Victoria Woodhull helyet kért magának a férfiak asztalánál – majd történelmet írt a médiában, a tőzsdén és a politikában is

–

Victoria Claflin 1838. szeptember 23-án, tíz gyerek közül hetedikként született Ohio egyik határvárosában. Apja, Reuben Buckman Claflin szélhámos volt, aki hamar meglátta a bevételi forrást Victoria feltételezett tisztánlátó és jósnői képességeiben.

A lány már gyermekkorától kezdve hitte, hogy a szellemek vezetik és védelmezik, akik időnként megengedték neki, hogy ellátogasson egy utópisztikus mennyei világba, amely különbözik attól a kaotikus, nyomorúságos léttől, amiben élünk.

Victoria fiatalkorának nagy részét azzal töltötte, hogy a családja gyógyászati bemutatójával utazgatott, jósolt és gyógyszereket árult. 

Tizenöt éves korában megszökött Canning Woodhullal, egy gyógyszerárussal, házasságukból pedig két gyermekük született: Byron és Zulu (vagy Zula) Maude. Állítólag Victoria meggyőződése az volt, hogy Byron értelmi fogyatékosságának oka férje alkoholizmusa, egy másik történet szerint azonban a gyerek egyszer kiesett az ablakon, és ez okozta a sérülést.

1860-ban a család New Yorkba költözött, ahol Victoria és húga, Tennessee – akit mindenki csak Tennie-nek hívott – ismét egymásra találtak, majd médiumként kezdtek praktizálni. 1864-ben új ügyfelek után kutatva Woodhullék és Tennie kis időre Cincinnatiba, majd Chicagóba költöztek, a panaszok és a bírósági eljárások elől menekülve azonban állandóan mozgásban voltak, rengeteget utaztak. Eközben Victoria egyre kevésbé tűrte Canning ivászatát, hűtlenségét, alkalmankénti agresszióját, és amikor a férfi elhagyta a családot, és már csak a pénzért járt haza, tizenegy év házasság után Victoria indítványozta annak érvénytelenítését.

Viharos első házassága hatására Victoria Woodhull a szabad szerelem szószólójává vált

Az volt az elképzelése, hogy minden embernek joga van csak addig maradni valakivel, ameddig valóban szeretne, és ha úgy dönt, hogy továbblép, elkötelezheti magát egy másik – persze, szigorúan monogám – kapcsolatban.

Mivel a XIX. századi nőknek nem sok lehetőségük volt arra, hogy egy rossz házasságból kiszabaduljanak, a válás ugyanis egyenesen botránynak számított, és a társadalom gyakran kitaszította magából a válófélben lévő nőket, Woodhull hozzáállása jelentős újdonságként hatott.

Victoria nem sokkal később találkozott James Harvey Blood ezredessel, aki a polgárháború idején a hadseregben szolgált Missouriban. Blood udvarias és művelt ember volt, aki szintén hitt a szabad szerelemben. Ő és Victoria állítólag 1866-ban házasodtak össze, majd 1868-ban visszatértek New Yorkba. Woodhull szalont nyitott, ahol a kor legtájékozottabb és legbeszédesebb radikálisai találkoztak, ő pedig tehetséges társalgóként szerzett hírnevet magának. Stephen Pearl Andrews és Benjamin Butler massachusettsi kongresszusi képviselő és egykori polgárháborús tábornok, a szabad szerelem és a nők jogainak szimpatizánsai közeli barátai lettek. Victoria is egyre inkább kezdett érdeklődni a nők jogai(nak hiánya) iránt.

Az első nő, aki brókercéget alapított

Woodhull és húga kapcsolatba került Cornelius Vanderbilttel, a gazdag vasútmágnással, aki feleségének halála után lelki tanácsadókat, spirituális vezetőket keresett. A nővérek médiumként segítettek neki kapcsolatba lépni halott felesége szellemével, de arra is használta tehetségüket, hogy megfelelő pénzügyi döntéseket hozzon.

Vanderbilt finanszírozta Victoria és Tennie pénzügyi vállalkozásait a Wall Streeten: 1870-ben saját brókerházat nyitottak Woodhull, Claflin & Company néven. Mivel a legkülönfélébb helyzetű nők, tanárok, kisvállalkozók, feleségek és özvegyek, sőt még néhány szexmunkás is rendelkezett befektetni való pénzzel, ráadásul ehhez segítségre volt szükségük, a Woodhull, Claflin & Co. hatalmas siker lett, a nővérek pedig jelentős vagyont szereztek a New York-i tőzsdén.

Victoria szerint „egy nő pénzkereseti képessége jobb védelmet nyújt a férfiak zsarnoksága és brutalitása ellen, mint a szavazati joga”, és ő maga is eszerint élte az életét.

Az első nő, aki hetilapot indított

1870. május 14-én Victoria és Tennie a brókertevékenységükből származó pénzből újságot alapítottak Woodhull & Claflin's Weekly címmel, ami a következő hat évben rendszeresen megjelent.

Az újság a korhoz képest szokatlanul nyíltan foglalkozott a nőket érintő kérdésekkel, és a szerkesztők azon elképzelését népszerűsítette, miszerint a nők egyenrangú félként lehetnek jelen nemcsak a munkahelyeken, de a politikai színtéren és a családi környezetben is.

 A lap a nők választójogát és különböző munkaügyi reformokat népszerűsített, és arról vált hírhedtté, hogy olyan tabutémákról közölt ellentmondásos véleményeket, mint a szexuális nevelés, a szabad szerelem, a rövid szoknyák, a spiritualitás, a vegetarianizmus és a prostitúció legalizálása. De szintén a lap hasábjain jelentette be Woodhull, hogy indul az Egyesült Államok elnökválasztásán. 

Az újság gyorsan radikális politikai, gazdasági és társadalmi fórummá fejlődött, a tizenhat oldalas hetilap leleplezéseket közölt tőzsdei és biztosítási csalásokról, korrupt kongresszusi földügyletekről, de még ez sem akadályozta meg a nagyobb brókercégeket és bankokat abban, hogy a hetilap oldalain hirdessenek.

Egy évvel azután, hogy betette a lábát a Wall Streetre, Woodhull a nők választójogának ügyében szólalt fel a képviselőház igazságügyi bizottsága előtt. Az alkotmányos egyenlőségről szóló előadása ezreket vonzott. Woodhull beszédéről értesülve a választójogi vezetők elhalasztották az 1871-es Nemzeti Női Választójogi Egyesület harmadik éves washingtoni kongresszusának megnyitóját, hogy részt vehessenek a bizottsági meghallgatáson.

Woodhull azzal érvelt, hogy a nőknek már megvan a választójoguk – csak élniük kell vele –, mivel a 14. és 15. módosítás minden állampolgár számára biztosította ezt a jogot, a nemet pedig egyik módosítás sem határozta meg. Woodhull a nők jogainak szószólójaként való első nyilvános szereplésével a választójogi mozgalom vezetői körébe került, azonban ott is akadtak kritikusai bőven.

És az első nő, aki indult az elnökválasztáson

Woodhull 1871-ben jelentette be jelöltségét – és bár ezt követően még 50 év telt el, mire a nők szavazhattak, nem volt olyan törvény, ami megakadályozta volna, hogy induljanak a választásokon.

Sok történész egyetért abban, hogy ő volt az első nő, aki az Egyesült Államok elnöki posztjáért indult, egyesek szerint viszont nem tekinthető valódi jelöltnek, hiszen amellett, hogy fiatalabb volt az alkotmányban előírt 35 éves korhatárnál, nem kapott elég elektori szavazatot. Utóbbit a támogatói egyrészt azzal magyaráztak, hogy a nemi megkülönböztetés miatt nem számolták össze a szavazatokat, illetve azzal, hogy nőként nem is volt valódi esélye. 

Miután a sajtóban a szabad szerelem támogatása miatt becsmérelték, Woodhull a saját lapja egyik számát egy gyülekezeti tag, Elizabeth Tilton és Henry Ward Beecher tiszteletes, egy ismert brooklyni protestáns lelkész házasságtörő viszonyának szentelte. Beecher, bár támogatta a női választójogot, de prédikációiban elítélte Woodhull szabad szerelmi filozófiáját.

Amellett, hogy kampányát sokan egyáltalán nem vették komolyan, ambícióit tovább hátráltatta, hogy Victoria részt vett a Beecher-botrány részleteinek közzétételében, a következő években pedig többször is megfordult bíróságokon és börtönökben rágalmazás és obszcenitás miatt. 1876-ban a Woodhull & Claflin's Weekly kénytelen volt megszűnni, és a nővérek, akik ekkorra már majdnem tönkrementek, Angliába költöztek, gazdag családokba házasodtak be, majd művészetpártolóként kezdtek új életet.

Bár a nők jogaiért és a társadalmi reformokért folytatott agitációjuk véget ért, mindketten megélték, hogy a nők szavazati jogot kapjanak nemcsak az Egyesült Államokban, de Nagy-Britanniában is.

Victoria Woodhull nem mindennapi fordulatokkal teli élete végül 1927. június 9-én, 88 éves korában ért véget.

Mózes Zsófi

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images