–

„A BDSM-ben rengeteg precíz szó és kifejezés van, amelyekkel leírhatjuk a vágyainkat. A dolog néha tényleg olyan egyszerű, hogy »fenekelést szeretnék, ezt elmondom valakinek, és ő elfenekel«; azonban a legtöbb embernek ennél sokkal specifikusabb vágyai vannak.

Azt hiszem, a BDSM-et lehet úgy tekinteni, mint egy kirakós játékot, amelyben az ember a hozzá leginkább illeszkedő másik puzzle-darabot keresi – fogalmazott Szántó Szilvia.

– Nem csupán arról van szó, hogy valakinek specifikus fétisei vannak (»szeretném, ha széttaposnál egy tortát, és lenyalhatnám a lábadról a krémet«), hanem arról is, hogy más-más érzéseket keresünk a játékban. Van, aki kimondottan játékosságra, a kreativitás megélésére vágyik, van, aki arra, hogy a feloldódást élje át a kapcsolatban vagy a másik személlyel való egyesülésben, van, aki kihívást keres, más meditatív élményt vagy épp azt, hogy sikerült valami látványosat alkotnia, például egy kötözés során.

Ahhoz, hogy valaki BDSM-partnert találjon, hasznos, ha ilyen kevésbé megfogható dolgokat is le tud írni, amikor a potenciális partnerével beszélget. Ehhez komoly önismeret kell, és őszinte vágy arra, hogy megismerjük azt, akivel beszélgetünk.”

A könyv alapját a BDSM-et a mindennapokban, életvitelszerűen megélő (szadista, mazochista, domináns és szubmisszív) emberekkel készített interjúk adják. Ebben a részben az interjúalanyok, párok személyiségére, érzéseire összpontosító beszélgetéseket olvashatunk, amelyekben a szakember finom lépésekkel járja körbe, térképezi fel, hogyan élik meg az emberek ezeket a vágyakat a hétköznapokban, vagy épp milyen úton fedezték fel önmagukban az ilyen jellegű igényt. Míg arra, hogy vajon „miért alakulhatott ez ki bennem”, nehéz választ adni, meglepően sok beszélgetőpartner vallotta azt, hogy már a legelső, kamaszkori szexuális fantáziái is ilyen körben mozogtak.

A könyvben megjelennek a fogalmi magyarázatok (részletesen, hitelesen és pontosan), a technikai részletek, sőt akár a kívülálló, „vanilla” emberek számára meglepőnek, bizarrnak tűnő szexuális fantáziák is. Ám aki csupán ezek miatt veszi kézbe a kötetet, valószínűleg csalódni fog:

a beszélgetések nem szexuális együttlétek részletekbe menő leírását tartalmazzák, hanem hétköznapi emberek útkeresését, amelynek része az önismeret fejlesztése, a saját magukhoz való őszinteség, vagy épp a párkapcsolati, családi konfliktusok kezelése. 

Utánkövetés

Ennek bemutatását különösen élményszerűvé teszi az, hogy a szerző több év elteltével ismét megkereste beszélgetőpartnereit. Zavarba ejtő ez a rész: jobban bevonzza az olvasót, szinte személyes ismerősévé válnak a szereplők, amikor szembesül vele, hogyan módosultak a prioritások valaki számára, erősödött vagy gyengült a partnerével a kapcsolata, vagy épp azt látjuk, milyen módon hatott a Covid az életükre. Látjuk az örömöt, a boldogságot, de adott esetben a tragédiát is, és így még megfoghatóbbá, átélhetőbbé válik az, ahogy élnek, gondolkodnak, szeretnek.

„Azért kerestem meg újra az interjúalanyaimat – fogalmazott az író –, mert érdekelt, hogy még mindig kapcsolódnak-e a BDSM világához. Így az utánkövetést is meg tudtam valósítani, és reményeim szerint a hitelességet is növeltem vele.”

De nem csupán utánkövetés, hanem egy szakértővel folytatott, elemző beszélgetés is követi mindegyik interjút. Ezekben a részekben a szerző Gyimesi Andrea szexuálpszichológust szólaltatja meg, ő fogalmazza meg szakmai véleményét az adott beszélgetésben felmerülő témákról, legyen szó akár párkapcsolati dinamikáról, egy domina „terápiás” szerepéről, vagy az intimitás fogalmáról.

Ezt szeretném idézni, mert úgy érzem, bármilyen emberi kapcsolatban megszívlelendő, és nagyon pontosan kifejezi, mennyire nem ördögtől való az, amit a BDSM-kapcsolatokban (is) megélnek az emberek:

„Szerintem az intimitás lényege a kölcsönös és közös érzelemszabályozás, az egymásra hangolódás. Őt fújja meg a szél, és te rezzensz össze.”

Megszívlelendő tanulságok – vanilláknak is

Amikor a szerzőt arról kérdeztem, mit gondol, mi igazából a BDSM, játék?, életmód?, kizárólag szex?, Szilvia úgy fogalmazott: „A BDSM a fentiek közül bármelyik lehet, attól függ, kivel beszélgetünk; de »csak szex« a legkevésbé, ez annál mélyebb és fontosabb dolog. Én egy negyedik ilyen kategóriát is javasolnék: a BDSM az emberek identitása, sokan a személyiségük, emberi mivoltuk részének tekintik, például ahhoz hasonlóan, ahogy az akár heteró, akár LMBTQ-emberek a szexuális orientációjukat. Az, hogy kit szeretek és mire vágyom, a személyiségem alapvető alkotóeleme.”

És még a mentálhigiénés tanácsadóként dolgozó szerzőnek is akadt a kezdetekkor korrekcióra szoruló feltételezése: „Az egyik ilyen volt, hogy azt hittem, a BDSM-ezőkre jellemző a traumatizált gyermek- vagy tinikor. A beszélgetések során – amelyekből több volt, mint amennyi a könyvbe került – azt tapasztaltam, hogy bár előfordul ez is, korántsem tekinthető általánosnak.”

Szilvia beszélt arról is, hogy úgy gondolta: a BDSM-ezők mentálisan sérültebbek, mint az átlagpopuláció. Ezt a feltételezést cáfolták a beszélgetések, de több felmérés is. A könyv ismerteti: „Wismeijer és Van Assen 2013-as kutatása a Big Five-faktorok, valamint kötődés és egyéb kérdőívek mentén hasonlította össze a BDSM-et gyakorló és nem gyakorló populációt. Megállapításaik szerint érzelmileg kiegyensúlyozottabbak, kevésbé jellemző rájuk a hangulatingadozás, lelkiismeretesebbek, és – nem meglepő módon – extrovertáltabbak, nyitottabbak az új élményekre, viszont a dominánsok kevésbé barátságosak, mint az átlag népesség.” Igazolt hipotézis az is, hogy a BDSM-ezők többet beszélgetnek a vágyaikról, mint a vanilla párok. 

A kötetben alaposan körbejárják, mennyire könnyű vagy nehéz feladat elfogadnia az embernek saját magát, amikor szembesül vele, hogy eltérnek a fantáziái, vágyai az átlagéitól. De ami talán számomra a legrokonszenvesebb eleme a beszélgetéseknek, az a mély egymásra koncentrálás, a vágyak és igények (hangsúlyozottan NEM csak szexuális vágyak és igények) összehangolására való törekvés, a nyitottság a folyamatos fejlődésre, az érzések, fantáziák magasabb szintű megismerésére, átélésére.

A lelkiismeretesség és a mély, őszinte kommunikáció valóban elengedhetetlenül fontos egy ilyen érzékeny területen, mint a BDSM.

Amikor a Rozinával és Zalánnal, Kloéval és Árminnal történő beszélgetéseket olvastam, úgy éreztem, kifejezetten törekednek rá, hogy – hatalmas empátiával és úgy tűnik, szeretettel – megtalálják azt a közös halmazt, amelyet nemcsak szexuálisan élvez mindkét fél, de kifejezetten örömmel, komfortosan tudja megélni. Szántó Szilviát kérdeztem arról, ő hogy látja, mennyire nehéz megtalálni azt a bizonyos „közös halmazt”.

„Nehéz. Egyrészt kell hozzá két olyan partner, akiknek alapvetően összeillenek a vágyaik. Másrészt ennek a két embernek tudatosan törekednie kell arra, hogy alkalmazkodjanak egymáshoz, és megtalálják azt, hogy ők együtt mit élveznek igazán. Ez egy nagyon soktényezős folyamat, de alapvetően úgy gondolom, hogy a nem BDSM-kapcsolódásokban is valami hasonló játszódik le, tehát ez nem csak ennek a szubkultúrának a sajátja.

A vanilla kapcsolatokban is sokszor hiányzik, hogy a pár időt szánjon arra, hogy megbeszéljék, ki mire vágyik, aztán azt végre is hajtsák. A kinky játékok és azok előkészítése mindenképp együtt töltött minőségi időnek számítanak; ezt az idő- és figyelemráfordítást minden további nélkül át lehet ültetni a vanilla szexbe.”

És ami nincs a könyvben…

Megtalálhatjuk a könyvben a BDSM-et megélő, de annak egyes elemeiről teljesen egyéni, adott esetben akár eltérő módon gondolkodó emberek tapasztalatait, véleményét, érzékelhetjük a mentalitásukat, a különlegességüket és a hétköznapiságukat egyaránt. Amit nem kapunk ettől a könyvtől: szexuális izgatásra használható, érzéki leírást, pornográfiát – vagy bármiféle bántalmazó kapcsolathoz felhasználható önigazolást.

Nemcsak a szerző és Gyimesi Andrea szexuálpszichológus, de maguk az interjúalanyok is hangsúlyozzák újra és újra: a BDSM csak konszenzusos módon működhet, és bár sok, a kívülállók számára akár ijesztő elem is beleférhet, a másik vágyainak, határainak figyelmen kívül hagyása soha.

H. Fekete Bernadett

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Vincent Besnault