–

Úristen, de ismerős ez az ember!

Pár éve egy nagyobb társaságban, valamilyen buliban találkoztam egy egyetemi oktatóval. Okos volt, szellemes, jóképű, irtó jó humorral áldotta meg az ég, és három nyelven beszélt. Az este végére derült ki, hogy komoly alkoholproblémái vannak. Majdnem mindenki becsiccsentett valamennyire, de ő a sárga földig leitta magát. A felesége szégyenkezve támogatta a taxiba. Később hallottam, hogy elváltak. Aztán azt, hogy kirúgták az egyetemről. Aztán meg azt, hogy kezd lecsúszni. Barátoknál húzta meg magát egy ideig, végül sehol nem volt már helye. Kivetette magából a társadalom.

Két évvel később a Liszt Ferenc téren sétáltam, és az Írók Boltja közelében láttam egy hajléktalant. Megtorpantam. Összenéztünk. Nem ismertem meg az első pillanatban, mert iszonyatos pusztítást végzett rajta az alkohol. De a tekintete alig változott. Sütött belőle az értelem… és valami földön túli bánat.

Nem mondott semmit. Én sem. A kezébe nyomtam valamennyi aprót. Azt motyogta, köszönöm.

Nem sokáig bírta az utcán. Az első tél elvitte. Megfagyott.

Lukas háló

Az úgynevezett társadalmi háló arra volna hivatott, hogy megtartsa azokat az embereket, akik (sokszor önhibájukon kívül) egyre mélyebbre és mélyebbre csúsznak a társadalmi létrán, míg végül elérkeznek a legutolsó fokra, a hajléktalanságig. Szóval ez a bizonyos háló itt, Magyarországon már réges-rég kilukadt. Ha elindulsz lefelé, nincs megállás.

Egy jól működő társadalomban figyelmet kapnak azok, akiknek segítségre van szükségük.

Játsszunk el a gondolattal, hogy mi történt volna akkor, ha ezt a férfit nem rúgják ki az egyetemről, hanem szakemberhez irányítják, és fizetési előleget utalnak a segítőnek, ami fedezi a költségeket… Valószínűleg nem a fagyhalál végzett volna vele.  

 

A hajléktalanság brutális méreteket öltött az elmúlt évtizedekben, erre pedig nem az lenne a megoldás, hogy kriminalizáljuk azokat, akiknek az égvilágon már semmijük sincsen. Nálunk sajnos ez történik. A civilek próbálják meg fenntartani óriási erőfeszítéssel a háló látszatát az állam helyett. Most például a Könyvhajlék online aukcióval az Utcáról lakásba! Egyesület és a Szépírók Társasága hirdetett aukciót ezért a nemes ügyért.

A céltalan létezésnél aligha van nagyobb kín

Gondold el, mit érez az, akire senkinek nincs már szüksége? Kapualjakban húzza meg magát, parkokban fagyoskodik, és nem tudja, megéli-e a holnapot. Az emberek elhúzódnak tőle, mert kellemetlen a szaga. Pedig lehet, hogy nem is olyan régen még egyetemen oktatott. Vagy kiváló szobafestő volt…

Lujzi kutyámnak köszönhetem, hogy megismertem azt az embert, aki minden este ugyanabban a kapualjban üldögélt. Kiváló szobafestő volt. Ezt onnan tudom, hogy ő festette ki a lakásunkat.

Lujzi minden hajléktalanhoz odamegy, aki az utcán ül. Érzi a sorsközösséget, kidobott kutya volt. Direkt simogattatja magát. Mosolyt csal az elkínzott, meggyötört arcokra a kedvességével.

A szobafestő például úgy került utcára, hogy hónapokig nem fizette ki a főnöke, csak hitegette. Végül kirakták őket az albérletükből. A lánya és a felesége átmeneti szállásra került, ő meg az utcán élt évekig. És abszolút antialkoholista volt.

Nagyon rég nem láttam már a szokásos helyén. Amikor utoljára találkoztunk, rettenetesen le volt fogyva, és épp orvoshoz készült… Remélem, kórházban gyógyul.

Nagyon hálás volt, amiért munkát kapott tőlem, és kiválóan végezte a feladatát. Lujzi kutya is nagyon hálás, amiért hét éve biztonságban élhet velünk. Néha úgy érzem, hogy még a kidobott kutyákkal is empatikusabban bánunk, mint a társadalomból kivetett embertársainkkal. 

 

Épp ezért örültem meg annyira, amikor láttam, hogy mennyi értékes és érdekes tárgyat ajánlottak föl az online aukcióra a Szépírók Társaságának írótagjai, akikhez idén zenészek és képzőművészek is csatlakoztak adományaikkal.

Különleges tárgyakat szerezhetsz, és jót is tehetsz!

EZEN az oldalon láthatod azokat a könyveket, képeket, kottákat, kéziratokat, amelyekre még most vasárnapig, május 15-ig licitálhatsz az online térben.

Most néhány kedvencemet szeretném megmutatni nektek kedvcsinálóul, bár legszívesebben mindegyiket ide tenném, de az aukció honlapján minden kiderül.

1. 

Felajánló: Erdős Virág

Van egy ország – eredeti kézirat papírra.

2. 

Felajánló: Péterfy-Novák Éva

Dedikált példány egy valódi madártollból készült pennával, amelyet a szerző a könyv alapján készült, azonos című színdarab premierjén a rendezőtől kapott ajándékba. 

3. 

Felajánló: Dragomán György

Főzőskönyv – Írások főzésről és evésről, valamint A pusztítás könyve című alkotásainak dedikált példánya

4. 

Felajánló: Parti Nagy Lajos 

Dedikált könyvpéldány + a Létbüfé szerzői kéziratának utolsó oldala

5. 

Felajánló: Nádasdy Ádám

Üveg cukorkatartó (bonbonniere), az író családi öröksége.

6. 

Felajánló: Péterfy Gergely

Dedikált példány a szerző egyik saját dedikálós töltőtollával.

7. 

Felajánló: Tóth Krisztina

Eredeti verskézirat Tandori Dezső nyolcvanadik születésnapjára Tóth Krisztina gyerekkori mackójával.

Both Gabi

Képek forrása: Utcáról Lakásba! Egyesület és Szépírók Társasága

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Hans Neleman