„Minden egyes fa egy emlékmű” és egyben a jövőnk záloga – Ültessünk fákat!

–

Másfél évvel ezelőtt, egy forró júliusi napon Bojár Iván András egy régi barátnőm barcelonai lakásának teraszán sziesztázott, amikor rájött, hogy a 40 fokos meleg még ott sem normális, és tenni kellene ellene. Már úgy értem, nem az ellen, hogy elviselhető legyen a hőség, hanem hogy ne ez legyen a norma, ne fogadjuk el, hogy egyre melegebbek a nyarak, egyre szélsőségesebbek a viharok, egyre szárazabb a kontinens, és megzavarodtak az évszakok. Tegyünk valamit a már mindenki által érzékelhető, kézzelfogható klímaválság ellen. 

Gondolatcsírából mozgalom nő

Az ő tette aznap egy poszt volt a saját Facebook-oldalán arról, hogy társakat keres tízmillió fa elültetéséhez Magyarországon. Hogy csatlakozzanak hozzá mindazok, akik értenek ehhez, és „szívesen vennék, ha a leszármazottaik is itt élhetnének”. Hogy ő erről már régóta gondolkodik – és beszélt is róla sokakkal –, de most már itt az idő cselekedni is, ahhoz pedig hozzáértés és anyagi forrás kell.

„Azonnal kell lépni, tenni, ültetni, szemléletet és életformát váltani”

– írta, és azt kérte, privátban válaszoljon neki, aki csatlakozna hozzá. De arra álmában nem számított, hogy több ezren lesznek ilyenek. Hogy a posztot pár óra leforgása alatt több mint ezren lájkolják, kommentelik, és pár nap alatt tízezren osztják meg.

Bár előtte „házalt” már az ötlettel banknál, az üzleti életben és környezetvédelmi szervezetnél is, de mindenhonnan lepattintották, mert már voltak más terveik. És Bojár városi környezetvédelemmel kapcsolatos korábbi akciói is valamilyen okból mindig meghiúsultak. 2010-ben például írt egy Zöld Budapest várostervezetet, amiben parkosította volna az alsó rakpartot, és a gyalogosoknak, kerékpárosoknak adta volna őket, sőt egymillió fa ültetésére is tett javaslatot benne. A koncepcióból nem lett semmi, viszont azóta többen lobogtatták, akik épp Budapest vezetésére pályáztak.

2007-ben pedig városarculati tanácsnokként és a Szeretem Budapestet mozgalom tagjaként szőlőt telepített (közel egy hektáron) a budai Vár oldalába – amit aztán a következő kurzus elbontott. Sőt, még régen őshonos növény- és zöldségfajták visszatelepítésével is foglalkozott, hogy a török hódoltság előtti magyar gasztronómiát feltámassza – de ezek a tervek mind városépítészeti, turisztikai vagy identitáspolitikai, esetleg életmód-megközelítések voltak, nem az ökológiai szempontok vezérelték őket – mondja.

„Ugyanakkor, ha ma visszatekintek az elmúlt évekre, azt látom, hogy mindig izgatott a környezetvédelem, csak nem tudatosítottam magamban.”

Már csak azért sem, mert eredetileg művészettörténész, tehát nem ez a szakterülete, és építészeti szaklapok főszerkesztőjeként vált elismertté. De ebbéli minőségében is utolérte a környezet iránti felelősségérzet: „Mielőtt elindítottam a 10 millió Fa mozgalmat, már érett bennem egy gondolat, amelynek nyomán írtam is egy cikket Építészek, ne építsetek! címmel – ami az Építészfórum főszerkesztőjeként elég furán vette ki magát, jó alkalom volt arra, hogy elküldjenek onnan –, mert eljutottam oda, hogy Európa tulajdonképpen készen van, nincs szüksége új épületre. Több kárt okozunk már az építkezésekkel, mint amennyi hasznot hozunk, mert az építőipar iszonyú környezetterhelést jelent. Persze ezt nem könnyű belátni harminc év építészeti gondolkodás után.”

De neki sikerült, és ezek a lépcsőfokok vezették el a mozgalomhoz, ami ma 160 helyen van jelen az országban – ugyanis hamar eldőlt, hogy a szubszidiaritás elve alapján fog szerveződni, vagyis helyi (települési vagy kerületi) szervezetei lesznek, amelyek maguk intézik a faültetéseket, nem kell egyeztetniük semmiféle központtal. Tehát ha bárki úgy érzi, fát ültetne, vagy részt venne az akcióban önkéntesként, esetleg másképp támogatná az ügyet, akkor a helyi 10 millió Fát kell megkeresnie, és mindenre kap választ vagy segítséget helyben.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

10 millió fa (@10_millio_fa) által megosztott bejegyzés

Gondozni csak pontosan, szépen…

„Rögtön tudtam, hogy ez a kezdeményezés csak akkor lesz hiteles, ha szakmai alapon történik, úgyhogy első körben kerestem egy erdőökológust és egy erdész-technikust, akik azóta is velünk vannak, meg egy kertészt, és már 2019. szeptember elejére ki tudtunk adni egy szakmai alapokon nyugvó ajánlást.” Ez a szöveg ma is megtalálható a mozgalom honlapján, és minden fontos információt tartalmaz arról, hogyan lehet fát ültetni ma Magyarországon. Merthogy ennek egyrészt szigorú jogszabályi keretei vannak, másrészt nagyon nem mindegy (természetesen), hová milyen fa kerül. A 10 millió Fa ökológus szakértői az őshonos fajokra esküsznek, és azt is kifejtik, melyik területen, milyen talajon ez pontosan milyen fafajtát jelent, illetve hogyan kell azt elültetni, majd gondozni. 

Az elmúlt másfél évben így 78 ezer fát sikerült elültetni a mozgalmon keresztül, ami persze még messze van a tízmilliótól, de Bojár exponenciális növekedésre számít a közeljövőben. „A faültetés egy felemelő élmény, egy alkotó folyamat – vallja. – Aki részt vesz benne, az megéli, hogy minden egyes fa egy emlékmű. Akár annak a napnak az emlékműve, akár annak a gondolatnak, amit társítunk hozzá: valakinek a születését, vagy valakinek a halálát, amiről így emlékezünk meg. Valamilyen módon beköti az embert egy időtengelybe, mert aki most elültet egy fát, az nyomot hagy száz-kétszáz évre, hiszen az a fa ott lesz akkor is. De az első számú célunk ezzel az, hogy javítsuk vele a légkört, mert a fa – különösen a növekedése első 25 évében – hatékonyan megköti a szén-dioxidot. Emellett 

a faültetés egy jó apropó arra, hogy gondolatokat is ültessünk, és el tudjuk mondani embereknek, hogy a környezetünkért mi felelünk.

És a harmadik pozitív hozadéka, hogy közösségeket teremt – ez engem is mérhetetlenül feldob.” A 10 millió Fának ugyanis már van egy olyan programja, amit cégek rendelhetnek meg csapatépítés vagy CSR (társadalmi felelősségvállalás) keretében, és mindig kiderül, hogy a faültetés összehozza az embereket. De együttműködnek önkormányzatokkal is, politikai meggyőződéstől függetlenül. Több fővárosi kerületben és vidéki városban ültettek már fákat a városvezetés megrendelésére, és hála istennek ez egy olyan téma, amiben mindegy, hogy ki milyen politikai beállítottságot képvisel” – mondja Bojár.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

10 millió fa (@10_millio_fa) által megosztott bejegyzés

Ami a fa kicsiben, az az erdő nagyban

Ami még a jövő zenéje, hogy erdőtelepítésbe is kezdjenek – ez furamód, egy helyi önkéntes révén, egyelőre csak egy indonéziai erdőbővítésben nyilvánult meg. „Nem látom irreálisnak a tízmillió fa ültetését Magyarországon, de köztünk szólva nem tízmillió, hanem kétmilliárd fát kellene ültetni itthon – véli az alapító. – Ez szintén nem lehetetlen, de már kormányzati szándék is kell hozzá, lásd Új-Zélandot, ahol sikerült megvalósítani.” 

És bizony, a kétmilliárd fa sem annyira abszurd szám, mint ahogy elsőre hangzik, ez ugyanis kb. 200 ezer hektárnyi terület erdősítését jelentené, ami már valóban jelentősen növelné az ország levegőjének minőségét és ökológiai állapotát. A szakemberek szerint kb. 7-800 ezer hektár új erdő telepítése reális a jövőben; ezzel megközelítenénk az európai átlagot, ami az ország területének 30 százalékos erdősültségét jelenti. (Kb. ekkora arányban fedi erdő Lengyelország, Francia-, Német- és Olaszország vagy épp Románia területét.) És bár gyakran elhangzik, hogy az elmúlt száz évben megdupláztuk az erdős területeink számát, ennél a vágyott aránynál még messze nem tartunk. 

Ma Magyarország területének csak mindössze 21 százalékát borítja erdő, ennek is egy része inkább ültetvény, mert eleve kivágásra szánták, amikor telepítették, és nem is őshonos fafajtákból áll, tehát az élővilága sem olyan gazdag.

Nyilván történelmi előzményei vannak annak, hogy nálunk ez a szám ilyen alacsony, mert már a Monarchia idején is itt volt a birodalom úgynevezett éléskamrája, tehát itt tűntek el erdők leghamarabb, hogy mezőgazdasági területté váljanak. Így jutottunk el oda, hogy a XX. század elején – a trianoni határok meghúzása után – az ország erdősültsége mindössze 11 százalék volt.

A WWF Magyarország erdő-programvezetője, Gálhidy László azt mondja, hogy a honfoglalás előtt ez még teljesen másképp nézett ki: a mai Magyarország 80 százalékát erdő fedte – igen, az Alföldön is. Az is igaz persze, hogy sokkal nedvesebb volt a talaj volt, mert a Duna–Tisza vízgyűjtő területéhez hatalmas árterek tartoztak kisebb-nagyobb vízfolyásokkal, tehát abban az időben még nagy kiterjedésű ligetek borították az Alföldet. Az a sztyeppés síkság, amit a honfoglaló magyarok az eredeti hazájukból jól ismerhettek, itt csak a Homokhátságon és a mai Békés megye területén volt jellemző – mindenütt máshol erdő volt. 

Kérdés tehát, hogy vissza kell, és lehet-e egyáltalán hozni ebből valamit.

„Mindenhol előnyös, ha erdő van a tájban, és jelenleg az ország nagy részén alig található erdő – válaszolja Gálhidy László. – Ezért a helyi klíma szárazabb, egészségtelenebb, és azoknak a hőhullámoknak, amik egyre gyakrabban érik el az országot, emiatt jobban érezhető a hatásuk.

Úgyhogy annak, hogy az erdőterületek mérete növekedjen, humán-egészségügyi szempontból is nagy jelentősége van, nem beszélve a természetvédelmi szempontokról.” Szóval igen, az Alföldre is több erdő kellene, amit jelenleg csak a nemzeti parkok, illetve magánszemélyek (földtulajdonosok, földbirtokosok) bővítenek valamennyire. És bár ehhez le tudnak hívni európai uniós támogatást (ugyanúgy, ahogy mezőgazdasági tevékenységhez, ami többnyire gyorsabban megtérülő vállalkozás), további fontos tényező lenne, hogy milyen erdő telepítésére használják. 

Az ültetvény nem erdő

„Az akácosok, a homokra telepített fenyvesek vagy a nemesnyárasok (főleg ezt a három típust látni az Alföldön) nem felelnek meg az eredeti erdőtakarónak. Jellemző rájuk, hogy sorba ültetik az egynemű fákat, hamar kivágják őket, az élőviláguk szegényes, és klímavédelmi szempontból sem jelentenek igazi megoldást, mert sokkal kisebb a fatömegük, mint egy természetes erdőé. De van más módja is az erdőtelepítésnek, hiszen tölgyerdőt és bükköst is lehetne telepíteni” – folytatja Gálhidy László, aki elmondja azt is, hogy az ökológusok mind egyetértenek abban, hogy az őshonos fákat kell visszahozni. A WWF Magyarország ebben a szellemben telepített tölgyerdőt a Duna–Dráva Nemzeti Park területén, és a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban.

„Hogy a pohár félig tele van-e, vagy félig üres, az ugye, nézőpont kérdése, és ez igaz arra is, ha az ország erdősültségét tekintjük – mondja még. – Mindenesetre messze nem olyan, amilyen lehetne, és nem is haladunk jó irányba – részben az ültetvények miatt, amik nem minősülnek erdőnek, mégis népszerűek, részben a sajtóban is olvasható támogatások miatt. Márpedig ketyeg az óra.

Ötven év múlva itt olyan állapotok lesznek, hogy az is kérdés lesz, hol lehet egyáltalán erdőt telepíteni, mert a félsivatagi körülmények már itt is megjelentek, látjuk az első jeleit. Szóval sürgősen kellene komoly lépéseket tenni.”

Éppen ezért bármilyen civil kezdeményezésnek, egyéni erőfeszítésnek van értelme – akkor is, ha feltétlenül szükség lenne magasabb szintű szándékra és tettekre is. „A világ erdőterületeinek növelése, és azon belül Európáé és Magyarországé a klímaválság mérséklése szempontjából alapvető feladat. Azt a szénmennyiséget, amit az elmúlt évtizedekben, évszázadokban a légkörbe juttattunk, csak a növényzet tudja megkötni, és főleg az erdők, ahol nagyobb tömegben léteznek. Minél nagyobb egy ország erdőterülete, annál hatékonyabb ebben” – üzeni végül Gálhidy László.

Bojár Iván András pedig optimistán hozzáteszi: „Ha lesz a XXI. századnak pozitív végkifejlete, akkor az az, hogy egy sokkal organikusabban gondolkodó nemzedéket termel ki, amelyik a természethez, a bolygóhoz, az egész világhoz másképp viszonyul már. Én művészettörténészként mindig olyan mesterséges dolgokat ünnepeltem, amikben az emberi alkotóerő és kreatív elme csillant meg, miközben ezek sajnos többnyire környezetromboló hatásúak, és az emberiség kipusztulásához vezetnek.” A fák ültetése viszont a megmentéséhez, és nem kell megvárnunk, hogy a következő generáció végezze el a munkát egy még rosszabb helyzetben. Elkezdhetjük most – vagy legkésőbb tavasszal – mi is. 

Gyárfás Dorka

Kiemelt kép: Gálhidy László