A szexuális ragadozók rajzanak a nevelőotthonok körül – Egy abuzált állami gondozott lány története

–

Egy nyári napunkon bent voltunk a csoportban, éppen társasoztunk a gyerekekkel, közeledett az ebédidő. Két kamasz lány növendékünk ekkor szólt, hogy szeretnének kimenni a boltba, ami tőlünk hat perc sétára volt. Mivel már elég idősek voltak, kimehettek engedéllyel. (14 éves kor felett heti három alkalommal mehettek ki felnőtt kíséret nélkül a gyerekek. Ilyenkor mindig meghatároztuk az időpontot, amikorra vissza kellett érniük.) Szóval a két lány kiment a boltba, de kicsit később jöttek vissza a kelleténél. Egy óra telt el, már az ebédlőben voltunk, amikor megérkeztek. Akkor figyeltem fel először arra, hogy mennyi mindent vásároltak. Ahhoz képest, amennyi zsebpénzt kapnak, túl soknak tűnt a vásárolt termékek mennyisége.

A két lány közül az egyik abba a csoportba tartozott, ahol én is dolgoztam. A kezdetektől láttam, hogy társaival közömbös, nem nagyon beszél senkivel, igazán nincs is jóban a csoportban egyik gyerekkel sem. A nevelőkkel igyekezett tisztelettudó lenni, azonban sokszor uszította társait egymásra, vagy éppen a nevelőre. A másik csoportban volt egy barátnője, akivel gyakran együtt jártak ide-oda.

Ahogy teltek a napok, egyre jobban kezdtem furcsállni, hogy a két lánynál szinte mindig van pénz, mindig költenek valamire.

Amikor megkérdeztük tőlük, honnan származik a pénz, minden alkalommal valami mást mondtak. Egyszer azt állították, hogy a lány unokatestvére adott, aztán hogy az anyja, máskor meg azt mondták, tulajdonképpen a mostohaapja szokott nekik adni. Jobban oda kell rájuk figyelni, gondoltam, valami nem stimmel.

Történt, hogy késő délután pakolásztunk a gyerekekkel a szekrényekben, amikor megérkezett a csoportba a lány. A kollégám szólt, hogy nézzek már én is rá, mert szerinte nem tiszta. Leült a fotelba, és teljesen üveges tekintettel nézett maga elé. Szólításra csak másodpercekkel később, enerváltan reagált, és a beszéde is összefüggéstelen volt. Ekkor már világossá vált: a lány valamilyen szer hatása alatt van.

Értesítettük a mentőszolgálatot, akik kiérkezve a helyszínre, a vizsgálat után úgy döntöttek, be kell szállítani a toxikológiára. Kellett egy kísérő, így vállaltam, hogy megyek én vele. A „váróban” telepedtem le. Teltek a percek, aztán órák. Végül már ülni sem volt kényelmes, így fel-alá járkáltam a folyosón. Ahogy sétálgattam, gondolkodtam a lány helyzetén.

Tudtam, hogy valami olyan történhetett vele, amit lelkileg nagyon nehezen visel. Ezért is kellett neki egy olyan szer, ami feledteti a traumát.

Sajnos ezeknél a gyerekeknél a káros szenvedélyek, legyen az alkohol vagy bármilyen más tudatmódosító szer, nagyon sokszor előkerülnek. A sok átélt rossz élményt nem tudják egyedül feldolgozni. Ezért választják gyakran a drogot.

Éjjel kettőkor jött ki a kezelőorvos, és közölte, hogy bent tartják a lányt, majd reggel értesítenek, mikor lehet érte jönni. Másnap délelőtt tízre mentem. Az orvos már várt az ambuláns lappal. A szer, amit fogyasztott szintetikus kannabinoidot tartalmazó készítmény volt. Ezek általában úgy készülnek, hogy a szintetikus hatóanyagot valamilyen szerves oldószerben, például acetonban feloldják, és azt a szárított, növényi törmelékre permetezik, majd hagyják megszáradni. Akár csavarlazítót és patkányirtót is keverhetnek bele. Az orvos szerint a lány közel állt a túladagoláshoz. Ahogy kilépett a lány a kórterem ajtaján, megpillantott, és lehajtotta a fejét. Köszönt, látszott rajta, hogy lassú, fáradt. 

 

Ahogy hazafelé tartottunk, mesélni kezdett. Ebben az otthonban már ötéves kora óta van, mondta. Csak az édesanyjával tartja a kapcsolatot. Van egy bátyja, akivel nem igazán tudnak egymással megosztani semmit.  Édesapját nem ismeri, ő korán elhagyta őket. Az édesanyja gyógyszer és alkoholfüggő. Gyakran meglátogatja anyját, de amikor látja – ahogy ő fogalmazott – hogy „be van cuccozva”, inkább be sem megy a házba. Olyankor csak köszön neki a kapuból, és megy is onnan. Azt mondta, ilyenkor fél tőle, mert agresszívan viselkedik. De volt már rá példa, hogy együtt fogyasztottak alkoholt, és egyébként higgyem el, hogy jókat tudnak olyankor beszélgetni. És amúgy nem gondolta, hogy ilyen jó fej vagyok, és ilyen sokáig bent maradtam miatta a kórházban.

Mesélt arról is, hogy van egy barátja, aki szokott neki pénzt adni. De láttam a szemében, hogy nem mond igazat.

Ezután már jóval többször tudtunk beszélgetni, gyakran mesélt, milyen volt az otthonban kicsiként, és milyenek voltak a felnőttek. Eltelt két nap, aztán ismét ki-kijárkáltak a barátnőjével, és rövid idő elteltével némi pénzzel jöttek vissza. Most azonban az egyik növendék látta, hogy nem messze az otthontól egy panelházban jártak.

Azt tapasztaltam, hogy amikor visszajött, a lány mindig nagyon feszült volt. Mindenen felkapta vizet, gyakran veszett össze a társaival és a felnőttekkel is.

Egyik reggel aztán a szobájában egy vékony fémlemezzel megvágta többször a karját.

Gyorsan bekötöttük, aztán orvost hívtunk. Nem kellett varrni. A szobájában ült, és könnyes szemmel nézte a bekötött karját. Megkérdeztem tőle, mi a baj. Kis csend után végül elmondta.

Él egy idős férfi a közeli lakótelepen, aki pénzt ad nekik, ha azt teszik, amit mond. A bolt előtt ismerték meg, eleinte nagyon kedves volt velük, hívta őket sétálni, vett nekik, amit kértek. Aztán felajánlotta, hogy megmutatja a lakását. Nem tudja igazából miért, de igent mondtak. Ott fogdosta és simogatta őt a férfi.

A lány azt mondta, ő ebből nem akar bajt, nem mondja el senkinek, hiába akarunk segíteni, tagadni fog mindent. És igazából nem is tudja, miért mondta el ezt az egészet nekem, ne is foglalkozzak vele, hülyeségeket beszél csak. Tehetetlennek éreztük magunkat. A gyanú miatt azonban megtettük a feljelentést. Ekkor már tudtuk kiről van szó, és hol lakik. Gyakran sétált az otthon előtt, sűrűn láttuk a játszótéren is.

Ezek a legnehezebb esetek.

A gyerekek szexuális kizsákmányolásáról szóló hazai országjelentés szerint az áldozattá váló gyerekek a legtöbb esetben hátrányos helyzetűek, szegény családi háttérrel rendelkeznek, és marginalizált társadalmi rétegekhez tartoznak.

Az is tény, hogy az állami gondozásban élő gyerekek fokozottan veszélyeztetettek. A való életben és az online világban is, hiszen ott olyan álprofilok mögé bújó emberekkel ismerkedhetnek, beszélgethetnek, akikről valójában semmit sem tudnak. 

A szexuális ragadozók mindenhol ott vannak, de főképp a hasonló intézmények körül. Az ott élő gyerekek nagy aránya diszfunkcionális családból, traumatizálva érkezik a rendszerbe. És a ragadozók ezt használják ki.

  

Végül bizonyíték hiányában nem indult büntetőeljárás a férfival szemben. Kis idő múlva a férfi el is költözött. A lány nagykorú lett. Éli a felnőtt életét.

Próbál a társadalom elvárásainak megfelelni.

Próbál jobb életszínvonalat kialakítani magának.

Próbál helytállni, nemcsak magáért, hanem édesanyjáért is.

Próbál megbirkózni azokkal a traumákkal, amiket gyerekként át kellett élnie, fokozva azzal a szörnyűséggel, amit a férfi tett vele…

Kovács Krisztián

Vendégszerzőnk korábbi írása: Volt benne félelem, hogy mi van, ha megint visszahozzák, mert nem viselkedik jól – Ivett története

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/mjrodafotografia