfiak által irányított magántőke, vagyonkezelés és vállalati tanácsadás” területére.  

Zuglói plakátkampány: „Ha férfi vagy, ne keverd össze az erőt az erőszakkal!”

WMN Ügy – 2023. január 31. – SzAE

 

Miközben sok nemzet tanulhat Izland gazdasági fellendüléséből, az ország a nemek közti egyenlőség tekintetében is példaértékűvé vált. A 2012-es globális nemek közti egyenlőtlenségekről szóló jelentésben, Izland a 2008-as negyedikről az első helyre került (azaz itt a legjobb a nők helyzete). A jelentés olyan tényezőket vizsgált, mint a gazdasági részvétel és lehetőségek (a bérek egyenlősége és a nők aránya a munkaerőpiacon és hatalmi pozíciókban), az oktatásban való részvétel, az egészség és a várható élettartam, a halálozási ráta, valamint a politikai szerepvállalás (a politikai tisztségeket betöltő nők és a női államfők számát figyelembe véve).

2017-ben már törvény biztosította, hogy a nők és a férfiak azonos munkáért azonos bérezésben részesüljenek,

2021-ben pedig már az izlandi kormányzati helyek 47,6 százalékát nők foglalták el – szemben például azzal, hogy a magyar parlamenti képviselőknek mindössze 14,1 százaléka nő, így Magyarország az utolsó helyen áll az európai összesítésben.

2009-ben az izlandi kormány nem csak a prostitúciót tette büntethetővé

Johanna Sigurdardottir akkoriban azt mondta: „a skandináv országok élen járnak a női egyenjogúság terén, a nőkre egyenrangú állampolgárként, nem pedig mint eladható árura tekintenek”.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Wonderland (@wonderland_lgbtqagency) által megosztott bejegyzés

A következő évben a kormány betiltotta a sztriptízbárok működését – annak ellenére, hogy a lépést sokan túlzottan idealistának tartották. Voltak, akik azt kritizálták, hogy a jogszabály a nők „választási lehetőségének” korlátozására tett kísérletet, mások pedig amiatt aggódtak, hogy így csak illegalitásba kényszerítik a sztriptízbárok működését. És ugyanezek a narratívák merültek fel akkor is, amikor 2013-ban Izland az online pornográfia betiltását fontolgatta. 

Változott az egyetemi felvételi! – Jocó bácsi a legfontosabb tudni- és tennivalókról

WMN Ügy – 2023. január 30. – BJ

 

„Mindennek megvan a maga ideje, így az én politikai pályafutásomnak is, amely hosszú és eseménydús volt. Most úgy gondolom, itt az ideje, hogy mások vegyék át a stafétát, amit a bukás után adtak át nekem. Ezért úgy döntöttem, hogy a ciklus végén távozom a politikai életből” – nyilatkozta 2013-ban. Sigurdardottir visszavonult a politikától, majd 2017-ben, utalva az 1990-ben elhangzott beszédére, Az én időm címmel önéletrajzi könyve jelent meg.

A cenzúrával kapcsolatos aggályokra végül a kormányváltás miatt nem született válasz, a választások után pedig háttérbe szorult a téma, pedig vitathatatlan, hogy Johanna Sigurdardottir erőfeszítései a szexipar fokozatos felszámolása érdekében azon a meggyőződésen alapultak, hogy

„nem elfogadható, hogy a nők – vagy általában véve az emberek – eladandó terméknek minősülnek”. 

És tényleg, mi olyan ijesztő ebben más nemzetek számára?


Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/ Sean Gallup

Mózes Zsófi