„Isten veled, Napsugár!” – Egy szerelmespár rejtélyes halálának története
1930 nyarán mindenki azt találgatta Budapesten, pontosan miként és miért vesztette életét a nászútján, egy elegáns fővárosi szállodában a 23 éves, gyönyörű és dúsgazdag amerikai lány, Dorothy Arents, akit a férje, ifj. Konkoly-Thege Gyula hat héttel a tragédia után követett a halálba. Kurucz Adrienn olvasott utána a történetüknek, amely úgy felkavarta a közhangulatot, hogy a temetésen csak a rendőrök tudták féken tartani a kíváncsi tömeget.
–
A Fiumei Úti Sírkert az egyik legkedvesebb hely számomra Pesten. 2001. augusztus 27-én jártam ott életemben először: aznap volt a nagymamám temetése és egyben a 26. születésnapom.
Ezután kijártam a szóróparcellához, gyertya helyett gyújtani egy szál cigit a Nagyinak, meg dumálni kicsit, aztán, ahogy telt az idő, megismertem a sírkert egyéb részeit is, és ma már mondhatni, az egyik kedvenc pesti sétahelyszínem lett. Különösen ősszel szeretem, amikor rázza a szél a színesedő fák lombját. De tavasszal is voltam már kint, például egy szervezett sétán: a magyar költészet napján jártuk végig az ott nyugvó poéták sírjait. Itt temették el többek közt Arany Jánost, Ady Endrét, Babits Mihályt, József Attilát, Radnóti Miklóst, Kosztolányi Dezsőt, Szabó Lőrincet. De ha figyelmesen jársz a sírok közt, olyan nevekre is bukkanhatsz, mint Szerb Antal, Szendrey Júlia, Ranschburg Jenő, Puskás Tivadar, Munkácsy Mihály – hosszan sorolhatnám a nagy elődök itt fellelhető síremlékeit.
És van a temetőben egy gyönyörű szobor – Sidló Ferenc alkotása –, amely egy szerelmespárt ábrázol. A fiatalok egymás szemébe nézve lépnek át ruhátlanul, mezítláb a túlvilágra. De az újjászületés is eszünkbe juthat a márványpár láttán – olyan elevennek tűnnek, hogy szinte látod, ahogy mozdul kőmásuk. A szobor címe is Tavasz, utalva a talpazaton látható, A Reményhez című Csokonai-versből származó idézetre.
„Rám ezer virággal szórtad a tavaszt…”
Igaz, a költeményben a tavasz, a szerelem a múlté, a boldogság helyét átvette a gyász, a csillapíthatatlan fájdalom. Mert a költő elvesztette Lillát, ifj. Konkoly-Thege Gyula pedig a feleségét, Dorothy Arentst, aki, mint arról a Vasárnap című lap beszámolt:
„tévedésből szublimátpasztillákat vett be a gyomorcsillapító orvosság helyett”, és „szörnyű szenvedés után” meghalt.
Az összetört, 25 éves férj, híres nemesi família leszármazottja volt.
Azonos nevű apja tudós volt, akkoriban a Központi Statisztikai Hivatal alelnöke (később elnöke). Ifj. Konkoly-Thege Gyula gépészmérnöknek tanult Budapesten, majd beiratkozott a New York-i Columbia Egyetemre, ahol szép eredményeket ért el, professzorai marasztalták, fényes karriert jósoltak neki a tengerentúlon.
Egy Long Island-i mulatozás közben ismerte meg a gazdag gyáros lányát, Dorothy Arentst, egymásba szerettek, és hirtelenjében össze is házasodtak. Nászútra Konkoly-Thege Budapestre hozta a feleségét.
„Utolsó fényképük július 5-én este 10 órakor készült az egyik városligeti fényképésznél. A felvétel elkészültét követő pár órán belül Dorothy Arents már nem volt az élők sorában” – olvasom egy nagyon érdekes blogban, amelyet Mlecsenkov László történész-családkutató jegyez.
Tőle tudom azt is, hogy a fiatalok 1930. június 18-án érkeztek meg Budapestre, és a Duna Palota 102-es lakosztályában szálltak meg, ahová július 6-ára virradó éjjel láthatóan feszülten érkezett meg az asszony.
Még élt, amikor a férje megtalálta, de pár óra múlva meghalt. Az őt ellátó orvos szerint szublimátpasztillát vett be – ez egy erős fertőtlenítő tabletta, vízben kell feloldani –, és ettől leállt a veséje.
Véletlen baleset volt? Öngyilkosság? Féltékenység miatti bosszú?
A sajtóban többféle találgatást lehetett olvasni. Megírták azt is, hogy a lánynak az esküvő előtt két évvel súlyos lovasbalesete volt, és bár a törött csontjai összeforrtak, állandó fájdalmak gyötörték, és nem sportolhatott, nem is táncolhatott, ami elég keserves lemondás volt egy olyan lánynak, mint amilyen Dorothy Arents, aki a társasági élet egyik középpontja volt New Yorkban.
Na mármost, a tragédia előtt pont táncmulatságban volt az ifjú pár a Margit-szigeten. Konkoly-Thege pedig a pletykák szerint megtáncoltatott udvariasságból több hölgyet is, a felesége pedig (a sajtóspekuláció szerint legalábbis) feltehetően mellőzöttnek érezte magát, hisz nem ismert senkit, és angolul sem beszéltek körülötte, nem volt kivel társalognia. Így aztán állítólag feldúltan érkezett vissza a szállodába. Miközben a férj a recepción intézte, hogy senki se zavarja őket másnap délig, Dorothy Arents letelefonált, hogy férje azonnal menjen fel a lakosztályukba, rosszul van. A szanatóriumban már nem tudtak segíteni rajta.
A nyomozás eredménye szerint baleset történt, fáradt volt az asszony, és felcserélte a pirulákat.
A férj összeomlott.
„Good bye, Sunny, Jules”
(Isten veled, Napsugár, Gyula) – íratta a koszorúra.
A temetés után a hatalmas Arents-vagyon egyedüli örököseként felesége szüleinek társaságában Amerikába indult, útba ejtve Svédországot és Norvégiát – talán az utazás javít valamicskét a kedélyén, reménykedett a rokonság. Úgy tűnt, beválik a terv, „látszólag megnyugodott és érdeklődést is tanúsított apósa gyárának ügyei iránt”. Ám közben saját szüleinek – akik Abbáziába utaztak kipihenni a lelki tortúrát – aggasztó leveleket írt: „Olyan lelki kínjaim vannak, hogy ököllel verem a falat.”
A szörnyű hír a norvégiai Trondheim városának egyik szállodájából érkezett augusztus 10-én reggel (pontosan négy héttel Dorothy Arents tragédiája után) távirat formájában. Az após tudatta, hogy az ifjú özvegy szíven lőtte magát.
Holttestét hazahozták, és 1930. augusztus 22-én a felesége mellé temették. A szertartás időpontját titokban tartották az óriási érdeklődés okán, de így is több mint ötezren voltak jelen, kordonokkal tartották távol a tömeget a gyászoló családtól.
Hogy pontosan mi történt július 6-ára virradó éjszaka, annak titkát a fiatal pár magával vitte a sírba.
Az őket ábrázoló és már említett, gyönyörű síremléket a szülők emeltették, a Deák-mauzóleum mellett. Többet már nem tehettek a fiukért.
Kurucz Adrienn
Kiemelt kép: Facebook / Fiumei úti sírkert – Both Balázs fotója
