Játék, varázslat, művészet – Mindent papírból

–

Húsz-harminc évvel ezelőtt női magazinokból leshettük el a különböző hajtogatási- (például kreatív ajándékcsomagolási) technikákat. Kicsit később már internetes blogok, ma pedig már YouTube-videók tömkelege ontja a tanácsokat, ötleteket arról, hogyan készítsünk quilling-képet vagy épp scrapbookot. Miközben a kezdő szintű és a szinte művészi színvonalú „tutorialok” egyaránt rendelkezésünkre állnak, érdemes kicsit a színfalak mögé nézni, és többet megtudni ezekről a sokak által kedvelt hobbikról.

Ehhez az elefántcsont díszítéshez egyetlen állatnak sem kellett elpusztulnia

A XV. századi francia és olasz apácák előszeretettel – vagy épp anyagi kényszerűségből – használtak papírt (adott esetben akár tönkrement, sérült Biblia- vagy más könyv épségben maradt lapjait) a kegytárgyak díszítésére. A különböző dobozkák oldalát, fedelét elefántcsont berakás vagy kovácsoltvas hatást keltő, finoman kidolgozott motívumok borították. Vékony papírcsíkokat tekertek fel madártoll segítségével, formázták, a díszítendő tárgy felületére ragasztották és végül festették, esetleg aranyozták – az utóbbi olyan hatást keltett, mintha arany vagy aranyozott fémfelület lenne.

Az eszköz, amit használtak, angolul quill – innen már könnyen kitalálható, hogy ez volt az a bizonyos quilling-technika, amelyet ma is használunk akár kisebb díszek és komolyabb képek, kompozíciók készítésére, akár tárgyak felületének díszítésére.

Maga az eljárás a XV. századnál is régebbről származik: eredetileg, időszámításunk szerint 300-400 körül ugyanilyen módon ezüst- és aranyszálakat sodortak oszlopok és vázák köré, és drágakövekkel díszítették. Ez a művészeti forma még az 1200-as években is népszerű, ám természetesen rendkívül drága volt. Ezért kerülhetett sor arra, hogy leleményesen, kiemelkedő színvonalon, papírral helyettesítsék. 

A XIII. századból maradtak fönn ezzel a technikával készült képek is, ám igazi elterjedése az 1400-as években került sor, az előbb említett apácáknak köszönhetően – következő virágkorát pedig a reneszánsz idején élte. Az arisztokrata hölgyek szabadidejükben foglalatoskodtak ezzel az aprólékos tevékenységgel – ekkoriban jellemzően különböző bútorok, például teázóasztalkák, kisebb szekrénykék, kártyaasztalok díszítésére használták a quiling-technikát.

Az 1800-as évek vége felé veszített népszerűségéből, ám a XXI. században újra virágkorát éli. Ma nem annyira bútorok, tárgyak díszítésére használják, inkább különleges faliképek, ékszerek (például fülbevaló), ajándéktárgyak, 3D-s figurák készülnek belőlük. A felhasználható eszközöket szinte bármelyik hobbiboltban beszerezhetjük, színvonalas blogok és videók segítik a kezdőket és haladókat a különböző elemek elkészítésében. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Heather (@quillsandthingsbyhbarton) által megosztott bejegyzés

Vág, ragaszt, domborít, mi az…?

Amikor először találkoztam scrapbook-albummal, azt hittem, a hagyományos fotóalbum ötletes, kreatív, egyszerűen megvalósítható alternatíváját látom.

Hamarosan ráébredtem, hogy bár kreativitás valóban rendkívül fontos a scrapbookhoz, egyszerűségről szó sincs. Sőt, még azt sem mondhatnám, hogy valóban a fotóalbum csini ikertestvéréről beszélhetnénk.

Míg a hagyományos, beragasztós albumok, sőt, a hétköznapi, díszítéstől mentes nyomtatott fotókönyvek is a képek viszonylag nagy mennyiségét tartalmazzák, a scrapbook nem ilyen téren bűvöl el bennünket; aki ilyen albumot (vagy képet, fotómontázst) állít össze, annak érdemes tematikusan, igényesen válogatni a képei közül, semmiképp sem arra törekedve, hogy minél több fotót zsúfoljon össze.

Az album vagy az alap elkészítéséhez sokféle eljárás használható – szinte bármi, amit a papír „elbír”; vágás, domborítás, ragasztás, stb. És még az sem feltétlenül igaz, hogy csak papírt lehet használni: az adott műtárgy díszítéséhez szárazvirág, kisebb termések, textília, apró műanyag vagy fából készült figurák is felhasználhatók, és természetesen „papír” is bármi lehet, szalvéta, karton, újságból kivágott/tépett darabka, régi képeslap, krepp-papír, de akár egy cukorka csomagolása is…

Könnyen megtörténhet, hogy a díszítőmotívumok szinte önálló életre kelnek, és történetet mesélnek – ezért is nagyon fontos, hogy a fotók, a felhasznált anyagok és motívumok kiválasztása összhangban legyen.

Nem baj, ha túlburjánzik a narancssárga és fekete szín, a fekete macska, denevér, boszisapka motívum, és apró szalagok, pici koponyák díszítik a képet, ha az eredetileg oda szánt fotó valóban a halloweent idézi – de lehet „minimalista” dizájn is, például egy szép házassági évfordulós albumnál, amelyben finom organikus minták, pasztellszínek adják meg a hátteret a párt és a családtagokat előtérbe helyező fotókhoz. 

A pár mozdulattal elkészíthető kishajótól a kifinomult, művészi tesszallációig

Az origami lehet kikapcsolódást szolgáló tevékenység, hajtogatunk papírt a gyermekünknek, hogy lekössük a figyelmét, szórakoztassuk vagy fejlesszük a finommotorikus képességeit. De űzhetjük akár művészi szinten is, ötvözve más technikákkal, mint például Josizava Akira – róla ITT olvashattok.

Ahogy legtöbbünk, Horváth Hella is kisgyerekként ismerkedett meg az origamival. Ő azonban nem hagyta abba később sem, sőt, egyre magasabb színvonalon foglalkozik vele. „Kisfiam születésekor felidéztem a jól ismert modelleket – csákó, sótartó, hajó. „Néhány év elteltével láttam egy »ezer papír« technikával készített hattyút. Távolabbról nézve úgy tűnt, mintha a madár kerámiacsipkéből készült volna. Csupán közelebbről vizsgálva derült ki, hogy valójában papír. Nem hagyott nyugodni a gondolat: én is szeretnék ilyet hajtogatni” – mesélte Hella. Egyre több technikát próbált ki, belépett a Magyar Origami Körbe, találkozókra járt – eleinte ő tanult, most már ő maga is tanít másokat.

„Tartottam kiállításmegnyitókat, majd megszületett egy önálló előadás gondolta, A hagyományostól a modern origamiig címmel. Vetítéssel, modellek bemutatásával mesélek az origami történetéről, a legismertebb hazai és nemzetközi origamisokról, a modern irányzatokról és az origami hatásairól, bemutatom a teszallációt, valamint a paverpolt. Az előadás végén természetesen közösen hajtogatunk”.

Míg az origamival már sokan találkoztak, a daru-motívum például kifejezetten ismertnek számít, addig a tesszaláció meglehetősen ismeretlen. Aki először lát ilyet, könnyen azt hiheti, hogy több darabból készült mozaikot lát.

„Ennek a technikának a lényege, hogy a papír nagyon pontos és aprólékos előhajtása után a vonalak egymásra hajtásával, kiemelésével dolgozunk. Az alkotások egyetlen papírból készülnek. Alapjuk leggyakrabban háromszögrács vagy négyzetrács. Nehézzé az adott minta többszöri megismétlődése teszi. A kész modell gyönyörű mozaikhatású. A hajtogatási technikában rejlő lehetőségek és a variációk sokfélesége (térbeli kiemelések, hátrahajtások, besüllyesztések) teszik hihetetlenül sokszínűvé ezt a nehéz, de látványos eredményt adó hajtogatási módot.

Egy alkotás = négy kép. A kész modell eleje, hátoldala külön-külön is szerepelhet, átvilágítva ezek az oldalak újabb modellt adnak.

Rendkívül élvezem, hogy a fény-árnyék játék hatására milyen változatos, szemet gyönyörködtető formák rajzolódnak ki. A bonyolultabb modellekben az elemek egyre kisebbek, ugyanaz a minta ismétlődik meg az előzőn belül. Ezek a fraktálok elvén egyre csökkenő méretű és közben ismétlődő variációk, újabban rekurzív modell néven ismertek. A folytatásnak csak a papír mérete és vastagsága vethet gátat. Ez annyira különlegesnek számít, hogy kiállításokon előfordult: mérnökök, matematikusok is meglepődtek, amikor megtudták, hogy egyetlen papírból készült az egész alkotás.

Látássérültek részére pedig elkészítettem Tomoko Fuse Hydrangea modelljét úgy, hogy ők az elejét és hátoldalát is meg tudják érinteni, »nézni«. Ennek a modellnek is nagy sikere volt.”

Háromdimenziós alkotások

Egyre népszerűbb a paverpol-technika is, amelyet 3D-s alkotások, domborművek készítésére használnak. Ennek általában nem papír, hanem textil az alapanyaga, ezt formázzák a Paverpol nevű, környezetbarát keményítőanyaggal, amelynek segítségével szoborszerűen kőkeményre szárad az alkotás. A Paverpol azonban más anyagok, például papír ragasztására is alkalmas, ezt használja Hella és más alkotók – ő a tesszalációhoz, mások megfordítva, a textilszobraikat díszítik fel a ragasztóanyag segítségével más természetes anyagokból, például papírból, de akár pamutból, termésekből, agyagból készült díszekkel. 

Könyv nem veszhet el – csak átalakulhat

Egy könyv tartalma lehet valódi műalkotás, telefonszámok és címek sorozata is, tartalmazhat lelket rabul ejtő sorokat, művészi illusztrációkat. Előfordulhat, hogy a borítója és a kötése is kiemelkedő színvonalú munka. Ha pedig tönkremegy, esetleg aktualitását vesztő tartalma miatt zúzdába kerülne, csodálatos szobrok készíthetők belőlük.

A book art, azaz könyvművészet legismertebb technikája az úgynevezett cut and fold (cut: vágni, fold: hajtogatni). „Egy időben én is foglalkoztam ezzel. Számomra ez a leselejtezett könyvek újrahasznosítását, egyfajta átalakulását jelenti” – fogalmazott Hella.

„A könyv érték, ezért új vagy értékes régi könyvet természetesen nem használunk. De nem mindegy, hogy az egyébként zúzdába kerülő kötetek közül milyet választunk, figyelni kell a lapok minőségére. Nem jó, ha túl vastag, de ha régi, törékeny a papír, azzal sem lehet szépen dolgozni”.

A cut and fold-technikát a kezdők is kipróbálhatják: ennek ugyanis viszonylag kicsi az eszközigénye (éles vágószerszám, vonalzó, olló, és egy használaton kívüli bankkártya, vagy hasonló kemény műanyag kártya), és egyszerűbb formák kimetszésével lehet kezdeni, ezért nagyobb az esély a sikerélményre már a kezdeti lépéseknél.

A lapokból kimetszett szív azonban csupán az első lépés a book art világában. Ha beírjuk a keresőbe a „book art sculptures” kifejezést, a legkülönbözőbb, nem csupán a felhasznált technikában, de stílusában, hangulatában is rendkívül eltérő alkotásokat találhatunk. Pop-art-os stílusa van például annak a könyvnek, amelyben a képregény két szemközti oldalának kereteit és figuráit metszette körbe az alkotó úgy, hogy a háttérben látszik egy korábbi, illetve későbbi oldalon lévő rajz is, ezáltal válik egyszerre két- és háromdimenzióssá az ábra.

Van, aki a kinyitott, csak írott sorokat tartalmazó oldalpárra varázsol különleges papírvilágot emberekkel, fákkal, megjelenítve egy elbeszélés valamely pillanatát – vagy éppen az óceán hullámaiból előtörő Moby Dicket.

Előfordul olyan alkotó is, aki alapanyagként használja a könyvet, de úgy, hogy már alig érzékelhető az eredeti tárgy – az elkészült műalkotásban ugyan fellelhető a papír, látjuk a rétegezettséget, ám mindeközben egy egészen új, az eredetitől messze távolodó alkotás született.

Akit érdekel ez a furcsa, szürrealitásba hajló játék a papírral, James Allen munkásságában gyönyörködhet:

De érdemes megnézni például Isobelle Ouzman munkáit is:

Az általa készített munkák közül az a sejtelmes darab nyűgözött le igazán, amely becsukva látszólag nem nyújt semmi extrát: az általa varázsolt erdő nem látható kívülről, csupán akkor csalogat a mélyére, ha belelapozunk a könyvbe.

A fentieken kívül is nagyon sok izgalmas, lélegzetelállító darabot láthatunk, de kezdőknek való hasznos tanácsokat, útmutatóul szolgáló videókat is könnyen találunk – Hella tanácsa az, hogy kereséskor érdemes az „easy” szót beírni a téma mellé, illetve figyelni arra, milyen hosszú videót választunk. Ha nagyon hosszú, az valószínűleg már az „emelt szint”, kicsit nehezebb, nem feltétlenül első próbálkozásra való tartalom.

Ráfordított időben, szükséges alapanyagokban, költségekben, az elkészült alkotás méretében, stílusában, felhasználhatóságában hatalmas az eltérés az előbb említett „papír-hobbik” között. Ami azonos, az talán a hozzá fűződő viszony az, ami összeköti őket. Ahogy Hella fogalmazott, és ahogy talán mások is éreznek ezzel kapcsolatban:

„A papír érintése, tapintása, anyaga mindig is örömet okozott.

A hajtogatás, mint például az origami, eleinte inkább csak mint játék lépett be az életembe, de a könyvek szeretete mindig is meghatározó volt.”

Valószínűleg ez a szeretet az, ami újra és újra odavonz minket, hogy játsszunk, dolgozzunk, alkossunk a papírral.

 H. Fekete Bernadett

Az origami fejlesztőhatásáról egy másik magyar szaktekintély, H. Vass Ildikó is írt korábban cikket nekünk, olvassátok el ITT

Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT