„Súlyos tragédiák sora vezet a hajléktalanságig” – A Van Esély Alapítvány fedél nélkül maradt embereken segít

–

Saját lakás sok esetben kiváltságosoknak jut csak

Robi és felesége, Zsanett a családok átmeneti otthonában élnek a gyerekeikkel. Mindkettejüknek komoly nehézségekkel kellett megküzdeniük az életük során: tragédiák sora, mélyszegénység, kiszolgáltatottság. Robi ráadásul egy gyógyíthatatlan, élethosszig tartó súlyos betegséggel küzd, nehezen mozog. Egymásra találásuk jelentette az első igazi pozitív mérföldkövet az életükben: kapcsolatukat mély szeretet és bizalom hatja át, támaszkodhatnak egymásra a sok nehézség közepette. Amikor Robi a Van Esély Alapítványhoz pályázott, takarításból éltek, de komoly terveik voltak a jövőre vonatkozóan. Ezek megvalósításához Robi általános iskolai tanulmányainak befejezése volt az első lépés – ebben kértek segítséget.

Az alapítványnak köszönhetően a férfi húsz év után ismét iskolapadba ült, és megkezdte a hetedik osztályt.

Együtt készült általános iskolás gyerekeivel, akik nagyon jó tanulók, így az apukának rendesen oda kellett tennie magát, hogy ne lógjon ki a sorból – ez pedig sikerült is. Tavaly júniusban vizsgázott a hetedikes tananyagból, lelkesedésének és szorgalmának köszönhetően augusztus végén pedig a nyolcadikos tananyagból is sikeres vizsgát tett.

Sokféle úton juthat el valaki az otthona elvesztéséig, ám egy közös jellemzője általában van a fedél nélkül maradt embereknek: többségük súlyos traumákat cipel, az életútjukat komoly veszteségek, tragédiák sora nehezíti. Ezeknek az elakadásoknak a feldolgozatlansága pedig sokszor nem teszi lehetővé, hogy kitörjenek a hajléktalanságból. Nincs mellettük olyan megtartó erő, szociális védőháló, ami segítené őket a bajban. „De sok esetben a lakhatási szegénység, a hajléktalanság újratermelődik: van olyan pályázónk, akinek a szülei ugyanabban a családok átmeneti otthonában éltek, ahol most ő alapított családot. Fontos azonban kiemelni, ha hajléktalanná nem is, de időlegesen bárki válhat otthontalanná, saját lakás sok esetben kiváltságosoknak jut csak” – mondja Keresztes Cecília, a Van Esély Alapítvány kuratóriumi tagja, amely húsz éve segíti az otthon nélkül maradt embereket abban, hogy hosszú távú célokat találva kitörjenek a hajléktalanságból. Ebben a folyamatban pedig az egyik legfontosabb lépés, hogy megleljék az egyéni motivációikat.

Befolyással lenni a saját életedre

Megküzdési minták, jó példák híján, amiket az ember ideális esetben a saját családjából hoz, iszonyatosan nehéz megfogalmazni egy saját célt. Nehéz, ugyanakkor nem lehetetlen. „Ebben nagy segítségre lehet egy jó szociális munkás, aki számtalan módon, a saját személyiségével is segíthet. A segítő őszintesége, nyitottsága és kíváncsisága, a képessége, hogy tükröt tudjon tartani, és fel tudjon villantani lehetőségeket, fontos lehet a rászorulónak abban, hogy felfedezze a motivációit, rejtett tartalékait.”

Zsuzsi a saját gyermekeinek szeretett volna kiutat teremteni – ez a nőknél nagyon gyakori hajtóerő.

A fiatal, háromgyerekes anyuka néhány éve éppen a családgondozója unszolására nyújtott be pályázatot a Van Esély Alapítványhoz, amelytől az óvodai dajka végzettség megszerzéséhez kért segítséget. Nemrég pedig ismét pályázott, mert érettségizni szeretne. A családjában, a felmenői között nincs tanult ember, a nagymamája írni-olvasni sem tudott. Mindannyian mélyszegénységből jönnek, az iskola elvégzése és a tanulás megtapasztalása viszont hatalmas élmény volt a fiatal nő számára. Ennek hatására végre elkezdte érezni a saját erejét, olyannak élhette meg magát, aki befolyásolni tudja az életét. További fontos mérföldkő volt számára, hogy az Utcából Lakásba Egyesület pályázatán is sikerrel szerepelt, így a családok átmeneti otthonából a gyerekeivel lakásba költözhetett.

„A gimnázium első osztályát már elvégezte. Bár a másodikat most nem tudta folytatni, remélem, hogy ez csak egy átmeneti nehézség. Nagyon sokféle problémával kell megküzdenie, emiatt jóval nehezebb a helyzete, mint az egyedülálló anyák többségének” – mondja a szakember, aki szerint az addigi életút terheit csak úgy lehet sikeresen letenni és továbblépni, ha megtörténik a veszteségek feldolgozása, és bizonyos minták tudatosítása. Ez iszonyatosan nehéz, hosszú folyamat. „Előfordul, hogy többéves pszichoterápiára lenne szükség hozzá, amire sok esetben sokszor kapacitás, illetve szakemberhiány miatt nincs lehetőség. A hajléktalanoknak, otthon nélkül maradt családoknak nehéz olyan mentálhigiénés segítséghez jutniuk, amire szükség lenne. Így sok esetben a szociális munkások kerülnek olyan helyzetbe, hogy a veszteségek feldolgozásában is segítséget kell nyújtaniuk. Emiatt néha egészen mély viszonyok tudnak kialakulni a segítők és klienseik között” – teszi hozzá Keresztes Cecília.

Van esély az újrakezdésre

Olyan lehetőségeket teremteni, amelyek egyénre szabottan, tartós segítséget nyújtanak – röviden összefoglalva ez a célja a Van Esély Alapítvány pályázatainak, amelyekre otthontalan emberek, családok és szociális munkások párosai jelentkezhetnek. A sikeres pályázatok egyik legfontosabb kritériuma az egyénre szabott, minimum féléves intenzív szociális munka. Erre azért van szükség, hogy a szociális munkás segítsen felmérni és meghatározni azt a hosszútávú célt a rászorulóval, ami segíthet neki egy lépéssel közelebb kerülni a hajléktalanság elhagyásához.

Ennek a célnak az érdekében a legtöbben tanulnak, szakmát szereznek, de van, aki saját szerszámra nyújt be pályázatot, hogy munkát tudjon vállalni, van, aki a fogait csináltatná meg, hogy javítson a munkaerőpiaci helyzetén, és olyan is akad, akinek a tanulását finanszírozzák akár tárgyi eszközzel – laptop, asztali számítógép –, akár tanfolyamokkal.

„A hozzánk pályázó hajléktalanok többsége jó ideje kapcsolatban van már az intézményrendszerrel, abban tehát van tapasztalatuk, hogyan lehet segítséget kérni. Ugyanakkor mi nem pénzbeli támogatást nyújtunk nekik; nem úgy segítjük őket például, hogy kifizetünk helyettük háromhavi lakbért, mert ez az alapvető problémájukat nem oldja meg. Abban segítünk, hogy olyan élethelyzetet, lehetőséget tudjanak maguknak teremteni, ami által hosszú távú változást érhetnek el, és tartósan boldogulhatnak. A munkában pedig a támogatott rászorulónak is szerepet kell vállalnia. Ez nem könnyű, sokuknak nincs meg a kellő tapasztalata a célok meghatározásában sem. Ezért fontos a szociális munkás támogatása, aki segít felfedezni a rászoruló motivációit, terveit, amiket, ha magára lenne hagyva, nem biztos, hogy fel tudna fejteni. De nemcsak a páros hajléktalan tagjának nyújtunk segítséget és megerősítést, hanem a segítőjének is szakmai támogatást adunk” – mondja Keresztes Cecília.

Ajtó a jövő felé

Pályázatot viszont csak akkor tud kiírni az alapítvány, ha megvannak rá az anyagi keretei, amit adományokból és az adózók által felajánlott egy százalékokból gyűjtenek össze. „Nemrég zárult le a Tour de Chance adománygyűjtő kampányunk, aminek köszönhetően ebben az évben várhatóan tizenkét hajléktatan embert, vagy otthontalan családot tudunk majd támogatni. Hat pályázati program már elindult, és várjuk az új pályázatokat. A huszonhárom éves Máténak például egy laptoppal és havi ösztöndíjjal járultunk hozzá a tanulmányaihoz” – magyarázza Keresztes Cecília.

Máté már születésekor állami gondozásba került, a szüleit nem ismeri. Rengeteg trauma és veszteség érte az életben, mire eldöntötte: érettségizni szeretne, majd továbbtanulna, hogy a gyerekvédelemben dolgozhasson. Hajléktalanszállón él, a munka mellett tanul. Jelenleg utolsóéves gimnazista, az emelt szintű érettségire készül – az online órák miatt pedig szüksége volt egy laptopra, mert eddig telefonon keresztül tudott csak részt venni az oktatásban.

Neki ez az eszköz ajtót nyit egy sokkal reménytelibb jövő felé.

Filákovity Radojka

Fotók: Van Esély Alapítvány / Halász László, Szász Éva