„A bridzs annyira szenzációs játék, hogy azt se bánnám, ha börtönbe kerülnék, amíg van rajtam kívül még három viszonylag jól bridzselő személy, akik hajlandók állandóan játszani” (Warren Buffett)

Sokan úgy hihetik, a játék neve az angol bridge (híd) szóból ered, de (bár száz százalékig nem biztos) nagyobb a valószínűsége, hogy mégis inkább az orosz birics szóból alakult, melynek jelentése: hírnök, kisbíró, adószedő. Az angol vonal azonban mégsem áll távol az eredettörténetétől, ugyanis a ma bridzsként emlegetett szellemi torna a whist nevű kártyajátékból alakult ki a XX. század elején, a whistet pedig egészen a XVI. századig lehet visszavezetni. 

Ha a whist szó netán neked is ismerősen hangzik, az talán azért is lehet, mert ez volt az a játék, amit Phil Fogg és barátai űztek Verne Nyolcvan nap alatt a Föld körül című regényében. A XVIII. századi első magyar nyelvű kártyakönyvben ezt a játékot még „csitt”-nek nevezik. Nem véletlenül, a bridzsre is jellemző, hogy a termet feszült csend uralja. Arról nem is beszélve, hogy a játékosok nem is beszélhetnek egymással, nehogy így segítsék a másikat (de erről még lentebb is lesz szó!). 

Az első whisttel foglalkozó könyv 1742-ben jelent meg Edmond Hoyle tollából, és igazi bestsellerré vált. Hogy a whist szóból idővel hogyan lett bridzs, arra sajnos senki nem tud megbízható választ adni.

Az angol hídhoz állítólag biztosan nincs köze, ennek ellenére nem áll távol a játék jellegétől Vágó István gondolata, aki a játékosok közötti szellemi hídról is beszél.

A whist szó a régi angolban pedig egyet jelentett a „pszt!”-tel, azaz teljesen helyes volt rá a csitt elnevezés.

„A szex olyan, mint a bridzs. Ha nincs jó partnered, legalább jó kezed legyen” (Woody Allen)

A bridzs leírása nagyon-nagyon leegyszerűsítve a következőképpen néz ki: a játékot négyen játsszák egy pakli franciakártyával, joker nélkül, a két szemben ülő alkot egy párt, a párok egymás ellen küzdenek. Egy menet két szakaszból áll, a licitálásból, majd a kártyák e szerinti leosztásából. Ennél bővebben e helyen nem szívesen írnék, ugyanis valóban nagyon bonyolult, ahogy arról Balázs is mesélt: „Nagyon nehéz, rengeteg szabály és konvenció van, amit hosszú ideig tart elsajátítani. Már több mint egy éve tanuljuk heti három órában, és még mindig kezdőnek számítunk…“

Ezt Hoffmann Tamás bridzstanár is megerősíti: „A játék licitálási szakaszának az a nehézsége, hogy meg kell tanulni egy igen komplikált rendszert – ahogy egymásra épülnek a licitek, és egyre bonyolultabb lesz a licitmenet, az egyre nagyobb komplexitást eredményez, és egyre inkább árnyalja, hogy milyen lapok lehetnek kinél.”

Ez a szakasz inkább lexikális tudást igényel. Az 52 lap négyszer 13-as lejátszásának pedig elképesztően sok lehetősége van, emiatt aztán minden helyzet egy picit más, a kérdés pedig, hogy mennyire vagy képes felismerni a korábban már látott mintázatokat.

„A komplexitása közel végtelen” – mondja.

De ha ez nem lenne elég, álljon itt még John Allen Paulos amerikai matematikaprofesszor gondolata a témában:

„Az, hogy valami ritka, önmagában még semmit sem bizonyít. A bridzsben például egy a 600 milliárdhoz az esélye, hogy éppen azt a 13 lapot kapjuk, amit osztottak nekünk. Különös volna, ha valaki, miután megkapta, és jó alaposan meggusztálta a lapjait, nekiállna kiszámolni, hogy ennek a leosztásnak az esélye kisebb mint egy a 600 milliárdhoz, és ezek után úgy döntene, hogy nem is kapta azt a leosztást, hiszen annak olyan kicsiny a valószínűsége.”

„Sok játék szórakoztató, de a bridzs magával ragad. Tornáztatja az agyadat. Az agy, mint az közismert, idővel berozsdásodik, de a bridzs megakadályozza ezt” – mondta Omar Sharif

Hoffmann Tamás a mindennapos életben is érzékeli a bridzs agyfejlesztő hatását. „Nagyon logikus gondolkodásra késztet, de a valószínűségről is rengeteget tanít. A sakkban látod, hol vannak a bábuk, nem kell azzal számolni, hogy hány százalék eséllyel lépi meg az ellenfeled ezt vagy azt a lépést, a bridzsben azonban nem ismertek az ellenfél lapjai, így folyamatosan azon kell agyalni, vajon mennyi az esélye annak, hogy valakinél valamilyen lap van.”

De a hibázással kapcsolatban is sokat taníthat a játék. „Nagyon kézzelfogható bizonyítékát adja: attól, hogy valamit jól csináltál, még nem biztos, hogy eredményes leszel, és attól, hogy jól sikerült, még nem biztos, hogy jól csináltad.”  

 

További nagy előnye, hogy körülbelül hétperceként új menet kezdődik, így kifejezetten pörgős játéknak számít. A partik egymástól függetlenek, tehát, ha elkövetsz egy hibát az egyikben, azt nem viszed magaddal tovább.

De Tamás a bridzsben azt is szereti, hogy folyamatos alázatra neveli az embert a játék végtelen bonyolultsága, hiszen nincs olyan parti, amit ne lehetett volna jobban csinálni. Emellett (főleg a sakkal összehasonlítva) ez egy rendkívül társasági tevékenység, párban kell együttműködni, összeállítani a licitrendszereket.

„Az ember soha nincs egyedül, a párjával együtt sír, együtt nevet. A bridzs igazi intellektuális torna, nem tudsz úgy játszani, hogy ne kerülj folyamatosan olyan problémák elé, amik pont a te szinteden jelentenek kihívást. De ez a nagy előnye is:

onnantól kezdve, hogy valaki a kezébe tudja venni a 13 lapot, tud játszani, és folyamatosan fejlődhet. Határ a csillagos ég.”

Balázs a következők miatt csúszott rá a bridzsre: „A legjobb dolog a játék maga, és az, hogy párban hogyan tudunk egyre jobbak lenni, illetve a versenyeken jobb és jobb eredményt elérni. A másik a társaság: összehozott egy olyan baráti társaságot, ami korábban ebben a felállásban nem létezett.” Vágó István pedig többek között így nyilatkozott a bridzs pozitívumairól: 

„S szeretem azért is, mert a nők szívesen játsszák, azon kevés sportok egyike, amelyben egyenlő eséllyel szállnak síkra a férfiak ellen”

Magyarországon egyébként komoly hagyománya van a játéknak, ha nem is számítunk „bridzsnagyhatalomnak”, de abszolút benne vagyunk az erős középmezőnyben. A két világháború között sok bridzsklub alakult idehaza, kávéházakban, éttermekben, kaszinókban játszott a városi értelmiség, orvosok, ügyvédek, tanárok és művészek. Ottlik Géza például az egyik legismertebb hazai bridzsszerzőnk, aki angolul írt könyvet Hugh Kelsey-vel karöltve Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein címen – külföldön ezért őt sokan inkább bridzs-, és nem szépíróként ismerik. Ezt azóta is a világon az egyik legjobb (és legnehezebb) bridzskönyvként tartják számon, ezt Tamás is megerősíti: „Olyan nehéz olvasmány és olyan szép elemzések vannak benne, hogy az elképesztő. Nekem körülbelül tíz–tizenöt perc/oldal az olvasási sebességem, és akkor még bőven nem gondoltam át mindent”. A bécsi csapat 1934-es Európa bajnokság győzelméről is Ottlik tudósított (ez még jóval az Iskola a határon megjelenése előtt történt). A kommunista érában azonban jó ideig tiltott, majd tűrt foglalatosság volt e „polgári passzió”.

Hoffmann Tamást az édesanyja tanította meg játszani tizennégy éves korában, aki amatőr játékosként már negyven éve bridzsel. Körülbelül ez az a kor (vagy maximum pár évvel korábban), amikor érdemes lehet elkezdeni megismerkedni a játékkal. Ezzel együtt érdemes megemlíteni, hogy az Amerikai Kontakt Bridzs Liga (ACBL) szerint

2020-ban a legfiatalabb bridzsbajnok a nyolcéves Andrew Chen volt, aki így egyúttal férfivá is avatódott. Azt tartják ugyanis, hogy a bridzs az a játék, ami elválasztja a fiút a férfitól.

„A bridzs túl fontos ahhoz, hogy komolyan vegyük” – írta Oscar Wilde

A játék során a párok nem beszélhetnek egymással, a szabály szerint kijátszásokkal és licitekkel ugyan jelezhetnek egymás felé, de minden más csalásnak számít. Ha hozzám hasonlóan te is azonnal meglátod minden helyzetben a kiskaput, akkor most valószínűleg eszedbe jut, mennyi lehetőség van arra, hogy az ember mégis tisztességtelenül játsszon, és előre megbeszélt jelekkel (köhögés, orrvakarás, a másik bokán rúgása az asztal alatt) mégiscsak jelezzen valahogy a párjának. Ez azonban hosszú távon egyáltalán nem kifizetődő, mint azt egy viszonylag friss eset is bizonyítja. Történt ugyanis, hogy az olasz válogatott 2015-ben lebukott egy 2014-es Eb-n elkövetett csalásuk miatt, amikor a videós felvétel elemzéséből kiderült, a kártyákat attól függően játszották ki merőlegesen vagy vízszintesen elhelyezve, hogy a játékosnak volt-e az adott színből magas vagy szóló lapja. Az ügyben vizsgálatot indítottak, majd, mivel a vádakat bizonyítottnak találták, többéves eltiltásokat osztottak ki. Az egyik olasz versenyző, Fantoni azonban nem ismerte el bűnösségét, és fellebbezett a CAS nevű nemzetközi sport-döntőbíróságnál. Emiatt végül felmentették, de csupán azért, mert a csalást nem lehetett százszázalékosan bizonyítani. Ám amikor lejárt a kirótt büntetés, tavaly augusztusban, az Európai Bridzs Liga online megrendezett világbajnoki selejtezőin Fantonival senki nem volt hajlandó kiállni, ami szerintem teljesen érthető, hisz ha valaki etikátlanul viselkedik egy játékban, az nem érdemli meg a részvételt benne. A történet pikantériája, hogy idén tavasszal épp Olaszországban rendezik a járvány utáni első bridzs-vb-t.

„Mindegy, hogy hová megyek a világban, a bridzsasztal körül mindig új barátokra tehetek szert” – mondta Martina Navratilova

A Covid előtti Budapesten nagy bridzses klubélet zajlott, több helyszínen is lehetett napi rendszerességgel játszani. A klubok azonban javarészt bezártak a járvány miatt, és bár lehet online is bridzselni, Tamás állítja, azért az messze nem ugyanaz. Két év alatt az ember pedig sokat felejt. „Kicsit olyan, mint a biciklizés. Az alapok persze megmaradnak, de magas szinten egy ekkora kihagyás már rengeteget számít. Gyakran észreveszem magamon, hogy olyan dolgok, amik régen simán mentek volna, ma már komoly nehézséget okoznak. El sem tudok számolni odáig.”

  

Hogy ki a legtipikusabb bridzsező? Tamás tapasztalatai szerint a nyugdíjazása környékén kártyázni kezdő, idősebb (főképp) nő, aki valami értelmes elfoglaltsággal szeretné kitölteni a szabadidejét, illetve megtornáztatni az agytekervényeit. Ezt egészíti ki Balázs és a felesége, Kinga története is, akiket két dolog vonzott a játékban: egyrészt nagyon szeretnek kártyázni, és mivel a bridzs a legnehezebb, azt szerették volna megtanulni, másrészt Kinga anyukája régóta játszik, és jó látni, hogy a játéknak köszönhetően szellemileg teljesen friss, versenyeken indul, komoly baráti társasága van, az online platformokon keresztül pedig bármikor tud játszani. Ezt Tamás is megerősíti. „Sokan vannak, akik elkezdenek járni a tanfolyamokra, aztán amikor már megy a játék, csatlakoznak egy klubhoz, belőlük lesz az utánpótlás. A tanfolyamnak ez az egyik nagyon pozitív hozadéka: nemcsak remek hangulatúak, de játék közben alaposan megismeri az ember a másikat, így könnyen szövődnek barátságok.

Volt egy hosszan tartó tanfolyamom, az első alkalommal leült négy vadidegen hölgy az asztal köré. Most meg látom a Facebookon nyolc évvel később, hogy folyamatosan együtt járnak nyaralni.

Ez is óriási érdeme a játéknak. Ebben a korban nehéz új barátokat szerezni, a bridzs (és a klub, amelynek a tagsága egyáltalán nem drága) azonban valóban hidat tud képezni két ember közé. Ráadásul – mivel nem szabad benne nagyon beszélni – kevés angoltudással már akárhol a világon csatlakozhatsz egy klubhoz Azerbajdzsántól Brazíliáig.

Fiala Borcsa

Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/powerofforever