„A Napot megeszem, a Holdat 
a zsebembe rakom, 
a cigim gyúrom egy rokkant 
vasbeton teraszon, 
a kalapom pont a kobakomra 
fújja fel a szél, 
csupa galamb, csupa morzsát 
szóró mama a tér.”

Az Elefánt egyik emblematikus daláról, a Bordahajtogatóról azt mondja: zeneileg lehet, hogy nincs már kibékülve vele, de a szöveg az még mindig rendben van. Hogy miért mondta, nem csinálná már meg az első három Elefánt-albumot – vagy legalábbis biztosan nem ebben a formában? Kifejti az adásban, amelyben tényleg megjárunk mélységet és magasságot, artikulálatlan röhögést és nehéz csendeket is.

Szendrői szerint ő egy gondoskodó suttyó, aki mindig érzi, ha éppen túl sok, épp ezért olyankor szokott még több lenni. Hogy biztosan túltolja.

Saját bevallása szerint még a tetoválásait is azért csináltatta, hogy összezavarjon velük mindenkit – elmeséli például, mi van láthatatlanul rávarrva a kezére, de azt is megtudhatja a hallgató, honnan ered az ikonikussá vált Szendrői-hashtag, a #FÉYN. 

Egyebekben: szervez közös olvasást, ahol együtt van sok ember anélkül, hogy beszélgetni kelljen egymással – azt hiszem, ennél jobban semmi sem írja le azt a kettősséget, amely miatt ennyire szórakoztató interjúalany Szendrői Csaba. Slam poetry és költészet, aforizmagyűjtemény és színpadi jelenlét, Portishead és Paul Anka. 

Kívánok ehhez a beszélgetéshez jó szórakozást – nekünk megvolt, azt hiszem, ez átjön…

Csepelyi Adrienn

A Popfilter további epizódjait itt találod: