Nem csak a kalóriaégetés jelzi, hogy mennyire megvan a sportélmény a szellemi sportok esetében: az okosórák világában ma már könnyen mérhető, hogy művelőinek a versenyek alatt ugyanúgy megemelkedik a pulzusuk, a vérnyomásuk, a légzésszámuk, mint a fizikai sportolóknak. A jó eredményhez szükséges rendszeres és kitartó edzés, a fókuszált figyelem, a versenyek felépítése, a nézők drukkolása, és sajnos a csalás megjelenése is mind-mind hasonlóvá teszi az összes fizikai sporthoz.

De mi is az a bridzs?

Tapasztalatom szerint a többség számára a bridzs szóról – ha egyáltalán bármi, akkor – az ugrik be, hogy angol lordok szivar és whisky mellett nagy pénzben kártyáznak sötét klubokban, esetleg Kaliforniában gazdag nyugdíjas hölgyek teázás közben rakosgatják a lapokat. Mára a bridzs leginkább egy szellemi sportként írható le jól, amely – nem mellesleg – az olimpiai mozgalom tagja.

Kezdjük a legfontosabbal: egy olyan kártyajátékról beszélünk, amelyikben nincs szerencseelem.

Mégis kártyajáték, vagyis folyamatosan valószínűségekkel kell dolgozni. Ugyanakkor a szerencseelemet szinte teljesen kiiktatták azáltal, hogy minden asztalon ugyanazt a partit játsszuk, vagyis össze lehet hasonlítani, hogy ki ért el jobb eredményt ugyanazokból a lapokból.

Alapvető tudnivalók a játékról

Amikor bridzsezünk, egy asztalnál négyen ülünk, ketten játszunk kettő ellen. Egy parti két részből áll: először licitálunk, amelynek során a két pár részben azért harcol, hogy meghatározza az aduszínt, részben azért, hogy vállalást tehessenek arra, hányat fognak ütni. Az a pár, amelyik megnyeri a licitet, a lejátszás szakaszban az általa meghatározott aduszín mellett megpróbál annyit ütni, amennyit vállalt, a másik pár pedig megpróbálja ezt megakadályozni. A játék különlegességét mindkét részben a párok együttműködéséből adódó hatalmas variációs lehetőség adja. Az egyes liciteknek különleges jelentésük lehet a megállapodások szerint (például a „nyolcat akarok ütni káró adu mellett” bemondás valódi jelentése lehet, hogy így szól: „van a kezemben öt kőr és négy pikk”), míg a lejátszás során a két-két kéz összejátszása egészen különleges technikai bravúrokat tesz lehetővé, amelyek semmilyen más kártyajátékban nem fordulhatnak elő.

A bridzs sport és játék, tehát lehet benne csalni

A bridzsjáték akkor működik, ha a küzdő felek betartják azt a legfontosabb szabályt, hogy a partnerek egyáltalán nem kommunikálhatnak egymással. Ebben a tekintetben különbözik minden más kártyajátéktól (leginkább a pókertől): ha tétre megy a játék, akkor itt bizony tilos minden szöveg. Ebből már következik is, hogy amikor nagy a tét, akkor milyen formában jelenik meg az emberi gyengeség, vagyis a tiltott kommunikáció.

Úgy érdemes elképzelni, hogy ami a fizikai sportok számára a dopping, az a bridzs esetében a tiltott kommunikáció. 2015-ben egy norvég világsztár rájött, hogy a csapattársai csalnak, és visszaadott minden díjat, amit velük közösen korábban nyert. Ez után az energiái jelentős részét további csalások leleplezésére összpontosította, és végül négy párt (egy izraelit, egy lengyelt, egy németet és egy olaszt), köztük a világranglista első és második helyezettjét tiltotta el a további versenyzéstől a bridzs világszövetsége.

És hogyan csaltak? Mutogatással, vakaródzással, köhögéssel, kártyafordítgatással: mint az oviban. Csak éppen a tét volt egy picit nagyobb. A versenyekről készült videófelvételeken azonban sikerült bebizonyítani, hogy azonos gesztusokhoz azonos mintázatok tartoztak a kezükben lévő kártyákat nézve. Hogy napjainkban tisztább az élmezőny, mint valaha, az biztos. Hogy vannak-e jelenleg csalók, azt persze nem tudhatjuk.

Miért jó bridzsezni?

Több országban választható tantárgy az általános iskolában, például: Lengyelországban, az Amerikai Egyesült Államok néhány államában, Dániában és Kínában, nemrég pedig Marokkóban is bevezették. A jogosnak tűnő miértre a válasz a képesség- és készségfejlesztés sokszínűségében rejlik. Miközben a sakk nyilvánvalóan verhetetlen az analitikus szemléletmód játékos oktatásában, a bridzs (a logikus gondolkodás mellett) számtalan más képességet is aktívan fejleszt.

A bridzsezők átlagosan félpercenként hoznak egy döntést, amelyek közül (minthogy valószínűségekre alapuló játékot játszunk) értelemszerűen egy csomó végül rossznak bizonyul. A gyors döntéseket tehát ráadásul magas hibatűréssel kell kombinálni, és a fókuszt annak ellenére fenn kell tudni tartani, hogy tudjuk, az előbb súlyos hibát követtünk el. Hát még, ha a partner hibázott! A csapatban gondolkodás magasiskolája annak a felismerése, hogy a nálunk lévő információkat a partner nem tudja magától. Kommunikációs képességeket fejleszt a licitrendszer egyeztetése a partnerrel, és minden versenyre történő felkészülés önmagában egy pici közös projekt. A játék során a rövid és a hosszú távú memóriát is állandóan fejlesztjük, és nem utolsósorban képessé kell válni fegyelmezettnek maradni fáradtan, feszülten, idegesítő ellenfelek ellen és lüke partnerrel is.

Kutatások igazolják, hogy a rendszeresen klubokba járó idősödő bridzsezők agya védettebb az öregedéstől.

Nem túl meglepő felismerés ez sem: éppen úgy, ahogy a testünknek, az agynak is szüksége van edzésre. A bridzs erre a célra kitűnő, és előnye a keresztrejtvényfejtéshez vagy az olvasáshoz képest (amelyeket nem akarok leszólni, hiszen mind hasznos), hogy a rendszeresen közösségben végzett tevékenységek pszichésen is jót tesznek.

A bridzs és a nők

A bridzs versenysport változatában ugyanazok a tendenciák figyelhetők meg, mint a sakkban: eleve kevesebb lány kezd bridzsezni, és amikor befejezik a tanulmányaikat, és dolgozni kezdenek, családot alapítanak, akkor bizony a fiatal nőknek ritkán van esélyük arra, hogy rendszeresen bridzsezni járjanak.

Ha egy fiatal férfi jár minden héten bridzsezni, akkor azt egy különleges hobbinak szokás tekinteni, miszerint ilyen hasznos/előkelő/különleges tevékenységet végez a ház ura (és nem, mondjuk, iszik helyette). Iszonyú igazságtalan, hogy nők esetében viszont éppen ellenkező előjelet kaphat egy ilyen szenvedély.

Éppen ezért az élmezőnyben sajnos mindig sokkal kevesebb a nő, mint a férfi, és ez nemcsak Magyarországon igaz, hanem az egész világon.

Ugyanakkor az elmúlt években Magyarországon az egyetemisták közül sokkal több lány került az élmezőnybe: olyannyira, hogy a sportág hazai képviselőinek óriási örömére a tavaly nyári, Oslóban rendezett ifjúsági Európa-bajnokság női mezőnyében második helyet szereztek lányaink. A magyar bajnokságok egyik legfontosabb versenyét, a budapesti csapatbajnokságot pedig az a Visoft csapat nyerte, amelyben ketten is játszottak az ezüstös hölgyek közül (márpedig ifjúsági játékosok nagyon ritkán, hölgyek is alig, ifjúsági hölgyek pedig még sosem nyerték meg ezt a rangos tornát).

A teljes képhez hozzátartozik, hogy azért a bridzsben vannak női sztárok: a német születésű, később dán, majd újra német színekben versenyző Sabine Auken minden fontos versenyt megnyert már, a legutóbbi időkben amerikai férjével együtt játszva.

Bármikor meg lehet tanulni bridzsezni

Ami a klubéletet illeti: a nők sokkal aktívabbak a nyugdíjas éveikben. A folyamatosan szaporodó bridzsklubokban egyre több a nyugdíjas korú kezdő, és közöttük is lényegesen többen vannak a nők. Hogy ennek pontosan mi az oka, nem tudhatom, de az érzéseim azt súgják, hogy a hölgyek tudatosabban tervezik meg, hogy mivel töltsék frissen jött szabadidejüket, nyitottabbak a (például szellemi) kalandokra, könnyebben képzelik el magukat működőképesnek egy új közösségben, és kevesebb időt töltenek önsajnálattal, helykereséssel, amelyre a nyugdíjba került férfiak (tapasztalataim szerint) hajlamosabbak. De az is lehet – mert lássuk be, a statisztikák ezt a verziót is alátámasztják –, hogy egyszerűen egészségesebbek, és így aztán férfi társaiknál alkalmasabbak arra, hogy új tevékenységekbe fogjanak.

Szóval azt mondom, korra és nemre való tekintet nélkül: bridzsezzetek, jó lesz!

Érdeklődőknek pici történelem

A bridzsjáték első változata a XIX. század második felében az angol whist és az orosz birics találkozásából jött létre. Az angolok a kimondhatatlan „birics” helyett adták a játéknak a „bridge” nevet. A XX. század elején mégis Amerikából indult hódító útjára a versenysport változat: egy „duplikálás” nevű eljárással megoldották, hogy minden asztalon ugyanazokat a partikat játsszák, így az eredmények összehasonlíthatóvá váltak, a „szerencse” pedig kiiktatódott. Ez után a harmincas években olyan hype alakult ki a bridzs körül, mint amilyet az ezredforduló környékén a póker körül tapasztalhattunk. Bridzsrovata volt a Színházi Élettől kezdve a New York Timesig minden magára valamit is adó sajtóorgánumnak. A bridzs szerepelt reklámokban, filmekben, krimikben – része volt a mindennapoknak. Volt olyan felmérés, amely szerint az amerikai háztartások negyvennégy százalékában bridzseztek otthon.

Magyarország szerepe többféleképpen is meghatározó a bridzs történetében. A harmincas években Európa-bajnokságot nyert a magyar csapat, világbajnoki ezüst (női) és bronz (nyílt) és számos más világraszóló eredmény mellett. A világ első hivatalos világbajnokságát 1937-ben, Budapesten, a Vigadóban rendezték (Ausztria nyert, az Egyesült Államok csapata lett a második, mi, magyarok a harmadik–negyedik helyen végeztünk).

A világ egyik legnevesebb bridzsszakírója pedig Ottlik Géza volt. Igen, ő írta az Iskola a határon című regényt. Az 1979-ben megjelenő Adventures in Cardplay című könyve világszerte minden olyan bridzsőrült könyvespolcán megtalálható, akinek volt bátorsága belefogni – valószínű, hogy kevesen értették meg teljes egészében a hihetetlenül komplex művet. Ottlik eleve angolul írta meg a könyvet, a magyar fordításra 1997-ig kellett várni. Sajnos hazánkban a háború után a bridzs előbb a „tiltott” kategóriába került – azóta is ennek isszuk a levét –, és csak a hatvanas évektől lett „tűrt” tevékenység.

Talyigás Péter