Pásztor Erzsi: „Nem bírok haragot tartani. És nem értem azokat az embereket, akik egy életen át képesek” – Elviszlek magammal

Pásztor Erzsi felültetett az érzelmi hullámvasútra, de végül igazi örömutazás lett belőle. Sírt és nevetett, volt, hogy a kettőt egyszerre. Éppen olyan, mint amilyennek mondják az őt jól ismerők: semmi szűrő, semmi manír, és kisüt a nap amikor megjelenik. Ez még akkor is így van, ha a keserűségeiről, fájdalmairól mesél. Például a gyermeke apjáról, akivel 21 évig tartó házasságába rengeteg küzdelem sűrűsödött bele, elsősorban a férfi alkoholizmusa miatt. Vagy arról, hogy a szakításba végül a lányával való kapcsolata is belerokkant. Erzsi nyolcvanadik születésnapján találtak újra egymásra, így a külföldön élő (azóta hazaköltözött), immár felnőtt lány ott lehetett az anyukája mellett, amikor néhány éve súlyosan megbetegedett. Erzsi igazi túlélő, nyolcvanöt évesen is kíváncsi és aktív – a magánéletben és a színpadon is. A pandémia hosszú, magányos hónapjainak is „megadta a módját”, amennyire lehetett. A közéleten és a Dubajból posztolgató celebeken felhúzza magát, de Janka nénit szereti, még akkor is, ha a Szomszédok azóta mémesedett intrikus karaktere szöges ellentéte a saját személyiségének. Vagy éppen ezért. Elviszlek magammal: Pásztor Erzsi.