Transzállapotban ragadt páciensektől a delejezésig: gyakori tévhitek a hipnózisról
Nem bűvésztrükk, és félnünk sem kell tőle
A kalapos fickó egy hosszú láncon zsebórát lenget az alanya előtt, aki ettől teljesen elveszti a kontrollt: hipnotizálója utasításait követve előbb csirkeként kezd viselkedni, majd engedelmesen átadja minden értékét, amikor pedig „felébred”, nem emlékszik semmire. A köztudatban számos tévhit kering a módszerről, a hipnózis világnapja alkalmából pedig most a legelterjedtebb mítoszokról rántjuk le a leplet. Pichler Zsófi írása.
–
A hipnózis története majdnem olyan ősi, mint az orvoslásé
Sokszor alkalmazták is ezen a területen mint módszert. Emellett azonban kapcsolatban állt a mágiával, varázslattal is.
Tudományos körökben való hódítása a XVIII. században kezdődött, amikor egy német orvos, Franz Mesmer (az ő nevéből született meg az angol „mesmerise”, vagyis megbűvöl kifejezés) betegeinek gyógyítására kezdte alkalmazni.
Mivel azt vallotta, hogy a hipnózis egy okkult erőket mozgósító módszer, amelynek során az alanyt „megszállják” ezek az erők a hipnotizőrön keresztül, így hamar leírta magát a szakmában.
A módszer azonban maradt, és egyre több orvos használta előszeretettel (anélkül, hogy értették volna a hátterét), a XIX. század közepén pedig megszülettek róla az első hivatalos kutatások is, ekkor kapta meg a ma is használt nevét az alvás görög istenéről, Hypnosról. A század végére széles körű népszerűségnek örvendett a medikusok körében (egy időben Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja is alkalmazta neurotikus betegeinél), rengetegen kutatták és kutatják azóta is. Ennek ellenére egybehangzó, általánosan elfogadott tudományos vélemény a mai napig sincsen a szakemberek között a hipnózisról.
A tudattalanban végzett terápiás munka sokak számára varázslatnak hathat, hiszen az alany olyan képeket, emlékeket, érzéseket is elő tud hívni általa, amelyek a preverbális korban történtek (még azelőtt, hogy az alany megtanult volna beszélni).
Az emberek fejében ugyanakkor számos tévhit él a módszerről, amelyekre a filmek, sorozatok sok esetben csak ráerősítenek.
1. tévhit: a hipnózis hatástalan
Bár a hipnózis nem segít mindenkinek, és nem is oldja meg egy csettintéssel a bajokat, számos mentális probléma kezelésénél hasznos lehet: például a szorongás, a poszttraumás stressz, vagy bizonyos pszichoszomatikus állapotok leküzdésében. Egy terápiás eszköz, amellyel célirányos munka folyik – csak éppen megváltozott tudatállapotban.
2. tévhit: amikor hipnózis alatt állsz, olyan, mintha aludnál
Igaz, hogy az alany az alvás és az ébrenlét határán van, így időérzékelése és testérzetei megváltoznak, azonban a hipnózis alatt álló aktív, reszponzív résztvevője a helyzetnek, aki tisztában van a környezetével (így például nem kell attól tartani, hogy veszély esetén a hipnózis alatt álló nem tud elmenekülni).
3. tévhit: a hipnotizőr órát lenget az alany előtt – így hipnotizálja
Ez is egy technika a sok közül arra, hogy az alany hipnózisba kerüljön, azonban ma már ritkán használják, Magyarországon sem ez a bevett gyakorlat. A hipnotikus hatások elérhetők relaxáción keresztül, de testmozgáson is alapulhatnak, melyet aktív-éber hipnózisként ismer a szakirodalom.
4. tévhit: a hipnotizőr az alanyt akarata ellenére is ráveheti dolgokra
Sokak számára azért ijesztő elképzelni, hogy ilyen helyzetbe kerüljenek, mert rettegnek tőle, hogy valaki átveszi felettük az irányítást (erre pedig néhány film is ráerősít, például a 2021-es Hipnózisban). A valóságban azonban a hipnotizőr csak javaslatokat tesz, melyeket az alany nem fog végrehajtani, ha azok számára nem elfogadhatók – megőrzi az értékrendjét, véleményét a transzállapotban is.
5. tévhit: a hipnotizált bent ragadhat a transzban
Számos film (például a Hivatali patkányok) konfliktusa, hogy a hipnotizált szereplő egy véletlen folytán a transzállapotban ragad. Ettől azonban kár tartanunk, ugyanis a hipnotizőr nem rendelkezik hatalommal az alany felett, ha a hipnotizált megunja a helyzetet, egyszerűen ki tud lépni belőle.
6. tévhit: a hipnotizálhatóság (hipnábilitás) csak színlelés vagy engedelmesség
Bár a hipnotizőrnek való megfelelni akarás is szerepet játszhat a hipnotizálhatóságban, „a képalkotó vizsgálatok bizonyítékot mutatnak arra, hogy a sugallt eseményekkel kapcsolatos agyi területek valóban aktiválódnak, ami azt jelzi, hogy a hipnotikus válaszok valósak” – írja a Psychology Today.
7. tévhit: a hipnotizálhatóság a gyengeség jele
A hipnotizálhatóság az együttműködésen múlik, nem pedig az elme erején. Bár gyakori tévhit, hogy az akarata ellenére is hipnotizálható egy ember, valójában, aki ellenáll, azt nem lehet hipnotizálni. Aki együttműködik, azt pedig lehet, akármilyen „keményfejű” is.
Források: ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Antonio_Diaz
