Az origami japán szó, papírhajtogatást jelent

Először a szüleim hajtogattak nekem csákót, vitorlást és pénztárcát, talán ezek a legismertebb formák itthon. Az origamival pedig már mint képesítés nélküli pedagógus kezdtem el foglalkozni. Az óvodák és az iskolák akkor (is) elég szegények voltak, így nem futotta filcre, agyagra és más eszközökre, ezért aztán maradt az (akkor még olcsóbb) papír. Amikor pedig erre sem volt pénz, meglátogattam a dekoratőröket, akik összegyűjtötték a számomra kincset érő potyadékokat. (Azóta már én is tudok másnak adni.)

A szerző

„Miért épp az origami?”

Nagyon sokféle kézműves tevékenységgel fejleszthetjük a tanuláshoz szükséges képességeket, készíthetünk alkotásokat, de a papír az, ami mindenkinek elérhető. A tavalyi falinaptár, a boríték bélése, a reklámújság, a buszjegy… mind-mind hajtogatható.

Egyszerű forma, amiből szinte mindent meg lehet hajtogatni

Fiam, Horváth Dániel, hatévesen hajtogatott egy egyszerű formát, én pedig kitaláltam olyan figurákat, melyekhez elég volt csak ezt az egy elemet vagy ennek variációját megtanulni. Az első három könyvemben  még többféle papírtechnikát alkalmaztam, de ez az alapforma olyan ötletfolyamot indított el, hogy azóta már csak origami-technikában gondolkodom.

A hetedik könyvemben egy egyszerű tulipán-alapformából szinte az összes forma meghajtogatható, ami a könyvben szerepel. Így aztán a gyerekek nem stresszelnek, mert az első hajtogatás után már egy ismert, korábban meghajtogatott alapforma elkészítésével újabb és újabb modelleket készíthetnek, akár – kezdeti segítség után – a szülők nélkül is. Lehet belőle képeslap, korona, angyalka, vendégváró-ajtódísz és még sok minden.

A könyvben fejlesztőpedagógiai tanácsok és tapasztalatok is vannak a diszlexia, diszgráfia megelőzésére, sőt terápiájára. 

Origamival a tanulási nehézségek leküzdéséért

Ahhoz, hogy egy modellt, figurát meghajtogassunk, többféle képességgel kell, hogy rendelkezzünk, és maga a hajtogatás is sokféle képességterületet fejleszt. Ezek aztán nemcsak a tantárgyak tanulásában, hanem egyéb más, „tartósabb” alkotást eredményező kézműves tevékenység elsajátításában, művelésében is segítségünkre lehetnek.

Ezért ajánlom az origamit az oktatásban, sőt idős korban a szellemi leépülés megelőzésére is. A két kézzel végzett tevékenység segíti az agyféltekék harmonizálását.

Az origami  gyakorlása során a figyelem egyre elmélyültebb, tartósabb lesz, de fejlődik a finommotorika, a szem-kéz koordináció, a térbeli tájékozódás és a memória is.

A többéves tapasztalatnak köszönhetően az első osztályosoknál már az első vagy második találkozáskor meg tudom mondani, hogy melyik gyermeknek lehet gondja a tanulásban. Akinél térbeli tájékozódási probléma van, annak az olvasásban, írásban is nehézségei lehetnek.

Az a jó az origamiban, hogy lehet hibázni, sőt, mindig SZABAD tévedni is, hiszen gyakran épp az eltévesztett lépésből, felcserélt sorrendből születik az új modell. 

Így aztán bátran alkothatnak, ebből pedig igazán egyedi, kreatív alkotások születnek.

Figyelem!

Amikor valaki gyakorolja az origamit, az egyik legfontosabb, hogy állandóan figyelni kell a tanár/oktató utasítására. 

Folyamatosan, minden egyes lépésnél össze kell hasonlítaniuk a tanár által mutatott mintával saját hajtogatásukat: meg kell állapítaniuk, hogy ugyanolyan-e, esetleg miben tér el. Ez az analízis-szintézisben segít. Amennyiben különböző, össze kell hasonlítaniuk a mellettük ülőkével, vagy a tanár segítségét igénybe véve kell tovább „dolgozniuk”. Ha a személyre szóló magyarázatom sem elég, akkor a saját mintadarabomat adom a gyermek kezébe. Ezen párszor gyakorolhatja a hajtáshoz szükséges mozdulatot: ki- és behajthatja a papírt, akár többször is.

Ha így sem érez rá a mozdulatra, akkor meghajtom az övét, majd visszahajtom, hogy egyedül is megpróbálhassa. Ritkán kell ennél többet segítenem.

Ez a finommotorika és szem-kéz koordinációfejlesztésben is segít.

Irányok és arányok

Fontos figyelniük az irányokra is, azaz felfelé vagy lefelé, jobbra vagy balra hajtsák a papírt, melyik csúcsot hegyezzék ki… Ezáltal a térbeli tájékozódás fejlődik. Olvasásnál, írásnál az optikailag hasonló betűk: p, b, d csak az irányokban különböznek egymástól. Ha ezek közül bármelyiket gyurmából megformáznánk, a másik kettőt is ki tudnánk rakni elforgatással és/vagy megfordítással.

Különösen nehéz, ha meg kell fordítaniuk a papírt, amikor annak a másik oldalán folytatjuk a munkát. Ekkor újból „be kell tájolniuk az irányokat”, össze kell hasonlítaniuk, hogy áll a tanáréhoz képest.

Fontos figyelembe venni, hogy vannak, akik látás útján, mások esetleg hallás útján szerzik könnyebben az ismereteket.

Gyakran előfordul, hogy pár lépés után visszanyitjuk a papírlapot, és visszaemlékezve az eddigiekre, most már önállóan kell meghajtogatni. Ez a memóriát fejleszti. Ilyenkor nem elég csak arra emlékezni, hogy milyen hajtásokat (könyv, szalvéta…) készítettünk, hanem arra is, hogy ezek milyen sorrendben követik egymást. Úgy, mint az olvasásnál, írásnál.

Közös siker

Gyakran törekedniük kell a pontosságra is, hiszen vannak olyan hajtogatások, ahol nem is tudunk továbblépni, ha pontatlanul hajtogattunk. Természetesen nem ilyennel kezdjük a tanulást, elkerülve ezzel is a gyermek stresszelését.

A közös alkotáskor (például egy mozaiknál) mindenki részese lehet a sikernek, az is, aki kicsit lassabban, esetleg pontatlanabbul dolgozott.

Az óra végén a kiállított munkák értékelése, a „nekem azért tetszik…” ugyancsak a megfigyelőképesség fejlesztését segíti. Alkalmas arra is, hogy gondolatainkat szóba öntsük, érzéseinket, érzelmeinket kifejezzük.

A fentiek miatt szívből ajánlom minden korosztálynak az origamit, ezt a korhatár nélkül végezhető, sok örömet adó kreatív tevékenységet.

Mit adott nekem a hajtogatás?

Nagy öröm, hogy amire csak úgy „magától” rámozdul a kezem, az agyam és a szívem, – és amit önzetlenül megosztok mindenkivel – az másoknak is tetszik. Így aztán, ha mindenhol nem is lehetek ott – a modelljeim megtanítása, illetve a lépések lerajzolása révén – akár távoli földrészeken is örömet tudok szerezni, ezt korábban csak az álmaimban tudtam elképzelni.

Amellett, hogy sok-sok barátot szereztem, és nagyon sok gyereknek segítettem abban, hogy az origamival legyőzzék azokat az akadályokat, amelyekkel e nélkül sokkal nehezebben boldogultak volna, a nemzetközi origami-életbe is bekapcsolódtam.

Origami – A világon mindenütt ugyanazt jelenti, azaz: egy nyelvet beszélünk

Nagyon sok külföldi „papírvarázslót” ismertem meg, Gay Merill Gross például az USA-ban él, és a Minigami című könyvében közölte az egyik csillagomat, egy USA-beli Origami-kalendárium pedig 2008 óta minden évben közöl tőlem egy vagy két modellt. Shoko Aoyagi lányoknak készített könyvében a szív-modellem szerepel. A világ számos pontján kértek tőlem saját modelleket közlésre, így például a New York-i Origami Convention modellgyűjteményébe, Zaragozába, Indonéziába, Hollandiába…

Ez az egérkém például a Tokiói Világkiállításon is szerepelt.

Fukushimai földrengés és cunami…

A fukushimaiak megsegítésére rendezett koncertre a darus szívmodellemet készítettem el.

Ebben az időben interneten érkezett a felhívás: „Cheer up Japan!” (Vidítsuk fel, vigasztaljuk meg Japánt!) mozgalomtól. Ennek keretében főleg szíveket és mosolygós szájat vártak. Mintha nekem találták volna ki… én is megpróbáltam buzdító, lelkesítő, vigasztaló alkotásokat küldeni. 

Ekkor készítettem a lufis-szíves japán gyerekeket ábrázoló képemet, melynek eredetije sokáig a Japán Alapítvány Könyvtárát díszítette.

Milyen modelleket szeretek?

Szeretek egyszerű figurákat kitalálni, és olyan leírással és rajzzal ellátni, melyet mindenki megért. Nagy öröm, hogy voltak, akik azt mondták, hogy az én könyvemből sikerült megtanulniuk origamizni, illetve a könyveim alapján állítják össze a tanmenetet, tartanak szakkört. Nagy öröm viszontlátni a figurákat óvodák, iskolák folyosóin. Még nagyon sok könyvtervem van, hiszen valóban végtelenül sok lehetőség rejlik a papírban.

Hogy mi az origami lényege?

Tagja voltam évekkel ezelőtt annak a tizenkét fős magyar „delegációnak”, akikkel Akira Yoshizawa (a legnagyobb japán mester) kurzusán vettünk részt Münchenben.

Azóta tudom, hogy mi legfeljebb az origami technikáját sajátíthatjuk el, de ami mögötte van, a LÉNYEGET talán soha… 

Korábban mi, pedagógusok arra kértük  a gyerekeket, hogy precízen, pontosan hajtogassanak az asztalon. A Mester szerint: „Nem az a fontos, hogy pontos legyen, hanem az, hogy szívből jöjjön. Amikor hajtogatsz: egyik kezed az Apa, másik az Anya, ami készül, az maga a Gyermek”. Ezért aztán a papírral szépen kell bánni, inkább az ujjbegyünkkel simítsuk le, mint a körmünkkel. A Mester szerint a levegőben kell hajtogatni, mert fontos, hogy térben is érezzük a modellt. 

Legszívesebben mindenkinek receptre írnám fel az origamit, mert összeköti a szívet, a kezet és az agyat. Évek óta hajtogatom mindenkinek, hogy hajtogassatok! Hajtogassatok!

H. Vass Ildikó