Szilágyi Liliána: Évekbe telt, mire ki tudtam mondani, hogy apám bántalmazott – Elviszlek magammal
Rovattámogatás

Szilágyi Liliána nemrég volt 25 éves. Azt mondja, valahol 12 éves kora óta készül erre a beszélgetésre. Akkor persze még nem tudta, hogyan, kivel zajlik majd, és mit fog mondani – egyáltalán: mit mondhat el abból, ami vele-velük történt. 2016-ban aztán saját kezébe vette az életét, és azóta már tudatosan, szakemberek segítségével építi, erősíti magát (és közben, amennyire tudja, az édesanyját), hogy képes legyen a nyilvánosság elé állni a történetével. Mert az, amit az Európa-bajnoki ezüstérmes, ifjúsági olimpiai bajnok úszóról tudtunk, amit a jó tanuló-jó sportoló kislányból, majd a sikereiért (és a szeretetért) szemünk előtt harcoló fiatal nőből láttunk eddig, az ő igazságának csak egy vékony szelete volt. Ahogy ott ült mellettem az autóban, és eleinte nagyon nehezen, de aztán fokozatosan egyre nagyobb magabiztossággal mesélt – átgondoltan, higgadtan, néha saját magához, néha túlélőtársaihoz, olykor pedig az egész uszodai közeghez és mindenki máshoz is beszélve –, azon kaptam magam, hogy a mélységes megrázkódtatás mellett csodálom őt. A bátorságáért, a nyugalmáért, azért, amit és ahogy mond. És azért, ahogy a szavakkal a szemem láttára „szabaddá mossa” magát. Az Elviszlek magammal évadzáró epizódjában: Szilágyi Liliána.