–

Létezik egészséges szexualitás?

Évekkel ezelőtt találkoztam először Malinowski Bronislaw antropológusnak a Trobriand Szigeteken végzett kutatási eredményeivel. Malinowski megfigyelései alapján arra a következtetésre jutott, hogy az egészséges szexualitás két alappillére az anya és gyermek közötti kötődés, valamint a szexuális fejlődés sértetlenségének megléte. Úgy vélte, hogy ahol nincsenek alapvető szexuális elfojtások, ott nem is alakulnak ki a felnőtt lakosságban neurotikus panaszok. 

A szex tabusítása egy roppant káros és sajnos nagyon gyakori jelenség családon belül is. A probléma gyökere a szüleinktől hozott traumák és elfojtások generációs mintaként történő tovább örökítéséből fakad. 

A felmérésünk eredménye szerint résztvevőink 29,78 százaléka emlékszik rá vissza úgy, hogy a szex teljesen kerülendő téma volt a családjában, 22,59 százalék szerint ezeket az ember nem a szüleivel beszéli meg, 29,46 százalék pedig nem is mert volna ilyesmivel előhozakodni otthon. 

Ami különösen megrendítő volt: arra a kérdésre, hogy élt-e át valaha szexuális zaklatást, bántalmazást, erőszakot, majdnem minden második ember (a válaszadók 47,9 százaléka) felelt igennel, 19 százalékuk pedig a mai napig nem tudta ezt feldolgozni. Aki úgy érzi, túl van rajta, azok java része is egyedül küzdött meg vele. 

Más felmérések és kutatások alátámasztják, hogy az összes nemi erőszak, szexuális zaklatás és bántalmazás 70 százalékát ismerős, családi barát, rokon követi el, biztonságosnak nevezett és hitt falak között. Mondanom sem kell, az indíték soha nem csupán a hatalmi fölény. A tabusítás, a kommunikáció és a felvilágosítás hiánya, valamint a szülők saját szexuális elfojtásai ugyanolyan markánsan az abúzus képlet részét képezik.  

Az abúzus, mint szexuális bevésődés?

A szexuális abúzus szexuális visszaélést, bántalmazást jelent. Sok formája lehet, a szexualizált légkör megteremtésétől a valódi közösülésig, de az elkövető minden esetben hatalmi pozícióban van a gyermekkel/alárendelt személlyel szemben, és ezzel a hatalommal él vissza. 

A gyermekkori szexuális abúzus sajnos az egyik leggyakoribb téma szexuálterápiában is. Egy ilyen trauma súlyos és tartós károkat okoz, ezek közül a leggyakoribbak a depresszió, a szorongás, a poszttraumás stressz szindróma és egyéb pszichés zavarok mellett a szexuális diszfunkciók. 

Az elkövető gyakran közeli hozzátartozó, akiben a gyermek megbízik. Innen ered a gyermekkori szexuális abúzus komplexitása: a gyermek úgy érzi, hogy beleegyezett a történtekbe, ezért cinkosnak érzi magát és bűntudat gyötri. A bűntudat akkor is megmarad, amikor az áldozat már – legalábbis időben – eltávolodott a történtektől.

Gyakran előfordul, hogy az abúzus nem csupán traumatikus élményként, hanem első, egyben legfontosabb szexuális impulzusként is bevésődik. Ennek eredményeképp a bűntudat, a szégyenérzet, a félelem, a kiszolgáltatottság érzése is a sérült szexuális minta részévé válik és ezeket az érzéseket a vágyainkon keresztül újra és újra át akarjuk élni. 

Ezt a folyamatot hívjuk „kudarcélvezés”-nek, hosszú évekig zajlik és számos megélésen vezethet keresztül, mire rádöbbenünk, hogy a fenti érzések megélése nem következmény volt, hanem maga a cél.

Saját sztori és tények

Amikor a nevelőapám először meglátogatott éjszaka, tizenhárom éves voltam és „nagyon” szerencsés, mert fizikailag nem bántalmazott, és nem történt behatolás sem. Viszont az éjszakai látogatások több mint egy éven keresztül zajlottak, és mindig ugyanúgy.

Olyan nőként mondom, aki átélte, elszenvedte a gyermekkori abúzust: a szexuális erőszak emlékéhez nem lehet hozzászokni... azzal megtanul együtt élni az ember és kihozni belőle a maximumot. Abúzussal kapcsolatban ennél többet tanítani nem lehet. 

Az abúzust elszenvedett áldozatok valamilyen formában mindig újraélik ezt az élményt, akár a választott partneren, egy élethelyzeten, de sokszor konkrét szexuális vágyakon, fantáziákon keresztül is. Ez egy disszonáns minta, hiszen a felszínen elutasítjuk, elítéljük azt, amire tudat alatt vágyunk.  Ezzel kőkemény szembenézni. 

A saját sztorim része, hogy a trauma elleni csatát sok segítséggel, mégis egyedül harcoltam meg és a „használd a fájdalmad, mert ha nem teszed, az használ téged" jeligével hoztam létre a mai, egészséges önmagam és azt a transzformatív erejű terápiás vonalat is, amit a nevem képvisel.

Ennek a speciális gyógyulási folyamatnak pedig részét képezte a BDSM is. 

BDSM

A BDSM olyan szexuális viselkedésforma, mely a kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és a szadizmus-mazochizmus kategóriákat foglalja magában. Nincs egységes álláspont arról, hogyan alakul ki ez a szexuális érdeklődés, mindenesetre a gyermekkori traumákkal szoros összefüggésben (is) folyamatosan vizsgálják. 

A szexuális, de nem szükségszerűen testi kapcsolat szintjén generált élvezet felkeltését célzó szerepjátékban szélsőségesen elválik az irányító és az alárendelt szerep. Két szereplője az aktív, utasításokat adó úr (dom) vagy úrnő (domina) és a passzív, szenvedő szolga vagy szolganő (alárendelt). Az élvezetet vagy nemi élvezetet itt a fájdalom adása és elviselése, a kiszolgáltatottság érzete irányítják.

Jól látható, hogy gyakran egy traumától próbálunk szabadulni, és ha felnőttfejjel sikerül igent mondani egy kiszolgáltatott/szélsőséges szexuális helyzetre, abban benne rejlik a gyógyulás, a traumafeldolgozás lehetősége. 

Persze egy ilyen döntéshez nagyon magas szintű tudatosság szükséges és egy nagyon egzakt, konszenzuális keretrendszer, melynek célja a partnerek testi lelki biztonságának megőrzése. 

A BDSM tulajdonképpen nem más, mint a társadalom, a természet és az univerzum tükröződése az emberi pszichében. Duális világunkban minden perc az életért, a túlélésért folytatott harc. Tudósok kiderítették, hogy amikor a ragadozó elejti zsákmányát, a vad egyszer csak feladja a küzdelmet, átadja magát és utána már szinte nem érez fájdalmat. A szervezet ilyenkor hasonló hormonokat termel, mint egy szexuális aktus során. Vannak, akik csak a fájdalmat, vannak, akik az alárendelődést és a fájdalmat, vagy csak az alárendelődést élvezik. A hangsúly nem a megalázás elkövetésén, illetve elszenvedésén van, hanem annak a pszichére gyakorolt hatásán. A megalázás csupán egy eszköz, melynek segítségével a felek egyfajta eufóriát, lelki kielégülést élnek meg. Ez az állapot pedig látszólag paradox módon segíthet feldolgozni és elfogadni a gyermekkortól hordozott lelki sebeket és traumatikus élményeket.

Ha téged is foglalkoztat a téma

A felmérés keretein belül feltettünk nektek egy kérdést, ami így hangzott: Van olyan vágyad, ami szégyent, bűntudatod kelt, amit devianciának, túlságosan extrémnek gondolsz?

Hoztam nektek néhányat a kedvenc válaszaimból:

„Nincs vágyam, csak fantáziám. Hogy olyasvalaki a párom, akivel nem volna szabad szexelni a hely vagy a szituáció miatt. Pl. Elképzelem, hogy a párom katolikus pap.”

„Előfordul, hogy a »felettem álló« emberekhez pl. férfi pszichológus, nőgyógyász, tanár stb. nagy mértékben vonzódom, és szinte olyan, mintha vágynék arra, hogy abúzust kövessenek el rajtam. Ez nagyon megijeszt. Kis koromban ért egy szexuális erőszak és mondhatni, hogy összekapcsolódott a vágy és a szexualitás bennem az agresszióval. Az erőszaktevőm is úgymond »felettem állt«.

„A valóságban nagyon elítélem, de szexuális fantázia szintjén vonzónak találom az erőszakot. Ezt ritkán mondom másoknak, mert azokat az embereket vonzza be, akik szeretik bántalmazni a partnerüket.”

„Megaláztatással kapcsolatosak, de épp azért érzek szégyent, mert mindez csak fejben izgat, valójában nem bírnám ki.”

„Felizgatnak az erőszakos történetek és a családon belüli szexuális kapcsolatok.”

„Vágyom arra, hogy átadjam az irányítást, de az élet más területein domináns vagyok, ezért azt hiszem az ágyban is ezt várják el tőlem.”

„Annyi mindenben kell döntenem egy nap, azt hiszem jó lenne picit átadni néha az irányítást.”

De vajon hol húzódnak a vágymegélés egészséges határai? 

Mindent lehet, ha a kölcsönös biztonság és a vágyazonosság adott.

Az én álláspontom ebben a kérdésben az, hogy

két ember között bármilyen konszenzuális vágymegélés, szexuális élmény elfogadható, ami mindkét fél számára élvezetet okoz, és nem veszélyezteti egymás testi-lelki biztonságát. 

Magától értetődő, mégis fontos tisztázni, hogy a szexuális aktus nem tekinthető konszenzuálisnak 

• gyermekkel, 
• sérült, nem beszámítható, kiszolgáltatott személlyel,
• állattal. 

A szexualitás tipikusan egy olyan területe az életünknek, ahol soha nem szabadna kompromisszumot kötni. Azért sem, mert ott már sérülhet az önazonos vágymegélés minősége, de főként azért nem, mert a másik javára kötött kompromisszumban mindig fennáll a sérülés lehetősége. 

Ha lefektettük a szabályokat és kijelöltük a határokat, akkor jöhet az élvezet!

Donatien Alphonse Francois de Sade ismertebb nevén Sade márkitól származik az egyik kedvenc szexualitással kapcsolatos idézetem, mely így hangzik:

„Nem az élvezetben áll a boldogság, hanem a vágyban, a vágy útjában álló akadályok elsöprésében.”

Sade már egy évszázaddal Freud előtt felfigyelt az ösztönök, ezen belül a nemiség alapvető szerepére az egyéniség alakulásában. Sade a kegyetlen természeti törvényekre építve figyelmeztet, hogy az ember természeti ösztönétől fogva olyan amilyen, tehát csak erkölcsi értelemben véve rossz.  

A BDSM terápiás távlatai – BDSM, mint önismereti út?

Mindenféleképpen említésre méltó, hogy az Egyesült Államokban már egyre gyakoribb jelenség, az úgynevezett „kink-friendly” pszichológusok által nyújtott szolgáltatás, amely egyértelműen a BDSM iránt fogékony, de a megbélyegzéstől esetleg tartó, segítséget kereső egyének igényeihez próbál igazodni. A kanadai Peggy Kleinplatz arra hívja fel a figyelmet, hogy egy professzionális domina nagyobb empátiával fordulhat egy ilyen érdeklődési körrel rendelkező terapeutához, mint ahhoz szexuálpszichológushoz, aki a BDSM-katalógusban felsorolt jellemzők alapján parafíliaként kezeli a fennálló tüneteket. Ezt alátámasztja egy másik kutató, Danielle Lindemann BDSM as therapy? című tanulmánya, amely 66 profi domina közreműködésével készült, és felhívja a figyelmet arra, hogy a szolgáltatást nyújtó nők teljes mértékben tudatában voltak tevékenységük terápiás jellegű vonzatának.

A terapeuták felfogása sarkalatos kérdés, hiszen bemutatja, hogy egy páciens a már meglévő, szadizmushoz, mazochizmushoz és fetisizmushoz kötődő vágyaival milyen mértékű bizalommal fordulhat professzionális segítőkhöz, ami széles réteget érinthet, hiszen ezeknek a fantáziáknak az elterjedése, felvállalása egyre természetesebbé válik a modern, liberális felfogású társadalmakban.

Kifejezetten a gyógyítás szándéka is megjelenhet olyan technikákban, mint például a fenekelés, kötözés, az érzékszervek tompítása, szabályozása, és a konszenzusos alapon átélt fájdalom mint terápiás élmény.

Az érzékszervek és a mozgás korlátozása elősegíti, hogy a páciens az őt ért ingerekre tökéletesen összpontosítson, a fájdalmat pedig a felszabadító hatású endorfintermelés miatt oldásként, terápiás élményként élje meg. 

Saját terápiás tapasztalataim alapján a női orgazmuszavarok sokrétű lehetséges eredetét figyelembe véve, a BDSM mint terápiás módszer az egykor bántalmazott nők helyzetében jelentheti a legnagyobb lehetőséget az egyén számára a szellemi és szexuális fejlődés terén. Alkalmazása szexuális erőszakon átesett nőkön, egy elsőre talán radikálisnak tűnő, de a racionalitást egyáltalán nem nélkülöző lehetőség. 

Kutatási eredmények által alátámasztott tény, hogy a BDSM gyakorlása párkapcsolaton belül is számos pozitív élettani hatással bír: elősegíti a tiszta kommunikációt, elmélyíti az intimitást és szorosabb kötelékkel fűzi össze a partnereket. Továbbá csökkenti a pszichés stresszt és enyhíti a szorongást. A szakemberek ezt a Society for Personality and Social Psychology 2014-es texasi ülésén előadott tanulmányra alapozzák, miszerint a szado-mazo játék megváltoztatja az agy véráramlását, ami például a futás vagy jóga közben tapasztalt megváltozott tudatállapothoz hasonló eufóriát idéz elő. Ezt a tudatállapotot, nevesítve amikor valaki teljes elméjével átadja magát egy élménynek, a pszichológiában éber önirányítás, vagyis mindfulness technika néven ismerik.

Engem elsősorban a személyes utam hitelesít a tudatos szexualitás világában. Végig jártam egy alternatív útvonalat és tudom, hogy működik. Nőként és szakemberként is sokat profitáltam a BDSM-el kapcsolatos tapasztalataimból. De ez az én utam és az én gyógyulásom története. Semmi sincs kőbe vésve, ahogy nincsenek kész receptek sem, hiszen minden történet más. Ezért mindenkit arra biztatok, aki traumatikus élményből gyógyulni szeretne: találja meg a saját útját és ahhoz a legjobb kíséretet. 

Csörgits Kinga

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/stock_colors