„Megtanultam, hogy nem kell elnézést kérnem azért, mert létezem” – 40 éves lett Anne Hathaway
Még csak ma tölti be a negyvenet, de már huszonhárom éve helyet foglalt magának Hollywoodban színésznőként. Bár két Oscar-jelölése közül egyet díjra is váltott, néhány évvel ezelőtt, A nyomorultak sikere után olyan gyűlölethullámmal találta szemben magát, amilyenbe kevesen nem roppannának bele. De tulajdonképpen mi végre indult szinte egy egész mozgalom Hathahaters néven (Hatha-gyűlölők tükörfordításban, ami egyfajta szójáték is Hathaway nevéből és a haters (gyűlölködők) kifejezésből) a színésznő ellen? Mert egyesek szerint túl „színésznős” volt. Idegesítő. Nem tűnt valódinak. A briteknek van egy kifejezése, tall poppy syndrome, azaz „magaspipacs-szindróma”, amit akkor használnak, ha valakit azért támadnak, kritizálnak, mert túlságosan kirívó sikereket ér el, általában szellemi, művészeti vagy gazdasági területen. Anne Hathaway esetében is ezt történt. Túl tehetséges, túl bájos, túl szép, túl csinos, túl lelkes volt sokaknak. Ugyanakkor túlságosan bizonytalan. Ezért könnyű célpont volt. Ennek azonban vége. Ma ünnepli a negyvenedik születésnapját, és mára megtalálta a belső békéjét. Amit nem vehetnek el tőle. Krajnyik Cintia születésnapi portréja.
–
Anne Hathaway a 2001-es A neveletlen hercegnővel – ami után egyébként sokáig be sem hívták komolyabb szerepek meghallgatására, mert azt gondolták, hogy úgysem tudná őket hitelesen megformálni – robbant be a köztudatba Julie Andrews oldalán, de hogy mi volt a szerep, ami valójában megváltoztatta az egész életét? A 2008-as Rachel esküvője, amelyben egy fiatal, elveszett és függő lányt alakított, és akinek a megformálásért első alkalommal jelölték Oscarra.
„Nem csak a karrieremet, az életemet is megváltoztatta ez a szerep. Jonathan Demme rendező megmutatta nekem, hogy milyen ember, milyen művész szeretnék lenni, és milyen életet szeretnék építeni. Korábban mindezekkel nem voltam tisztában. Korábban soha nem játszottam ilyen főszerepet, ez volt az első olyan alkalom, amikor egy nagyon bonyolult és összetett valakit játszhattam, ami által a legteljesebb mértékben megértettem az együttérzés valódi jelentését. Rájöttem, hogy ezek a szerepek állnak hozzám a legközelebb: valaki, akiről mások lemondtak, ennek ellenére én megszeretem őt, és megmutatom a világnak.
Korábban egy kedves színésznő voltam. Aranyos. Divatos. De hirtelen igazi színésznő vált belőlem.”
2011-ben elvállalta, hogy James Franco oldalán ő legyen az Oscar-gála egyik házigazdája. Ma már azt mondja, bár ne tette volna. Sokan az Oscar-díjátadók történetének legkínosabb estéjeként emlegetik a színésznő szereplését, és nem kímélték a kritikus hangok az elképesztő lelkesedéséért, ami egyesek szerint már ripacskodásba hajlott, James Franco ezzel szemben gyakorlatilag faarccal abszolválta az estét. Anne eredetileg el sem akarta vállalni a felkérést, és utólag azt gondolja, hallgatnia kellett volna az első megérzésére. Szerinte azok, akik ezt a műfajt kiválóan csinálják, mint Hugh Jackman, Jimmy Kimmel vagy Ellen Degeneres, éppen attól olyan nagyszerűek, hogy végtelenül természetesek, míg ő leginkább a karaktereiben vicces, de nem a humora az elsődleges védjegye, mint az igazi nagy nevettetőknek.
Valóban nem, hanem a méltósága
2013-ban átvehette A nyomorultakban megformált Fantine szerepéért a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat, de a beszéde után megállíthatatlanul söpört végig a Hathahaters-hullám. Jia Tolentino a New Yorker hasábjain így fogalmazott: „Néhány évig Hathaway hollywoodi jelenléte ahhoz a narratívához kötődött, hogy túl keményen próbálja magát szerethetővé tenni, és kínos, ahogy a munkáját mutogatja.” Neal Gabler újságíró például úgy nyilatkozott a színésznőről: „Szeretjük a hitelességet, ezért van egymilliárd valóságshow-nk.
Erre jön Anne Hathaway. Minden, amit csinál, előre végiggondoltnak, kitaláltnak vagy begyakoroltnak tűnik.”
Amikor a People Magazin egyik interjúban arról kérdezték a színésznőt, miért mondta korábban, hogy bárcsak jobban megélhette volna annak az örömét, hogy megnyerte az Oscart, elmesélte, hogy meglehetősen instabil volt abban az időszakban. Mindössze két hét alatt kellett rengeteg súlyt vesztenie a szerep kedvéért, ami egyáltalán nem volt egészséges, és amiből nagyon nehéz volt visszajönnie. Akkoriban ment férjhez, töltötte be a harmincat, és bármennyire is örömteli eseményekben volt része, kereste önmagát, az identitását, és egyáltalán nem érezte magát komfortosan a bőrében.
„Azt hiszem, felnőni annyit jelent, hogy már jól érzed magad a bőrödben”
Anne Hathaway azonban egyenes háttal viselte a pofonokat, és menetelt előre a karrierjében. És a 2018-as Ocean’s 8 – Az évszázad átverése idején mintha valami megváltozott volna Hollywoodban, a szakma is kezdte volna elfogadni, és elismerték, hogy Anne Hathawayt lehet szeretni vagy nem szeretni, de a tehetsége vitathatatlan.
„Értékelem, ha a negativitás mögött van némi intelligencia és humor. A lusta rosszindulatot ki nem állhatom, azt, amikor valaki csak fanyalogni tud. Ha valakit kritizálni akarsz, vedd a fáradságot, és legyenek saját meglátásaid, légy szellemes, akár egy szóviccel. Vigyél bele lendületet, ha már mindenáron negatív akarsz lenni” – fogalmazott szintén a People-nek adott interjújában.
Anne egyébként tizenöt éves koráig a római katolikus vallást gyakorolta, végül hátrahagyta a közösséget, amikor bátyjáról kiderült, hogy meleg. Éppen emiatt rendszeresen szólal fel az egyenlő emberi jogok védelmében, aktívan jótékonykodik, de a legtöbb munkát kétségkívül önmagába, a saját fejlődésébe fektette. Erről számtalan nyilatkozata is tanúskodik, melyek interjúi során hangzottak el:
„Megtanultam, hogy nem kell elnézést kérnem azért, mert létezem.”
„Külsőleg nem sokat változtam, de belül rengeteget alakultam.”
„Azt hiszem, felnőni annyit jelent, hogy már jól érzed magad a bőrödben.”
Az egy hónappal ezelőtt megjelent ELLE-interjújában arról is mesélt, milyen érzés volt az idei cannes-i filmfesztiválon úgy megjelennie, mint egy igazi divatikon:
„A karrierem kezdetén annyira aggódtam, hogy elrontok valamit, hogy rengeteg nagyszerű pillanatot szalasztottam el, annyira stresszes voltam. Most az életemnek azon a pontján vagyok, ahol tudom, hogy amikor valami először történik meg velem, az egyszeri és megismételhetetlen pillanat. Egy olyan helyen lenni, ahol végre megélhettem és élvezhettem mindezt, óriási fejlődést jelentett.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ebben az interjúban nem beszélt róla, hogy milyen gyűlölethullámmal kellett szembenéznie évekkel ezelőtt, diplomatikusan csak úgy fogalmaz, hogy ami történt, megtörtént, és hozzáfűzi:
„Túl keményen dolgoztam azért, hogy feláldozzam a saját békémet azokért, akik még nem találták meg a sajátjukat.”
És milyen az, amikor egy negyvenéves nő, egy tehetséges színésznő, egy gyönyörű feleség és anyuka végre megtalálja a helyét a világban? Azt hiszem, ennyi a titok, egyszerűen csak szereti önmagát:
„Szeretem magamban, hogy szorgalmas vagyok. Hogy tudom, hogyan legyek profi. És szeretem, hogy igazán nagy álmokat és célokat tűzök ki magamnak.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Én személy szerint pedig Anne Hathawayt szeretem, és egyáltalán nem érdekel, hogy kit idegesít. Ha záros határidőn belül érdekelne bárkit annyira az életem, hogy megfilmesítsék, boldog lennék, ha ő játszaná a főszerepet.
Isten éltesse még nagyon sokáig!
Felhasznált források: ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt kép: Getty Images/ Dominique Charriau/WireImage