Így legyél te is David Attenborough – Galaxis útikalauz tényleg nagyon kezdő természetjáróknak

–

Sokan gondolják, hogy a túrázás valami olyasmi, amire nem alkalmas mindenki, amihez sok előkészületre, helyismeretre, térképolvasási készségre és mindenféle egyebekre van szükség. Persze, egy keményebb terepre nem szabad elindulni rákészülés és körültekintés nélkül. Szerkesztőségünk profi túrázója, Filákovity Radojka többször is írt már arról, hogyan szeretett bele a műfajba, és mit ad neki a túrázás.

Én most az egyes szintről kezdem: hogyan vágjon bele a természetjárásba az, aki csak érzi, hogy kellene, jólesne, de életében nem tette még ki a lábát a városból? Segítek.

Ha a kedv és a nyitottság megvan, három fő dolog kell, hogy valaki jól is érezze magát természetjárás közben:

• kényelem
• nyugalom
• kíváncsiság

Ezek közül az első egyáltalán nem felszínesség: ha valami ismeretlenbe igyekszünk beleszokni, nagyon is számít, hogy ne fázzunk, ne égjünk le, ne ficamodjon ki a bokánk, és ne csípésekkel tele térjünk haza.

A második már kicsit keményebb dió: venni egy nagy levegőt, és kiszakadni a mindennapi rutinból néha egyáltalán nem könnyű. De fontos és érdemes. Egy idő után a természetjárás remek eszköze és módja lehet a kikapcsolódásnak. Ahhoz viszont meg kell tanítanunk magunkat arra, hogyan helyezkedjünk bele a jelen pillanatba. (Senki ne aggódjon, nem valami hagymázas szöveg következik, nagyon is gyakorlatiasak a tanácsaim.)

A harmadik pedig nem csupán ahhoz elengedhetetlen, hogy észrevegyük, mi minden zajlik körülöttünk a természetben, hanem ahhoz is, hogy utánajárjunk annak, amit nem tudunk, meséljünk a gyerekeknek róla, megörökítsük, sőt: a legkisebbek számára is élvezetessé tegyük a természetjárást.

Az idén későn jött a tavasz, csúszik a nyárelő is, szóval az általános érvényű tudnivalókon túl olyan tippeket gyűjtöttem össze, amelyek ilyentájt jönnek jól, ha valaki belevetné magát a természetjárásba.

Akár csupán a nagymama kertje végéről van szó, akár egy hatalmas külvárosi mezőről, a lényeg ugyanaz: vendégek vagyunk az adott környezetben, úgyhogy illik ennek megfelelően viselkedni. A jó hír, hogy a természet a legcsodálatosabb vendéglátó, és mindenkit elkényeztet, aki tiszteletben tartja a „ház” szabályait.

Hogy pontosan melyek is ezek a szabályok, arról ebben a cikkemben írtam bővebben, nulladik lépésként ennek elolvasását javaslom szeretettel.

És akkor nézzük!

Első szabály: védd magad!

Ez persze túlzásnak tűnhet egy egyszerű kis séta esetében, de hidd el: az, hogy megszereted-e a műfajt, nagyban függ attól, hogyan indulsz el otthonról. A legfontosabb a lábbeli: ha csak a legkisebb esély is van rá, hogy sár lesz, vagy nedves a fű ott, ahová mész, vízálló bakancsot vagy csizmát válassz. Ha száraz az idő, akkor is húzz zárt lábbelit. Ezzel véded a lábad attól, hogy a magas fűben, az avarban bármi felsértse, összekaristolja a bőrödet. 

Az öltözék hasonlóan fontos: mindenképpen hosszú nadrágot javaslok a magas fű, a bokrok és legfőképp a kullancsok miatt (ellenük amúgy is elkél valamilyen kullancsriasztó). Én sétáltam már bele aranyló búzamezőbe rövid gatyában, neked már nem kell kipróbálnod. Úgy néztem ki utána, mint akinek borotvapengékkel hasogatták fel a lábát.

Emellett fordíts gondot a nap elleni védelemre – már az első tavaszi napsugarak előbújásától. Nem túllihegés, hanem megfontoltság ez: a tél után pikk-pakk lesül az ember bőre, negyedóra is elegendő ahhoz, hogy grillcsirkeként távozzunk a színről, nyáron, nyílt terepen pedig borítékolható a ropogósra sülés. Naptej és fejfedő, ezek a barátaid. Én napszemüveget nem viselek ilyenkor, szeretem a természet valódi színeit látni, és zavarna a fényképezésben is, de ha neked érzékenyebb a szemed, mindenképp vigyél magaddal! (Ne engem, hanem egy napszemüveget.)

Ülj le, és figyelj!

Nem valami elvont meditációs gyakorlatra akarlak rávenni (bár a végeredmény nagyjából azzal egyenértékű), hanem arra, hogy ha megérkeztél, akkor tényleg érkezz is meg.

Azaz: ha ott vagy a helyszínen, ahol barangolni szeretnél, parkolj le, zárd le a biciklid, némítsd le a telefonod. Ez utóbbi ugyanolyan fontos, mint az, hogy ne lopják el a bringádat: ha a sétád közben felveszed a telefont, te lopod meg saját magadat.

A feladat a következő: indulj el az úton, és amikor már a természetben vagy, tehát picit eltávolodtál a közúttól, udvartól, forgalomtól, állj meg néhány percre. Ha találsz száraz felületet, ülj le, de állva is jó hatással lesz rád: vegyél néhány nagy levegőt, igyekezz minél lassabban lélegezni, mintha kitisztítanád a tüdődet, lélegezd be a friss levegőt.

Psszt!

Ez tulajdonképpen egyenesen következik az előzőből: figyelj a téged körülvevő neszekre! Ha többen vagytok, néhány percig ne dumáljatok, szokjátok meg szépen a csendet. Meglátjátok, utána nem is akaródzik majd egymást túlordibálnotok.

Gondoljatok úgy erre az egészre, mintha vendégségbe mennétek valakihez, aki épp a délutáni sziesztáját tölti, ti pedig addig elmolyolnátok a lakásában vagy az udvarán, de csendben, nehogy felébresszétek.

Hogy ennek mi értelme? Pofonegyszerű:

körülöttetek mindenütt állatok nyüzsögnek. Ha óbégatva érkeztek meg közéjük, a többségük visszahúzódik, hisz megrémül. Ha teljes szépségében szeretnéd megcsodálni a természetet, csavard le a hangerőt. Így a madarak ki merik engedni a hangjukat, a békák bátran kuruttyolnak, és még a halak se menekülnek fejvesztve.

Igen, úgy van, ahogy mondom: a víz viszi, sőt, felerősíti a hangot, nem véletlen, hogy a horgászok egy pisszenés nélkül üldögélnek.

Ó, azok a fránya pocsolyák! Vagy mégsem?

Elkezdődött végre a meteorológiai nyár is a húzódozó tavasz után. A májusi eső pedig aranyat ért – nemcsak a veteménynek, de a pocsolyák lakóinak is. Merthogy – hacsak nem a Blaha Lujza tér legendás, soha fel nem száradó pocsolyáiról van szó – minden nagyobb meggyűlt vízben találni szabad szemmel látható állatokat is.

Ha apró, őrült módjára tekergőző kis izéket látsz a vízfelszínhez közel, ráadásul jó sokat, akkor szúnyoglárvákkal sikerült megismerkedned: igen, belőlük lesznek a nyári kerti partik megkeserítői.

Ha árokparton, vagy sokáig megmaradó belvíz közelében mászkálsz, guggolj le, és figyeld meg, mi lapul a vízfelszín alatt: az évnek ebben a szakában rendszerint izegnek-mozognak az ebihalak bennük. Az is lehet, hogy már kinőtt a lábuk is.

Ha közben klasszikus brekegést hallasz, akkor szinte biztosan kecskebéka-ivadékokat látsz, ha viszont ütemes „huhogást”, akkor az a vöröshasú unka területe, nagy valószínűséggel ilyen ebihalakat találtál.

Láthatsz még hátonúszó poloskát (meg fogod ismerni: pont azt csinálja, amit a neve sugall), molnárkát, azaz molnárpoloskát (a vízfelszínen szaladgál), ha pedig egy év közben is víz alatt levő területre tévedsz, könnyen lehet, hogy piócát is. Úgy néz ki, mint egy őrült módjára tekergőző giliszta a víz alatt. De nem ajánlom, hogy hozzányúlj, a népi gyógyászatban használt gyűrűsféreg fogazott állkapcsaival sebet ejt a bőrön, amelybe hirudint, azaz véralvadásgátlót fecskendez, hogy sokáig és vígan lakmározhasson. 

Ha még egy fokkal szerencsésebb vagy, és az adott területen (vagy legalábbis egy részén) megmarad a víz, akkor gőtelárvákra is lelhetsz: olyanok, mint a már lábbal rendelkező ebihalak, csak kisebb a fejük, hosszabb a farkuk.

Arról pedig, hogy mi a teendőd, ha egy szép kora nyári napon valami egészen undorító dolgot találsz a pocsolyában, ebben a novellámban írtam.

Mi járt itt?

Nem azt mondom, hogy profi nyomolvasót faragok belőled öt perc alatt, de a Magyarországon leggyakrabban előforduló vadak lábnyomait meglepően könnyű felismerni.

Szintén a pocsolyák környékén érdemes keresgélned, a lágy sárban megfigyelheted az oda inni járó állatok lábnyomait. Őz, mezei nyúl, róka, vaddisznó: mindegyik egyszerű, nézd csak meg!

Persze nem minden mancsos róka: a környéken bandázó kutyákétól úgy különböztetheted meg az övét, hogy ravaszdi barátunk mindig egymás elé rakja a tappancsait, míg a kutyák lábnyomai átlósan egymás mellé kerülnek.

Ha tenyérnyi háromujjú nyomokat látsz, akkor gólya, esetleg gém ivott a pocsolyánál.

Jó tanács: ha már közel a naplemente, és vaddisznónyomot látsz sok kicsi malacnyommal, szerintem ideje hazaindulnod… 

Fogyaszd egészséggel!

Nyáron és ősszel, ha érnek a gyümölcsök, a természet rengeteg finomságot kínál, de a szemfülesek tavasszal sem maradnak kóstoló nélkül. Ezzel kapcsolatban érdemes fontos néhány dologra odafigyelni, mielőtt nekiesnénk az első szép, piros gyümölcsnek:

• csakis tiszta, vegyszerezéstől és autós forgalomtól elzárt területen csemegézzünk;
• magántulajdont sose dézsmáljunk;
• gombát SOHA ne fogyasszunk és ne is vigyünk haza gombaszakértői vizsgálat nélkül;
• csak olyan bogyót, gyümölcsöt fogyasszunk, amit ismerünk, hiszen sok a mérgező termés!
• mindig figyeljünk arra, hogy a velünk kiránduló gyerekek se egyenek olyasmit, amit mi nem ellenőriztünk.

No, és akkor lássuk, mit kínál az erdő-mező azoknak, akik tavasszal elég leleményesek!

1. Fehér árvacsalán

Ez a növény szinte mindenfelé előfordul az országban, könnyen és biztonsággal beazonosítható még a kezdők számára is. A virágai ehetők: húzd ki a fehér kis virágokat a helyükről, és hamm! Ne számíts mennyei lakomára, egy kis édeskés íz marad a szádban majd a nektár után, de arra szuper, hogy a gyerekeknek mesélj a gyógynövényekről, ehető vadvirágokról, és rögtön szemléltesd is a helyszínen.

2. Akácvirág

„Egyszer édesanyám elment Orosházára nagyanyámékhoz. Két bátyámmal utánaszöktem. Bartos Edétől, a péktől kértünk hitelbe fél kiló kenyeret. Egész úton akácvirágot ettünk. Azóta mindig rosszul vagyok, ha az illatát érzem.”

Ratkó József írja ezt az önéletrajzában. Bár a költőt sajnos a szükség vitte az akácvirág fogyasztására, minket pedig szerencsére már csak a kíváncsiság vezet, mégis érdemes megkóstolni a kis pillangó alakú virágokat: édesek, és jellegzetes akácaromájuk van. Ha szedünk belőlük egy kosárra valót, és megszárítjuk otthon, kész is a kiváló köhögéscsillapító gyógytea.

3. Bodzavirág

„Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.”

Balázs Árpád kórusművének köszönhetően az ország gyermekkórusai minden évben zengik a bodzavirág (és e Nemes Nagy Ágnes-vers) gyönyörűségét. Az is elég közismert, hogy a bodzatea meghűlés megelőzésére vagy kezelésére is remek, és az emésztésünkre is jó hatással van.

Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a bodzavirág tányérjai és az akácvirág fürtjei sűrű palacsintatésztába mártva olajban kisüthetők, és így mennyei csemege válik belőlük. 

Deli Csenge nemrég árulta el szörpkészítési titkait, én annyit tennék hozzá, hogy a bodza és az akác virágzatából is pompás kora nyári szörp készíthető!

Digitális vs. valóságos? Ugyan, dehogy!

Valószínűleg furcsán nézne bármilyen korú gyerek, ha bejelentenénk neki, hogy mostantól kirándulni fogunk, és slussz. Az utóbbi évben különösen sok szülő számára nem kínálkozott más megoldás a home office-ban, mint a tablet- és/vagy a telefonidő megemelése, szóval teljesen érthető, hogy ebből nehéz visszarángatni a gyerekeket a kirándulóösvényre. Különösen, ha nem rohangálós-kimelegedős őrjöngésről van szó, hanem elmélyült természetjárásról.

Annak, akiben ilyesfajta kételyek merülnek fel, van egy remek hírem: egyáltalán nem lehetetlen összehozni a digitális világot és a természetjárást! Sőt! Az előbbi nagyon is hasznos lehet az utóbbi megkedveltetésében.

• Ha akad a családban régebbi fényképezős telefon vagy digitális fényképezőgép, a kirándulás előtt adjuk oda a gyereknek (feltöltve, különben sivalkodás lesz belőle…), és mondjuk el, hogy most a természetfotózást fogjuk gyakorolni. Hihetetlenül gyorsan rákattannak a gyerekek a dologra, az én keresztlányom és unokaöcsém (hat és kilenc évesek) pikk-pakk maguktól ráéreztek a makrofotózásra, és lenyűgözően szép tájképeket készítenek.

Engedd, hadd fotózzanak, amit csak szeretnének, lehet, hogy a jövő Máté Bencéit nevelgeted éppen! 

• A fotókat kollázskészítő appokkal később gyűjteményekbe, tablókká rendezheti, kedvére szerkesztgetheti – ha megmutatod neki az alapvető használatot, magad is meg fogsz lepődni, mi mindent képes kihozni az alapanyagból, és közben mennyit tanul.
• Ha az egyes növények fotózgatása nem hozza lázba a gyereket, még mindig ott a lehetőség, hogy filmet forgasson a kirándulásról: arról, hol jártok, mit láttok, hogy érzitek magatokat, stb. Légy partnere a mókában, nyilatkozz a kamerába, mesélj neki, amiről tudsz, hívd fel a figyelmét az érdekességekre, amiket megörökíthet!

• Ha a fenti két ötletet ötvözitek, kész is a saját természetfilm, és ehhez még csak gyereknek se kell lenni, mert felnőttfejjel is végtelenül szórakoztató lehet, ha halálosan komolyan narráltok totális baromságokat a videóitok alá kitalált növény- és állatnevekkel, nemlétező természeti jelenségekkel.  Persze forgathattok komolyat is, ha a gyerek szereti a természetfilmeket, biztosan lelkes lesz az ötlettől.

• Szintén hasznosak a növényfelismerő applikációk, amelyek segítségével nem maradunk szégyenben, ha az aprólékok azt kérdezgetik, milyen virág ez, le szabad-e szedni. (Azonkívül tényleg nem árt, ha képben vagyunk, és nem szakítjuk le a rét fokozottan védett növényeit.) Léteznek ásványfelismerő applikációk, de ha kicsit kutakodsz, a neten a madarak röpképétől a nyomokig szinte mindennek a beazonosításához találsz segítséget. Mi lenne, ha épp az volna a feladata a gyereknek, hogy ott a helyszínen kinyomozza a telefonod segítségével, mit lát, mit talált?
• Ha  a fentiek közül egyik sem mozgatja meg őket, még mindig ott van a hangrögzítés: ha valamilyen érdekes madárhangot vagy egyéb zajt hallotok, vegyétek fel diktafon-applikációval, és később otthon ornitológiai oldalak vagy akár YouTube-videók segítségével azonosítsátok be a hang tulajdonosát!

A legfontosabb tanácsot pedig a végére hagytam: ha mindannyian kellőképp felszabadultunk, akkor legyen tényleg szabad a szórakozás is: a friss pocsolyák (tehát amelyekben nem élnek állatok) eszményi mókát ígérnek. Ha ugyanis gumicsizmában indultunk el, akkor szabad a dagonyázás – a saját tapasztalatom az, hogy semmit, de tényleg semmit nem élveznek úgy a kicsik, mintha véletlenül el lehet esni egy naaaaaaaagy adag sárban. (Hazafelé, természetesen, nehogy megfázzanak.)

A felsoroltakhoz tehát bőven elég a közelben keresni egy kisebb rétet, kaszálót, de az utca vége is megteszi, ahol véget ér a házsor, és kezdődik a természet. És természetesen mindaz, amit a gyerekek szórakoztatására felsoroltam, felnőtteknél is beválnak. Én már csak tudom: magam teszteltem mindet.

Csepelyi Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Westend61