–

Kismillió alkalmat fel tudok idézni, amikor a víz megmentette a józan eszem, vagy a fejem egy ájulós eséstől, amikor úgy ittam a pohárból, mintha az életem múlt volna rajta. A víz központi szerepet játszik az életemben, de szerintem mindenkiében, csak ahogy a bevezetőben is írtam, nem tulajdonítunk neki akkora jelentőséget. De én most felsorolok nektek jó pár pillanatot, amiben a víz – mondhatni – főszereplő. Kezdem a legalapvetőbbel.

Minden korty feltölt

Nemrég a Budapest Pride-on, rekkenő hőségben vonultunk a tűzforró aszfalton. Felkészült voltam, két hőtartó kulacsot is feltöltöttem otthon jéghideg (ráadásul kancsóval szűrt magnéziumos) vízzel. Most is fel tudom idézni az érzést, amikor a hőségtől felforrósodva belekortyoltam a hideg vízbe. Mintha a bőröm hirtelen friss levegőt szippantott volna magába, mintha egy számítógépes játék szereplője lennék, aki épp most töltődött fel újra életerőegységekkel.

Soha, de soha nem szabad ezt a pillanatot magától értetődőnek venni. Pláne nem a jéghideg, szűrt, tiszta vizet. Mert 

van, akinek a víz se nem hideg, se nem szűrt. Hanem egyszerűen nincs. 

Zuhany alatt összeomlani

Na, kinek nem ismerős a jelenet, amikor a zuhany alatt tör ki belőlünk a zokogás? Emlékszem, mindig is jólesett, amikor a könnyeim összefolytak a zuhanyból folyó vízzel, de leginkább akkor kaptam erre rá, amikor anya lettem. Eljutni zuhanyozni amúgy is ünnep volt, de nemcsak a tisztálkodás miatt, hanem amiatt is, mert a zuhany alá bújva nem hallottam semmit. Nyilván csak akkor vonultam el így, ha közben valakire rábízhattam a gyerekeket, és nem kellett kiugranom a zuhany alól, ha gyereksírást hallottam/hallucináltam. De a lényeg, hogy 

a zubogó víz hangja és az, ahogy a cseppek végigfutottak rajtam, olyan volt, mintha védőburokban lennék, ami alatt kívül-belül megtisztulhatok. 

Ilyenkor percekig dilemmáztam azon, hogy most már ideje lenne kiszállni, de közben olyan jó volt abban a folyékony biztonságban. Aztán győzött a környezettudatos énem, ami azt súgta: ne pazaroljak több vizet. 

Tánc az esőben

A minap bejárta az internetet a videó, amiben Drew Barrymore teljes eksztázisban örül az esőnek. A színésznő csuromvizes lesz a videóban, és olyan boldognak tűnik, hogy nem győztem újranézni. Magamra ismertem, én is imádok ugyanis bőrig ázni a nyári zivatarokban. Idén is megvolt már az élmény, a gyerekekkel ráadásul, mindhárman eláztunk – végig nevettünk, mosolyogtunk, csodálatos volt, azóta is emlegetjük. Egyszer egy gyerekprogramon kapott el minket egy hasonló zuhé, először én mentem ki az esőbe forogni, ugrálni, aztán követtek a gyerekek is. Meg persze ott az eső romantikus arca is, hiszen a filmekben sem véletlenül csókolóznak a szerelmespárok bőrig ázva. 

Elázni az esőben – abban esendőség van, megadás és hála. Főleg egy ilyen nyáron, mint az idei, amikor már a Facebook-csoportokban (kínjukban) esőtáncot szerveznek az emberek (tényleg!), hogy ne pusztuljon ki minden veteményes, és ne égjen ki mindenhol a fű. 

A tisztaság érzése

Tudom, a zuhany alatti összeomlásról már írtam, de most konkrétan a megtisztulás részére állítanám a reflektorfényt. Legyen szó a kánikulában lefutott maratonról, egy kiadós bikram jógáról, fesztiválon partizásról, Dunában fürdésről, játszótéren rohangálásról vagy városban mászkálásról, mind ismerjük az érzést, hogy azonnal le kell mosdanunk, különben kibújunk a bőrünkből – mintha a Tom és Jerryben szerepelnénk. Mennyire csodálatos érzés megtisztulni! Milyen eszméletlenül jó télen felmelegedni, nyáron lehűlni! Kilépni a kádból, magunk köré tekerni a törülközőt, és élvezni a tisztaság első pár percét, amikor a friss vízcseppek még ott ülnek a kulcscsontunk gödrében!

Védeni a vizet

Minden környezettudatos lépés iszonyú jó érzés, ebben nem teszek különbséget. Ahányszor sikerül megspórolnom egy műanyag csomagolást, beszereznem valamit használtan, vagy megszerelni valamit, ami elromlott ahelyett, hogy újat vettem volna, mindig az az érzés tölt el, hogy nem vettem el (annyit) a természettől. Sőt, komposztálás esetén ott van az az érzés is, hogy valamit visszaadtam az anyaföldnek. De most, hogy a víz hiánya ilyen kézzelfoghatóvá vált sok magyar településen, hogy bárhová menjünk, kiégett, sárga füvet látunk és szívszorítóan fonnyadt faleveleket, minden egyes megspórolt vízcsepp aranyat ér. Épp ezért, ha a kézmosóvizet felfogom és aztán megöntözöm vele a növényeket, vagy ha a fürdővízből merítek a vécé öblítéséhez, mindig arra gondolok, hogy ezzel most litereket spóroltam a vízkészletből. Az, hogy nem veszek palackozott vizet, azért is fontos, mert annak előállítása (a palackkal együtt) jóval több vízveszteséget jelent a bolygónak. 

Sokan ódzkodnak a csapvíztől, de léteznek szuper vízszűrő berendezések, kancsók, amikkel túl lehet lendülni ezen az akadályon is, és például az ország több pontján feltölthetjük a kulacsunkat tiszta, szűrt vízzel, 

amivel át is térek a következő pontra.

Amikor másoknak segítünk vizet teremteni

Azért is szuper egy ilyen vízlelőhelyen feltölteni a kulacsunkat, mert minden töltéssel krediteket (és ezáltal pénzt) gyűjthetünk afrikai, szűrt vizes kutak felállítására és üzemeltetésére. Ezzel együtt szem előtt tartjuk azt a tudatállapotot, amiben ott áll feketén-fehéren: a víz nem alapvetés mindenki számára, a globálisan gondolkodás nélkül pedig ez a probléma egyre többeket fog érinteni. 

Számtalan példát fel tudnék még hozni arra, hogy miért képes a víz igazi megváltó, varázslatos pillanatokat szerezni a hétköznapjainkban. Néhány napja, több mint tíz év után, végre újra láthattam a tengert, és fantasztikus érzés volt belemerülni ebbe az ősi, hatalmas kékségbe. Nevezhettek nyálasnak, szentimentálisnak, de számomra a tenger az a hely, ahol leginkább egyesülni tudok a természettel. De a Duna hideg vizében felfrissülni, vagy a Balaton kellemes hűsében ringatózni is mind többet nyújtanak akármelyik medencében úszásnál – bár az is csodálatos érzés, főleg ebben a hőségben. Így csak buzdítani tudok mindenkit arra, ne csak használja a vizet, hanem mindig álljon meg egy pillanatra megbecsülni, értékelni és főképp: vigyázni rá.

Hiszen mit is jelent a víz? Á, semmit – csak az életet. 

Szabó Anna Eszter