„Mindannyian meghalunk, ha megsérül az atomerőmű” – Fotóriport Zaporizzsja környékéről

–

Visszatértem Ukrajnába. A februári háború kitörésekor két és fél hónapot töltöttem az ország különböző részein. Most körülbelül két hete vagyok itt. A napokban Zaporizzsja környékén néztem szét, miután újabb támadás érte az atomerőművet. 

Azóta is egymásra mutogatnak az orosz és az ukrán vezetők, hogy ki lőtt a létesítményre. A Zaporizzsjai területen, Enerhodar városa mellett, a Dnyeper folyó keleti partján fekvő erőművet március eleje óta az oroszok irányítják, de az ukrán szakemberek maradtak dolgozni. Az oroszok itt próbálják megvédeni felszereléseiket és alakulataikat az ukrán erőktől. Hat reaktorból kettő működik most. 

Eredetileg Nikopolba akartunk egyik nap menni

De kiderült, hogy újra változtak a szabályok, külön akkreditáció kellett volna a belépéshez, így ezt az utat későbbre halasztottuk. Elindultunk visszafelé Zaporizzsjába egy rövidebb, de rosszabb úton. Az első ellenőrzőpontnál azt mondtuk, visszamegyünk a városba. A következő elágazásnál viszont volt lehetőség letérni Marganecet megnézni. 

Útközben találkoztunk egy születésnapjáról eléggé fáradtan érkező férfival. Készségesen mutatta az utat, honnan lehet lefotózni az atomerőművet. Rettentően boldog volt, azt mondta, teljesült az álma: végre találkozott egy külföldi újságíróval. 

A Dnyeper folyó északról folyik délre, majd Zaporizzsja alatt élesen kanyarodik nyugat felé, ahol a Balatonhoz hasonló formájúvá és néhol hasonló szélességűvé is válik. Ennek a partjára vitt minket az úton talált segítőnk. Dzsungelszerű helyen hajtottunk át, míg el nem fogyott az út előttünk. Eperpalánták között döcögtünk az autóval, a föld tulajdonosa értetlenül nézte, hova tartunk. Végül ki kellett szállni a kocsiból, és kicsit gyalogolni a helyig, ahonnan le lehetett fotózni az erőművet.  

A környékbeli, ukrán ellenőrzésű településeket az utóbbi hetekben intenzívebben támadják az oroszok. Találkoztunk egészen friss támadások áldozataival is. 

A nyolcvanas éveiben járó Alexander egy panelépület legfelső szintjén élt, amíg szét nem bombázták az otthonát előző éjjel

Elmondása szerint annak köszönheti az életét, hogy a rakéta becsapódása előtt elment vécére. A lakásának az a része csak kicsit sérült meg. A keze véres volt, és még fél nappal a történtek után is sokkos állapotban találtuk. Aggódott a megtakarított pénze és a dokumentumai miatt, könyörgött a rendőröknek, hogy menjenek fel, és keressék meg a törmelékek között. Az ő lakását tönkretevő rakéta az alatta lévő lakás mennyezetében állt meg.

A 68 éves Tamara Marganec belvárosában élt, szintén a legfelső emeleten

Épp nem volt otthon, amikor szétbombázták az otthonát. Az elmúlt időszakban egyre több időt töltött a fiával és családjával, mert rettenetesen félt az állandó szirénahang miatt. Amikor a lakásához érkeztünk, a fiával próbálta kiszedni a könyveit és a megmaradt holmit a romok alól. Az egyik falat a könyvespolca fémvázai tartották meg. Ukrán segítőm azt mondja, könyvet tartani, olvasni „szovjet divat” volt. Az idősek a mai napig sokat olvasnak. 

A szomszéd lakást is letarolta a rakéta

Azt még éppen csak hogy felújították a februári háború előtt. A szülők eladták a kisbuszukat, hogy az árával segítsék két lányukat a szebb otthon teremtésében. Ők Lengyelországba menekültek még a háború kezdetén. 

A 16 éves Dása imád zongorázni, fuvolázni és gitározni, de nem a hangversenyeiről akart most beszélni. Megmutatta, mi maradt a lakásukból a támadás után. Rászakadt a plafon az édesanyjára és annak sógornőjére, aki most válságos állapotban van. Az anyja is kórházban fekszik még, de várhatóan hamarosan kiengedik. Dása most a nagymamájával fog élni. 

Nikopolt is ugyanazon az éjszakán érte támadás, mint Margarecet. Két nappal később egy újságírócsapattal tudtunk bemenni. Katonai sajtóreferens kísért bennünket a városba. Öt PRESS feliratú autóval mentünk konvojban. Itt azt láttuk, ahogy takarítják a romokat a munkások. 

A törmelékek között a tárgyak beszéltek, kik voltak a lakások tulajdonosai. 

Megmutatták az emberek, hol törte át a rakéta a falat.

És hogy hol távozott.

A sajtós szerint további intenzív támadásokra számítanak az atomerőmű közelsége miatt. A helyiek mind azt mondták, félnek, mert tudják, mi történik, ha megsérül az atomerőmű. A méretei miatt biztosak abban, hogy mindenki meghal errefelé. Sokkal nagyobb atomkatasztrófa lenne, mint Csernobilban – mondják. 

Fotó: Elek Krisztián

 A szöveget lejegyezte: Belicza Bea