–

Mandula, a kutyám életében volt pár karantén Babi születése előtt is, mindegyik a maga nevében embert próbáló volt. Az első tüzeléskor került először zárt ajtók mögé. Ivartalanítani szerettük volna kölyökként, de várnunk kellett a lábamat ért sportbaleset miatt. Persze nem várta meg a felépülésem, így jött a gardedámszerep. Szuka kutyás tapasztalat hiányában és „a pillanatok alatt megvan a baj” hangzatos riogatások hatására, túl óvatosak voltunk. Erdőszélén lakóként szerencsére könnyen mentünk pórázas sétára. Mandulában teljesen megbíztam, inkább a kan kutyáktól tartottam.

Mesébe illő módon el is jött Rómeó egy welsh terrier képében, aki a magasföldszinti erkélyünk alatt rostokolt mindennap. Reggel korán érkezett, és délután naplemente előtt hazatért. Emiatt viszont munka előtt kész őrület volt sétálni vinni Mandulát. Kitartóan a nyomunkban loholt a kis welsh, Mandula pedig igyekezte elmarni magától a tisztes távolságból utánunk cammogó hősszerelmest. Megelégelve a reggeli szenvedélyes találkozókat, egy idő után kocsival jártunk sétálni.

A lépcsőházból kirontottam vele, mint valami filmsztár testőre, benyomtam a kocsiba, és elszállítottam pisilni, kakilni. A visszapillantóban még sokáig láttam a kutyát utánunk szaladni az úttest közepén.

Ám a szaporodási ösztön idővel Mandulában is felszínre tört. Lépcsőházi jelenet: épp készültem elszállítani a kutyát, amikor láttam, hogy nézik egymást az üvegajtón keresztül. Egyszer csak Mandula félrecsapta a farkát. Soha nem értettem a nagymamám generációjában jól ismert falusi mondást, amíg nem láttam a saját szememmel, de Mandula egyértelműen jelezte szimpátiáját a kan kutya felé.

A karanténnak pár hét után szerencsére vége lett, és közben a welsh gazdája is előkerült. Kiderült, rossz a kerítés a tőlünk négy kilométerre lévő házukon. Másnap nem jött a welsh, se harmadnap. Sajnos sok ilyen esetből születnek kiskutyák, és isten tudja, mennyi kerül menhelyre, az út szélére, vagy ütik agyon. Az ivartalanítás egy felelős gazdi döntése, amelynek több egészségügyi előnye is van, nem mellesleg bizonyos viselkedésproblémáknak, szökéseknek is elejét veheti.

Mandula életében másodszor egy agility közben ért térdszalagsérülés miatt jött el a házi őrizet. Egy hónap pihenőre ítélte az orvos a műtét elkerülése érdekében, szigorú feltételek betartásával: az első két hétben a kertben – gyors dologvégzés után – sipirc vissza a házba; majd lassú pórázas séta a megtett távok fokozatos emelésével; a mozgásmentes hetek után is óvatos visszatérés, fizio- és láberősítés, a kondi fokozatos visszaépítésével.

A több hónapig tartó folyamat nem azért volt nehéz, mert sok energiát és odafigyelést igényelt gazdiként, hanem mert egy border collie-t nem lehet karanténban tartani sokáig.

Két hét után a fájdalomérzet tompulásával a Mandulában felgyülemlett, nem levezetett energia kitörni készült. Előrelátó gazdiként trükkök tanításával próbáltam fékezni az önmagára veszélyes kutyaagyat. Ekkor született a „rossz kutya” vezényszóra a párna alá bújás, a különböző tárgyak egyik-másik dobozba pakolása, vagy az itt a piros, hol a piros játék jutalomfalattal. Szerencsére Mandula lába hamar gyógyult, és fokozatosan visszatérhettünk a megszokott kerékvágásba.

Mandula tanulékony és találékony. Ám nem kell ahhoz border collie-nak lenni, hogy trükköket tanuljon meg egy kutya. Láttam én már havanese-t vezényszóra pokrócba takarni magát, vagy dobogón végezni agility-versenyen.

A mentális fárasztás sokszor felér egy aktív sétával. Elmélyíti, és tartalommal tölti meg a gazdival való kapcsolatot, ami hosszú távon kihat az együttélésre. A fizikai fárasztás hiánya persze egy darabig tartható csak fenn.

Tévhit, hogy a kertben való egyedül szaladgálás kielégíti a kutyák mozgásigényét és mentális szükségleteit. A gazdával való sétát, futást vagy kirándulást minden kutya megérdemelné. Rendszeresen.

Babi születésével Mandulára újfajta kaland várt, az elején sajnos kevesebb figyelemmel. Ám az első babás napokat, heteket a hatéves kapcsolatunk simán kibírta. Türelemmel és megértéssel nyugtázta a kevesebb és rövidebb sétákat. A szülés utáni bezártságból alvási idők alatt már jólesett kimenni a kertbe sétálni, és Mandulával trükkökkel, gyakorlatokkal időt tölteni, ellensúlyozva a várandósság utolsó heteiben és a gyerekágyas idő alatt jutó tompább gazdis figyelmet. Emlékszem, mekkora élmény volt Babit először babakocsiban kitolni, Mandulával az oldalamon. A babakocsis közlekedésre hamar ráérzett a kutya, és szinte magától igazodik a mai napig a guruló Babi mellé. Egy hónap után kitörtünk a gyerekágyból, és túrázni kezdtünk a gyermekkel a mellkasunkon, így mindannyian együtt tudtunk lenni.

A tavalyi év első karanténját nehezen éltük meg. A négyhónapos Babival éppen kinyílt volna a világ. Abban a pszichológiai alapállásban kerestem menedéket, miszerint ilyenkor nincs szüksége másra a babának, mint a szüleire, és leginkább az édesanyja közelségére. Nyilván ilyenkor az anya számára nyújt támaszt egy anyukákból álló közösség, vagy a régi barátok viszontlátása, ne adj' isten, a korábbi életében fontos tevékenységek.

A visszafojtott belső igény a tavasz érkeztével dupla karanténná vált. Babival mégis lehetőségként próbáltuk megélni a kis családi kör értékes, bensőséges és biztonságot nyújtó világát.

A tavaszi karantén alatt az ismeretlentől való félelem miatt Babit csak az udvarra vittük. A nagy hidegekben óriásiakat aludt állig becsomagolva: alatta birkaszőr, felette bundazsák, takaró és a szabad ég. Mandulát felváltva vittük az erdőbe az alvások alatt. A beosztás a következő volt: a gyerek az ablak alatt kint, egy felnőtt a konyhapultnál bent home office-ban, a másik felnőtt az erdőben Mandulával.

Emlékezetesek a kutyával az erdőben töltött órák, magányosan, gyermektől távol, folyamatosan telefonközelben, és félve a szembejövőktől.

Feloldódni mentem, de menekültem. Ám a kutyával való kapcsolatom újraépült, a séták alatti figyelem, gyakorlatok és játék megerősítette benne, hogy fontos nekem.

A mostani karanténban már olajozottabban élünk. A gyermek kiszámítható mindennapjai, az alvás-evés-játék köré épülő napirend keretet ad az életünknek. A külvilág, a megszokott tevekénységek nélkülözése hiányt szülnek, és a helyzet folytonos elfogadása mentálisan szívja le az embert. De akkor is, újra és újra hálát adunk annak, hogy egészségesek vagyunk, és az életmódunkkal vigyázni tudunk a családunkra és másokra.

2020 karanténjai eddig nem ismert nehézségeket jelentettek a családok számára. Még azokat is megviseli, akik otthonukban, nyugodt körülmények között töltik a napokat. Hol felgyorsul, hol lelassul az idő, hol sikerül felszabadulni a nyomasztó szabályok, korlátok ellenére, hol mókuskerék minden nap.

  

Egy kutya nyilván nem érti, mi zajlik, de érzi: a feszültséget, a bezártságot, az ingerültséget, a váltakozó hangulatokat, minden egyes rezdülést megél a pillanatban. Nem gondolkodik rajta, nem keresi az okát, nem tekint sem a múltba, sem a jövőbe. Egyszerűen megéli. Ha nem tesszük helyére magunkban és egymás között a helyzetet, benne is felszínre hoz viselkedésproblémákat. Ezért különösen fontos, hogy kutyáinkkal együtt békésen tudjunk otthon lenni.

Bárki az asztalra csaphat jogosan, hogy ebben a nehéz helyzetben se ideje, se ereje a kutya lelki életét egyengetni, ha még a sajátját sem tudja megfelelően. Számomra azonban mindez elemi segítség.

A kutyával töltött idő terápia. Játszani, szabadban lenni, gondoskodni valakiről, az itt és mostban lenni, és egyszerűen nem gondolkodni – éppen erre van most szükség.

Mandula szereti a rendszert, mint a gyerekek. Ebben érzi magát biztonságban, a kiszámítható napokban, amelyből azért néha-néha ki lehet lépni. Szereti a szertatásokat. A reggeli sétán a parkba érve előrefut, és a zöld gyep ugyanabban a szegletében vár mindig. Hazaérve reggeli után bekuckózik, és Babi tízóraijáig elő sem dugja az orrát. De pontban ötkor finoman ráteszi a fejét a lábamra, tekintetében a borderek tüze, indulni kell. Ha sikerül átadnom magam annak a flow-nak, amiben ő képes boldogan élni, akkor boldognak érzem magam én is. És egy pillanatra elfelejtem, ami a pillanaton kívül van.

Mester-Takács Timi

A képek a szerző tulajdonában vannak

Vendégszerzőnk korábbi írását ITT olvashatod