„Az élet túl rövid a rossz szexhez!” – Mi hiányzik a szexuális életedből?

–

A szex vajon mi?

A baba-mamás csoportokban tipikusan az a legjellemzőbb téma, hogy egyáltalán nincs szex. A libidó ingadozik, a gyerek nem alszik, a szülés fájdalmas nyomokat hagyott, szivárog a tej, mindenki kialvatlan – ezeket unásig ismerjük. Megértő és támogató partneri kapcsolatban mindez persze áthidalható, és még az sem kizárt, hogy gyerek után jobb lesz a szex, mint valaha. 

De nem kell gyereket szülni és nevelni ahhoz, hogy a szex problémás legyen. 

Mindenki hajszolt életet él, küzd a mindennapi stresszel, egy párkapcsolatot életben tartani akkor is nagy munka, ha nincsenek gyerekek, akikre „rá lehetne fogni”. 

Elképzelés vs. valóság

Az utóbbi időszakban rengeteget gondolkodom azon, vajon mi minden befolyásolhatja a szexualitáshoz való viszonyunkat és azt, hogy mennyire merünk róla beszélni. Ez a mostani „kutatásom” egyfelől rendkívül érdekes, másfelől kicsit szomorú tapasztalatokkal szolgált. 

A fenti kérdést két helyen tettem fel. Egy olyan zárt Facebook csoportban, aminek tagjai mind anyukák, és a szexről szoktak diskurálni tabuk és ítélkezés nélkül, valamint a nyilvános Instagram oldalamon. Arra számítottam, hogy legfeljebb egy-két tucat választ fogok kapni. Szkeptikus voltam. Ehhez képest, nem viccelek, több száz válasz érkezett, mindenféle embertől. És kiderült, hogy a hiányérzetekben elképesztően sok átfedés van.

Szóval csapjunk bele, megmutatom nektek, milyen válaszokat kaptam arra a kérdésre, hogy:

„Ha van szexuális életed, mit hiányolsz belőle?” 

…a spontán szexet

Egyértelműen ebből a válaszból kaptam a legeslegtöbbet, és nem, nem csupán szülőket érint, pedig azt hittem. Egy idő után hol ezért, hol azért, a spontán egymásnak esések száma a válaszadóim esetében drasztikus csökkenésnek indult.

„Konkrétan be van írva a naptárba a szex. Eleinte még izgató volt, de mára már az is mindegy, ha szexnap van, oda a varázs. De másképp nem tudjuk garantálni, hogy rendszeres legyen.”

„Idejét nem tudom, mikor szexeltünk utoljára nem este, nem ágyban.”

„Régen akár ebéd közben beindultunk, most fel sem merül, hogy az esti zuhany előtt bármi történjen. Nem is értem…”

…a felhőtlen szexet

Nem nehéz kitalálni, ezt a választ azért jellemzően szülők írták. (Persze kivételek itt is voltak.)

„Olyan jó lenne úgy szexelni, hogy nem azon agyalok közben, vajon mikor ébred már megint a gyerek!”

„Hogy ne legyen a fejem tele ötezer dologgal, ami miatt nem tudom nagyon sokszor elengedni magam.”

„A reggeli szex, a napközbeni szex, amikor ellazultan, ráérősen csinálhattuk. Most korán kelünk, későn fekszünk, mindig fáradtak vagyunk, és csak hétvégén van időnk egymásra.”

„Hangos szexet akarok! Hangulatgyilkos állandóan sunyiban csinálni!”

„A Covid miatt megszorultunk anyagilag, kiadtuk az egyik szobánkat, és amióta lakótársunk van, aki ráadásul home office-ban dolgozik, csak éjszaka, néma csendben tudunk szexelni. Már annyira unalmas, hogy alig érünk egymáshoz. De jövő héten hazalátogat egy hétre!”

„A lazaság. Ebben a szóban minden benne van; a spontaneitás, a határidő, a »fenyegetettség« nélküliség és szabadság.

Vajon zugszexelni ugyanolyan, mint zugivónak lenni?”

…az intimitást

Ezek a válaszok eléggé megrázóak voltak, mert arról árulkodtak, hogy milyen sokan érzik magukat magányosnak a szexuális életükben. 

„Hogy a szemembe nézzen.”

„A szerelmes pillantások, amiktől romantikus lehetne, nem csak egy aktus.”

„Úgy érzem, csak letudjuk. Nincs mögötte semmi. Pár perc és kész. Nem rossz, de így minek?!”

„Hiányzik a gyengédség. Hogy megsimogasson közben, hogy szerelmes is legyen, ne csak kanos.”

…a nagy O-t

Megdöbbentően sokan írták, hogy nagyon ritkán, vagy egyáltalán nincs orgazmusuk, ha egyáltalán volt valaha.

„Jó lenne, ha legalább párszor lehetne orgazmusom. De még soha életemben nem volt. Tudom, tudom, forduljak szakemberhez.”

„A feleségemnek nincs orgazmusa, azt mondja, nem hiszi, hogy valaha volt. Terápiára járunk, mert így már nekem sincs kedvem, nem gondolom fairnek így, hogy érzem, neki valami nem stimmel.”  

…a másik O-t

Sokan hiányolják a kölcsönösséget, vagy az egész műfajt úgy, ahogy van, de megesik: az a baj, hogy ami van, az meg nem jó. 

„Orális szex. Csak én csinálom, a párom soha.”

„Ha a párom tudná, hogy kell jól csinálni az orális szexet. Azt.”

„A férjem még soha nem elégített ki orálisan. Kértem, de azt mondta, neki az nem fér bele. De az igen, hogy én csináljam neki.”

„Még soha nem volt részem orális szexben. Amikor lett volna rá esélyem, akkor nem akartam, mert tartottam tőle, a vonat pedig végleg elment ezek szerint.”

…némi vadulást

Érdekes, ilyen válaszokat kizárólag nőktől kaptam (ha csak nem kerülte el a figyelmem pár válasz). Nagyon tanulságos!

„A férjem úgy bánik velem, mint egy hímes tojással. Pedig igazán a falhoz vághatna néha.”

„BDSM, vadság, szenvedély, játékszerek, én annyi mindent kipróbálnék, de a férjem iszonyú konzervatív.”

„Hiányoznak a régi bulizás utáni hazaérős, ruhát letépős egymásnak esések, mint a filmekben.”

„A konszenzuális durvulás. A férjemnek abszolút nem fér bele, pedig csak játék lenne.”

„Úgy kipróbálnám nővel! A páromat győzködöm, hogy próbáljuk hármasban, de kifogtam azt a pasit, aki nem akar más nőt fogdosni, és azt sem, hogy én tegyem.”

…hogy jó legyen

Sajnos sok olyan válasz is érkezett, amiben semmi különleges vagy extra kérés, óhaj-sóhaj nem volt, „csak” annyi, hogy legyen jó. 

„Akárhogy igyekszünk, valahogy nem jó. Pedig pár éve még nem ilyen volt. Nem érzünk rá egymásra.”

„Az utóbbi időben többször is rajtakaptam, hogy megjátszotta az orgazmust. Elvesztettem a bizalmam azóta, és nem tudom elengedni magam. Beszéltünk is róla, lehet, hogy kérünk külső segítséget is.”

„A feleségemnek nagyon fáj szülés óta, az orvos szűkre varrta, még megjegyzéseket is tett. Pedig azelőtt csodálatos volt. Belepusztulok, amikor látom, mennyire fáj neki.”

„…hogy ne fájjon.”

Azért érkeztek ilyen válaszok is:

„Nem hiányzik semmi. Jobb, mint valaha, pedig két gyerekünk van, sokat dolgozunk, fáradtak, leharcoltak vagyunk, de az együttlétekből erőt tudunk meríteni.”

„Pár éve még hosszú listát tudtam volna írni, de elmentünk tanácsadásra többször is, és azóta csak annyit tudok mondani: ó, te jó ég! Szóval csak üzenni szeretném, hogy

bármilyen reménytelennek tűnik is: van remény!”

„Én picit hosszabb leszek, de gondoltam, ez a történet is érdekes lehet. Engem bántottak szexuálisan kiskoromban, ezért több mint húsz évig görcsbe rándult a gyomrom a szex gondolatától is. Aztán találkoztam valakivel, akibe halálosan beleszerettem. Boldoggá akartam tenni, de a szexre képtelen voltam. Próbálkoztunk, de én, ugye, fogalmatlan voltam, és cseppet sem nyitott, a párom meg türelmes volt, de látszott, hogy zavarja ez a helyzet. Nem halogattam tovább, elmentem terápiára, ami segített feldolgozni a szörnyű emlékeket, és szépen lassan elkezdtem összhangba kerülni a testemmel, a vágyaimmal: megtanultam bízni magamban és a páromban. Nagyon nehéz volt, és majdnem három évig tartott, de mostanra ki merem jelenteni, hogy a szexuális életünk csodálatos, gyengéd, és pár hónapja már orgazmusom is van. Őszinteség, külső segítség, szeretet és bizalom nélkül esélyünk nem lett volna.”

Amit le lehet vonni tanulságként, hogy a problémák egy része (elsősorban, ami a kisgyerekes szülőkre vonatkozik) némi tudatossággal, tervezéssel megoldható, igaz, a spontaneitás rovására. Ám a többihez ennél már többre lenne szükség. Sok-sok beszélgetésre, megértésre, őszinteségre, szeretetre, bizalomra, nyitottságra, empátiára, és bizony, akár külső segítségre. 

„Az élet rövid, a szex igenis legyen jó!” – írta az egyik válaszadó. Mond valamit…

Szabó Anna Eszter

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Peopleimages