Mentsd meg a fásult, hideg, lehangolt reggeleket (és magadat)! – Zeneterápia munkába menet
Nincs mese, nem csak álmodjuk, tényleg itt van az ősz, aztán meg majd jön a tél, ami az olyasfajta embereknek, mint én, sajnos azt is jelenti, hogy a nyár még nagyon messze van. Már nincs semmi pezsgő újdonság abban, hogy visszazökkentünk a normális hétköznapokba. Ahogy szürkülnek a reggelek, úgy üvegesednek a tekintetek a tömegközlekedési eszközökön (vagy épp a kocsik volánja mögött). Előbb-utóbb mindenkit elér, és akkor annyi a reggeleinknek egy időre. Na, én most ezzel szeretnék szakítani, vagy inkább megelőzni a szürkeséget. Nehogy már az ablakon kibambulás legyen a reggeli rutinunk, mielőtt belevágunk egy hosszú munkanapba! Nyugi, ez a cikk nem a reggeli meditációról, jógáról, házi granoláról vagy a hála gyakorlatról szól… hanem arról, ami az egy (vagy kettő) meleg ital mellett egyben tartja a reggeleimet. Vagyis: a zenéről! Indítsátok a napotokat Szabó Anna Eszterrel (Pro tipp: Spotify-lejátszási lista a cikk végén, indítsd el, és olvasd zenehallgatás közben!)
–
Nem szeretem a kávét, helyette inkább jó cukros, savanyú és erős kesernyés fekete teával indítok
De ha olyanom van, akkor kakaót iszom vagy forró citromos vizet. A lényeg, hogy valami fel kell melegítsen belülről. A fázásnak nem szabad esélyt hagyni reggel. Alapszabály. Sajnos én a reggelit csak később szoktam megejteni, ezen változtatnom kéne, de egyelőre így vagyok berendezkedve.
Szóval miután felmelegedtünk, jöhet a mentális melegedés.
Előre szólok, a zenei ízlésemet gyakran szokták „nyugdíjasnak” nevezni, én vagyok az örök nosztalgiamániás, aki az örökzöldekbe kapaszkodik, szóval tőlem ne számítsatok újdonságokra, de azért nyugi, lesz egy-két nem retró zene is a listán.
Amikor úgy tűnik, minden klappol: sétálj ritmusra!
Maradjunk annál a lehetőségnél, hogy nem esik az eső, talán a nap is kibújik valamennyire, és nem rossz a kedvünk, sőt, akár kifejezetten rózsás a hangulatunk.
Ilyenkor azt szeretem legjobban, ha megkapom a kezdő ritmust, ami megerősít ebben a pozitív érzésben. Ez a bizonyos ritmus ne legyen túl gyors, de túl komótos sem. Az egyik kedvenc „indulós számomat” tényleg az első lépés pillanatában szoktam bekapcsolni.
Ez a dal mostanában nem más, mint az In my Life a Beatlestől. Kizárólag Beatles-dalokkal is jól lennék, de azért lesz itt még más is (valamennyire). Az első néhány gitárhang alatt bezárom a kaput, és amint meghallom az éneket, jöhet az első lépés.
Körülnézek, igyekszem nem a szemetet, a lehangoló részleteket figyelni, a tekintetemmel fákat, leveleket pásztázok, keresem a levegőben az őszi illatokat, több-kevesebb sikerrel kiszűrve a szmogot, kutyapisit.
Olyan stabil ritmikája van ennek a dalnak, hogy megbízhatóan lehet rá lépegetni, és ha hagyjuk, hogy elárasszon a hangulatával, akkor a végére akár még mosolyoghatunk is.
Ha még picit álmosak vagyunk, és sok piros lámpánál kell megállnunk munkába menet, tökéletes választás a Beach Boystól a God Only Knows című klasszikus, mert arra még ácsorogva is kellemesen lehet bólogatni, miközben átjárhat egy álmodozó érzés, na meg az Igazából szerelem utolsó pár képkockája lepereghet előttünk. Így sokkal könnyebb nekivágni a tömegközlekedésnek vagy a dugókkal teli városnak.
Szintén lassabban ébredezőknek ajánlok egy újabb (és nem utolsó) Beatles-számot, a Blackbirdöt. Csicseregnek a madarak, a léptek kopognak, és ha igazán belefeledkezünk a dalba, akkor (kellőképpen feltolt hangerővel) a legdurvább városi őrület közepén is megteremthetünk egy kis békét.
Egy utolsó, szó szerint álmodozó, békés kedves napindító, de picit játékos opció Sun Ra Dreamin című dala, amitől, ha akarnál, se tudnál morcosan haladni. Tökéletes a tempója a sétához, de volt, hogy néha sasszéztam a hatására, ezzel azt hiszem, a többi járókelő reggeli jókedvét is megalapoztam.
Amikor hiába a kávé/tea, ül rajtad az álom: „csakazértis” vágj bele a napba!
Vannak azok a reggelek, amikor meg kell küzdeni az álmos aggyal, ágytól elgémberedett végtagokkal, és úgy egyáltalán, az előttünk álló nap terheivel. Ha még az időjárás is ellenünk dolgozik, nyálkás eső szemerkél, akkor pláne nincs könnyű dolgunk. Ilyenkor fel kell szívjuk magunkat, tehát valami lendületesebbre van szükség.
Ekkor többnyire rákapcsolok a tempóra, és jöhet a Heaven Street Seven klasszikus Dél-Amerikája. Ettől aztán szedhetjük a lábunkat, sőt,
ha reflexből dalra fakadunk (ami megeshet), ám legyen.
Junior Kimbrough Feels so Good című száma hasonlóan pörgős, erre már haladóbb fokozat együtt lépkedni, viszont a végére elhisszük, hogy ezt a napot simán letoljuk. Egy a baj vele, hogy túl hamar véget ér.
Úgyhogy gyorsan jönnie kell a következőnek, ami lehet John Lennon és az Oh, Yoko, ami olyan kedvesen húz fel minket magával, hogy összetesszük a két kezünket ezért a szerelemért, ami ezt a dalt ihlette.
Dinamikus sétára szintén jó választás lehet Dolly Parton Jolene című dala. Ez a tempó tökéletesen tartható, olyannyira, hogy rendkívül bosszantó egy piros lámpánál megállni, de addig maximum marad a bólogatás, egy helyben táncolás.
Mostanra rájöhettetek, hogy az énekelgetés, táncolgatás tőlem nem idegen az utcán (sem). Nem feltűnési viszketegségből csinálom, egyszerűen ösztönösen jön, és eddig senki nem szólt rám, hogy zavaró lennék, addig pedig kit érdekel, ha esetleg valaki hülyének néz?!
Isteni vonulós dal a Disco in My Head az Erik Sumo Bandtől! Szerintem az egyik leginkább szívmelengető hazai (igaz, angol nyelvű) szerelmes dal, és pont úgy építkezik, mint egy ilyen reggel: szépen, fokozatosan ébred, de végig diktálja a szükséges tempót, és úgy feltölt, hogy repetázhatunk is belőle újra és újra.
Amikor úgy érzed, merő kínlódás a reggel
Oké, ezek a legnehezebbek. A kínlódós reggelek. Az eddig felsorolt dalok mindegyike jó a hangulat javítására, de vannak azok a reggelek, amikor nincs kedvünk senkihez, semmihez. Minden tragikus, az utcán is kizárólag a lehangoló dolgokat vesszük észre…
Ilyenkor két választás van.
Vagy nagyon dübörgős, intenzív, de mégis felemelő zenével vezetjük le a napindító feszkót, vagy teljesen átadjuk magunkat az érzésnek, és elmerülünk benne, mint a szerelmi bánatba. Nekem ez utóbbi nem lehangoló, inkább elárasztásos technikának nevezném.
Fejest ugrom a szenvedésbe, hagyom, hogy átjárjon, akár bőgök is egyet, ha az eső is esik, csak még jobb, hadd mossa le az eső a könnyeket, és mire beérek az irodába, már megkönnyebbülten lépem át a küszöböt.
Csodával határos módon eddig még ABBAval nem hozakodtam elő, de nyugi, már jön is, mert velük a fenti „két legyet egy csapásra” letudhatjuk.
Az Eagle hatására szárnyakat kaphatunk, igazi monumentális dal, egyszerre köldöknézegetős, sírós, és közben felemel, feltölt.
A Chiquitita lassan, visszafogottan indul, itt még nagyon sajnálhatjuk magunkat, az ABBA is sajnál minket, de aztán kézen fognak minket, és ráébresztenek, bármi van, a Nap akkor is süt, ha nem látjuk.
A The Doors People are Strange című dala pompás, ha nemcsak a reggeltől vagyunk kiborulva, hanem az emberektől is, ha pedig egyenesen úgy érezzük, jön a világvége, akkor Péterfy Bori és az Oroszlán a hóban ebben boldogan megerősít. A Beatles és az A Day in the Life című dala pont keveri a lendületességet, a melankóliát és a sötét érzéseket. Itt a ritmus azért eléggé váltakozó, cserébe viszont a zene van annyira intenzív, hogy alaposan átmozgat minket belülről.
Az Amorf Ördögöktől a Nagy meleg pulóver egy igazi őszi szám, ha például van módunk áthaladni valamilyen zöldövezeten, akkor mindenképp időzítsük ezt a dalt arra a pontra, ugyanis,
ha a két szemünkkel látjuk, hogy a „parkban fákat színez egy cerkával az ősz”, akkor egy pillanatra tényleg átjárhat az ősznek az a hangulata, amit nagyon, de nagyon lehet szeretni.
Sorolhatnám még napestig a dalokat, de a mondandóm lényegét mostanra már biztosan értitek: szerintem mindenkinek kötelező lenne reggelente zenét hallgatni.
Nekem ezek a számok hosszú évek óta társaim a reggeleken. Rengetegszer indultam el otthonról úgy, mintha a „beleimet húztam volna magam után”, de egy jó dalválasztással előbb-utóbb sikerült átlendülni a legdurvább holtpontokon is.
Úgyhogy összeszedtem egy lejátszási listába az összeset, hátha nektek is segítenek:
Szabó Anna Eszter
Kiemelt képünk illusztráció – Forás: Getty Images/martin-dm
