A hajléktalanság még mindig tabu Magyarországon. Rengeteg a hozzá kapcsolódó sztereotípia, holott számtalan ok vezethet ahhoz, hogy valaki elveszti az otthonát, és fedél nélkülivé válik – a Van Esély Alapítvány ezekben az esetekben segít.
„Milyen furcsa, hogy manapság az emberek nagy része nem tud tüzet gyújtani. Gyufa és öngyújtó nélkül, mondjuk, én sem tudnék. Nyilván nem véletlenül volt ekkora kultusza a tűznek. És nem véletlenül kellett őrizni a lángot, megóvni az otthon melegét…” Ami minden szempontból drága kincs. A fűtött szobából talán nem is értékeljük igazán.
„Ez a történet nem arról szól, hogy egy embernek talán sikerült segítenünk, hanem arról, hogy hány embernek nem tudunk” (Chripkó Lili). Kolléganőnk riportja és missziója, ne hagyjátok ki!
Testmozgásnak álcázott emberfigyelés
„Arra vonatkozóan nem láttam nemzetközi adatot, hogy a COVID-19-betegek közt milyen arányban vannak hajléktalanok, de egy olyan felmérést igen, amelyből kiderül, hogy négy nyugat-európai országban (Írország, Norvégia, Franciaország, Belgium) az összes koronavírusos haláleset negyvenkilenc–hatvannégy százaléka idősotthonok, ápolási otthonok lakói között történt.”
Kiforduló világunk.
Amit te látsz, az ápolatlan embert a villamoson vagy a parkolóban kéregetőt, az csak az út vége. Az elején pedig ott van egy csomó nehéz sorsú kisgyerek. A hajléktalanok világnapjának apropóján olvassátok el Zebegényi Péter jegyzetét:
Harmincezer hajléktalan ember problémáját nem fogják tudni hasonlóképpen civilek megoldani… de ez az egy csepp a tengerben azért mégis sokunknak inspiráló lehet.
Kihez fordulhat az, akinek nincs pénze ügyvédre?
Daganatos betegeket is gondoznak, olyanokat is, akik a kezelések és a munkaképtelenség miatt kerültek utcára.